A május végi esőzések példátlan természeti csapással sújtotta Erdély egyik különleges tájegységét, a Székelyföldhöz tartozó sóvidéki településeket. A hirtelen lezúduló esőzések következtében a patakok kiléptek medrükből, és a hegyoldalakról lezúduló víz, valamint sár lavinaként zúdult az alacsonyabban fekvő falvakra. Parajd, Szováta és környékbeli falvak házai rongálódtak meg, utak váltak járhatatlanná, és számos család vesztette el otthonát, terményét, megélhetését.
A tragédia híre hamar eljutott Magyarországra is, és a történelmi összetartozás érzése azonnal mozgósította az anyaországi magyar közösséget. A civil szervezetek, egyházak, önkormányzatok és magánszemélyek gyorsan megszervezték az adománygyűjtést. Az ország minden szegletéből érkeztek felajánlások: pénzadományok, tartós élelmiszer, ruházat és építőanyag. A magyar emberek példás szolidaritásáról tanúskodik, hogy rövid idő alatt 300 millió forint gyűlt össze.
Ezt a megható gesztust a magyar kormány is elismerte: bejelentették, hogy a civil adományokat megduplázzák. Így összesen 600 millió forintnyi támogatás érkezett a bajbajutottakhoz. Az összeget közvetlenül a károsult családok megsegítésére, lakóházak helyreállítására és az infrastruktúra javítására fordítják.
A segítség nemcsak anyagi támogatást jelentett, hanem erkölcsi megerősítést is: hogy a határokon átívelő nemzeti összetartozás nem csupán szólam, hanem valóság. A sóvidéki árvíz tanúsága szerint a magyar nemzet képes az egységre és az önzetlen segítségnyújtásra – különösen akkor, amikor testvérei bajban vannak.
Sokat jelent az erkölcsi és az anyagi támogatás
E példaértékű összefogást és önzetlen segítségnyújtást tapasztalhattuk meg Korondon is, ahová – mint oly sokszor – június elején is ellátogattak Dunakeszi erdélyi testvérvárosában, a Székelykeresztúri néptánc- és népzenei fesztiválon fellépő dunakeszi Rokka Néptáncegyüttes fiatal tagjai és a kísérő pedagógusok Kárpáti Zoltán, Dunakeszi Város Önkormányzata testvérvárosi kapcsolatokért felelős biztosának vezetésével.
A Radnóti Miklós Gimnáziumban 43 éven át tanító Kárpáti Zoltán, önkormányzati képviselő elhivatottságának tekinti mind a mai napig, hogy a testvérvárosi együttműködés keretében a dunakeszi és a székelyföldi fiatalok kölcsönösen megismerjék egymás kultúráját, történelmét, természeti és művészeti értékeit. A néptánccsoportok fellépése mellett a város kiváló eredményt elért tanulói számára szervezett nyári erdélyi jutalomtáborok kiemelt programjaként az immár nyugdíjas igazgató-helyettes vezetésével ellátogatnak a diákok a történelmi Magyarország jeles településeire, felkeresik az erdélyi írók, költők egykori otthonát, meglátogatják a kézművességéről, idegenforgalmi nevezetességeiről ismert településeket.
Így volt ez ezúttal is. Korondon a régi jó ismerős, Ravasz Imre, az 50 férőhelyes Evelyn panzió és a mellette működő kerámiaüzlet tulajdonosa elmondta, hogy rendkívüli hatással van a mindennapjaikra a Sóvidék településeire zúduló árvíz pusztítása, a parajdi sóbarlangot ért természeti katasztrófa.
– Ez a borzasztó természeti katasztrófa azokat is érinti, akiknek szerencsére nem okozott kárt az otthonaikban, az értékeikben, de rájuk is hatással van, mert az idegenforgalomból élnek, ami érzékelhetően mérséklődik ebben a nehéz időszakban– ismertette a vállalkozó.
Ugyanakkor azt is hangsúlyozta Ravasz Imre, hogy az összefogás, az egymás megsegítése is jelen van.
– Nagyon jó megtapasztalni, hogy a bajban összefognak a magyarok, akik eljönnek hozzánk, Korondra, a közeli Parajdra, Szovátára vagy a csíksomlyói búcsúba, azoknak kitéphetetlen szívükből az összetartozás. Jó érzés megtapasztalni, megélni, hogy van emberség a magyarságban. A búcsúból hazafelé tartók közül többen is bejöttek hozzánk, megkérdezték, miben tudnak segíteni. A legfrissebb, nagyon megható szép példa, ami ma reggel történt, amikor egy csoport kiköltözött a panziónkból, távozás előtt bejöttek az üzletbe és átadták a károsultak megsegítésére összegyűjtött pénzt, amit – a többivel együtt – eljuttatunk a rászorulóknak. Nagyon szép gesztus ez is, a nemzeti összetartozásunk egyik jelképe lehet – mondta elérzékenyülve Ravasz Imre, aki családjával együtt köszönetét fejezte ki, hogy a dunakesziek is meglátogatták őket, fontosnak tartják, hogy a bajbajutott sóvidéki emberek érezzék, velük vagyunk!
Vetési Imre
Fotó: KesziPress
