Az őseink által ránk hagyott hagyományok büszkeségre adnak okot – mondta a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára szombaton a Sződi Hagyományközpont, Interaktív Család- és Élménypark átadó ünnepségén.
Rétvári Bence – a térség országgyűlési képviselője – elmondta, a hagyományközpont az Élhető Települések pályázaton elnyert 230 millió forintos támogatás segítségével jött létre.
A pályázat célja, hogy erősítse a helyi közösségeket, segítségével bemutathatók legyenek a nemzeti hagyományok, amelyekre a nemzet büszke lehet – emelte ki az államtitkár.
Hozzátette, Sződ is arra használta fel a támogatást, hogy erősítse a nemzeti kultúrát és hagyományokat.
Rétvári Bence úgy fogalmazott, Sződ nemcsak egy élhető, hanem aktív település is, amelynek lelke, karaktere és identitása is van.
Az elmúlt évek helyi fejlesztései közül megemlítette a faluház, az óvodai konyha és tornaterem felújítását, a mini bölcsőde létrejöttét, utak, járdák megújulását, valamint orvosi eszközök beszerzését.
Hertel László polgármester (független) elmondta, a 770 éves község lakóinak nagy vágya volt, hogy létrejöjjön egy falumúzeum, amelyben a település gazdag néphagyományát és népszokásait összefoglalhatják és megmutathatják az utókornak is.
A hagyományközpontban elsősorban az 1900 és 1960 közötti sződi paraszti világ népviseletét és tárgyi emlékeit lehet megtekinteni – tette hozzá.
Szabó István, Pest Vármegye Közgyűlésének elnöke arról beszélt, hogy egy település fejlődéséhez együttműködésre, összefogásra van szükség a településvezetők és az ott lakók között, mindenkinek bele kell tennie a maga tudását, és ez láthatóan megvalósul Sződön.
Forrás: MTI
***
Teljesült a falu régi vágya
Hertel László polgármester: Régi vágya volt a falunak, a környék egyik legrégebbi településének – amelyről az első írásos emlék 1255-ben, IV. Béla királyunk idején keletkezett – hogy a rendkívül gazdag néphagyományait, népszokásait, népviseletét és tárgyi eszközeit őrizzük meg és mutassuk be az utókornak. Az első írásos visszaemlékezés Volentics Gyula helytörténésznek köszönhető, aki megírta Sződ község történetét. Ma pedig megnyithattuk a Sződi Hagyományközpont Interaktív Családi- és Élményparkot a TOP pályázaton elnyert mintegy bruttó 300 millió forintnak és számos intézményi átszervezésnek, fejlesztésnek köszönhetően, melyben – többek között – megnyílt a Falumúzeum is.
Hertel László elmondta, hogy a Falumúzeumban berendezett rendkívül igényes kiállítás a kor népviseletét, a sződi emberek szokásait, a „sződi paraszti világot”, az összegyűjtött emlékeket mutatja be az 1900-as évektől egészen az 1960-as évekig.
– A központ tervezésekor és megépítésekor nagy figyelmet fordítottunk arra is, hogy a régi hagyományainkat úgy mutassuk be a modern technika felhasználásával, hogy a 21. századi fiatal érdeklődését is felkeltsük – újságolta a település „örökös” polgármestere, aki szerint a visszajelzések is azt mutatják, hogy Sződön olyan értéket hoztak létre, amely sokak számára követendő szép példa lehet.
***
Sződi szitások: legenda és valóság
Két verzió is kering a közhiedelemben a sződi szitás sztoriról, amivel kapcsolatban azt is tudni kell: régi történet, hogy a szomszédos települések lakói szeretik egymást heccelni. Régen is így volt – mondta érdeklődésünkre Erdélyi Balázs sződi önkormányzati képviselő, az önkormányzat kulturális és oktatási bizottságának az elnöke.
– Mi például a vácrátótiakról azt mondtuk, hogy keresztbe mennek a létrával az erdőben. Ők kedvesen visszavágva pedig mindig csak annyit mondtak nekünk, hogy ugyan már, ti meg szitások vagytok. Ez abból ered, hogy a rossz nyelvek szerint régen Sződön a kisbírót – ami egy egész magas tisztség volt a falun belül – úgy választották ki, hogy az idősebb korú férfiak a domb alján sorban álltak, és valaki a dombról meggurított egy szitát, ami gurult, gurult, gurult…, és odagurult valakihez, és ő lett Sződön a kisbíró. Innen a rossznyelvű verzió, de nyilvánvaló, hogy abszolút a rátermettség alapján választottak kisbírót a sződiek is – jelentette ki az önkormányzati képviselő.
Erdélyi Balázs felfedte, hogy a valóság pedig az, hogy a nők gyakran a főkötőjükben a kendőjük alatt kisebb szitákat hordtak: „Ezzel emelték el egy picit a népviseletes, gyönyörűen hímzett kendőiket a fejüktől, és ez itt megmaradt ilyen népszokásnak. Ez a valódi verzió. Úgyhogy ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, a sződiek is a rátermettség alapján választanak kisbírót – mondta mosolyogva az önkormányzat kulturális és oktatási bizottságának az elnöke.
Az összeállítást írta: Vetési Imre
Fotó: KesziPress és Szabó Csaba
