2025 nyarán (július 27-augusztus 5.) három pedagógus, három jóbarát – Krix Antalné Judit, Hegyiné Zámbó Krisztina és Veres Katalin – a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium Erasmus-akkreditációjának (2021-2027) keretében tanári mobilitáson vett részt Portugália fővárosában, Lisszabonban. A tanári továbbképzést az Europass Teacher Academy szervezte, a kurzus címe: „Jóllét a természetben: Szabadtéri tevékenységek a mentális és fizikai egészségért”. (Wellbeing in Nature: Outdoor Activities for Mental and Physical Health.)
A szakmai látogatás során olyan módszertani eszköztárat ismerhettünk meg, amely a természetes környezet bevonásával támogatja a tanulók mentális, érzelmi és fizikai jóllétét. A közös mozgás, az alkotás, a természethez való visszakapcsolódás nem csupán gyógyító erejű, de valódi tanulási tér is volt – ott, ahol a madárhangok háttérzaja, a hullámok moraja természetes részévé vált a tudatos jelenlétnek.
Foglalkozásainknak döntően parkok, történelmi kertek vagy a közeli óceánpart adott helyet. Lisszabon városi szövete, (ahol a mór, zsidó, keresztény, afrikai és brazil hagyományok keverednek) és földrajzi elhelyezkedése lehetővé tette, hogy a tanulás és a természet szinte kéz a kézben járjanak. A Tejo, – mint megtudtuk „Tezsó” folyó két partja, – az Atlanti-óceán közelsége nemcsak a hőmérsékletet tette változékonnyá, de a gondolkodásunkat is kiszélesítette. A hullámok, a szél, a fények – mind újabb perspektívát adtak a megszokott pedagógiai keretekhez képest.
A kurzust az ökopszichológia területén kiváló felkészültségű és nagy empátiával tanító Mira Buss vezette. A foglalkozások során különösen nagy hangsúlyt kapott a tanárok személyes jólléte és annak felismerése, hogy a mentálisan kiegyensúlyozott, természethez kapcsolódó pedagógus hitelesebben és hatékonyabban tudja támogatni a rábízott tanulók fejlődését.
A tanári mobilitás találkozásra is alkalmat adott más európai országok pedagógusaival. A 16 fős csoportban olasz, horvát és francia kollégákkal dolgoztunk együtt. Különösen inspiráló volt megtapasztalni, mennyi közös kérdés és válasz van az oktatás világában – kortól, tantárgytól vagy országtól függetlenül. Megosztottuk egymással a jó gyakorlatainkat, miközben közös nyelvként az angolt használtuk – ezzel is fejlesztve nyelvi kompetenciánkat.
A tanulás mellett természetesen jutott idő a kulturális és földrajzi felfedezésekre is. A kurzust követően útra keltünk, hogy jobban megismerjük Portugália e gazdag és sokszínű régióját. A lisszaboni hét dombján tett sétáink során nemcsak lépésszámlálónk rekordjai dőltek meg, de minden utcasarkon új arcát mutatta a város – az Alfama macskaköves utcáitól a Belém tornyáig, a fado dallamaitól a csempék (azulejók) képeskönyvszerű falmozaikjáig.
Lisszabon belvárosában, a Praça do Comércio monumentális terén átsétálva a Rua Augusta diadalív alatt és felett úgy éreztük, mintha időn és térségeken átívelve pillanthatnánk a városra. A távolból a híres Április 25-e hidat, amely San Francisco iker hidjára emlékeztet, és a monumentális Vasco da Gama emlékművet, amely a portugál felfedezések szimbolikus örökségeként magasodik a város fölé – múlt és jelen itt különösen látványos egységet alkotott.
A természet és a kultúra határán jártunk, amikor vonatra szálltunk Sintra felé – ahol a misztikus paloták, buja kertek és párába burkolódzó hegyoldalak mintha egy mesevilágot tártak volna elénk. A Pena-kastélyt övező erdőségekben sétálva újra érezhettük, a természet nemcsak díszlet, hanem tanító is lehet.
És ha már óceán – Cascais napsütötte partjai és a Cabo da Roca, Európa legnyugatibb pontja is felkerült a földrajztanári bakancslistánkra. A szél és az óceán hangja itt már nemcsak háttérzaj volt, hanem tanmese a természet erejéről és állhatoságáról.
Lisszaboni városnézésünk során közös „csapat-ranglistát” is készítettünk – ezen a dobogó legfelső fokára egyértelműen a Szent Jeromos-kolostor (Mosteiro dos Jerónimos) került. A késő gótika mánuel stílusú és a felfedezések korának emlékeit őrző épület nemcsak lenyűgöző látvány, de történelmi mélységeivel és spirituális nyugalmával is rabul ejtett bennünket. Megerősített abban, hogy a tanári hivatás nemcsak tanítás, hanem folyamatos tanulás is – önmagunkról, másokról, és a világról.
Ez az út – akárcsak maga az Erasmus-mobilitás – nem csupán a szakmai eszköztárunkat gazdagította, hanem mélyebben tudatosult, hogy érdemes időről időre új utakra lépni. Hiszen tanítani csak akkor lehet hitelesen, ha mi magunk is megújulunk – egy új táj, egy másik kultúra, egy közös élmény által. A tengerparton ülve – néha ceruzával, néha csak gondolatban – azt is megfogalmaztuk, hogyan vihetnénk haza ezt a nyitottságot, a természet központúságát és életszeretetet a saját tanóráinkba.
Krix Antalné
