Benedek Elek, akinek meséin nemzedékek sora nevelkedett anno így vallott munkásságáról: „Az volt s lesz a törekvésem, hogy az általam megírt s még megírandó mesék irodalmi művek hatását tegyék az olvasóra, anélkül azonban, hogy emiatt meghamisítsam a nép eszejárásának, mesemondó nyelvének karakterét.”
Börzsönyliget kedvelt és változatos turistacélpontok közelségében – a Visegrád, Zebegény, Királyrét által határolt háromszög szívében, a Morgó patak által átszelt völgyben fekszik, közigazgatásilag a Duna bal partján elhelyezkedő Kismaroshoz tartozik: a falu üdülőterülete. Mára egyre többen vágynak a természet közelségére, s állandó lakhelyül választják a csodálatos erdei vidéket… Közel másfél évtizede magam is e szépséges, romantikus környezetben érzem magam igazán otthon. Azonban, mint ahogyan az itt élők közül sokan, jómagam sem tudtam, hogy a tájék a vonzó adottságain túl még micsoda unikumot, milyen párját ritkító dolgot rejteget…
Ha mondjuk egy szép őszi napon a kacskaringós hegyi úton felkaptatunk az emelkedőre, a színpompás, avarillatú rengetegben nem kis meglepetésre egy nem mindennapi nyári lakra bukkanhatunk… Az erdő mélye őriz errefelé egy üdítő legendát: egy kivételes emberről, egy különleges padról…, és egy gyermeki szíveket megmelengető mesemondó apóról…
„Minden év szeptember 30-án, amikor hazaérek egy kis figyelmesség a megemlékezés virágai vannak a kerítésemhez a tábla alá téve. Ez most is így volt. Köszönöm szépen annak az idős hölgynek, aki minden évben hozza. Ő még tudja, hogy miért hívják a házikómat ’Benedek Elek’ háznak”. (Megjegyzés: Bár a fáma szerint a mesemondó unokája fordult meg itt). Ki köszönte meg a megemlékezés virágait, a figyelmességet? Nem más, mint a börzsönyligeti Burger Sándor, aki méltó újkori tulajdonosa „a nem mindennapi nyári laknak”, azaz a Benedek háznak, a korabeli nyaralónak. Sándor nem csupán gondját viseli az emlékezetes épületnek, szívvel lélekkel ápolja az örökséget, a hagyományt. Az emléktábla mellett egy gyönyörű díszköves kis „parkot”, egy emlékhelyet is létesített, s benne mára Benedek apó tiszteletére egy „mesepadot” is felállított… A pad felirata: Benedek ház, Mókus utca 16. Pihenj meg fáradt vándor… A táblákon Benedek Elek és Benedek István képe, és a családfa hirdeti, Börzsönyliget milyen rendkívüli településrésze a térségnek.
Hogyan is kezdődött el a nagyvonalú gesztus megvalósítása? „Szép napot mindenkinek. Sokan néztétek hétről hétre, amikor elmentetek mellettem, hogy vajon mi készül. Ma végre befejezettnek tekintem. Úgy gondolom, hogy ennyivel tartoztam az előttem itt élőknek. Én így ápolom a Benedek család emlékét, meghajolva a munkásságuk előtt. Aki elmegy az utcán előttem, most már fogja tudni, hogy melyik a Benedek ház. Önerőből saját gondolatok alapján csináltam… semmilyen üzleti terv nem vezérelt. Ezt azért írtam, hogy megelőzzem bárkinek azt a gondolatát, hogy csak haszonszerzés miatt alkot az, aki tesz valamit…” Azután Sándor hozzáfűzi még tréfásan: „Köszönöm szépen szomszédomnak, hogy végig asszisztálta jó szavakkal, amíg készült és utána, mint fő műszaki ellenőr megadta rá a fennmaradási engedélyt”.
Egy kis érdekesség a múltból: „Benedek István erről a részről írta az Ember és gyerek című kisregényét. Szerepel benne Gálhegyi bácsi háza, az Őz utcai forrás és még sok ismert hely”. És ahogyan egyre többen ismerik meg a köz számára is nyitott teret, úgy sokasodnak ez elismerések: „Sándor! Nagyon köszönjük mindannyiunk nevében! Lefelé menet azt gondoltam, talán mégsem annyira reménytelen ez az emberi faj, ha vannak közte ilyen emberek!” „Szívemhez nagyon közel áll, nemcsak azért mert Elek apó meséin nőttem fel, hanem személyes kötődésem Benedek Elek leszármazottjaival. Hatalmas tisztelet Burger Sándor!”
Majd egy nemes felajánlást is felfedezhetünk a sorban: „Szívesen mesélnék itt. Meseterapeutaként azt hiszem, fel kellene avatnunk a padot egy mesével. Szeretném, ha ön is ott lenne. Értem, hogy mindünké, de adjuk meg a módját”.
A felajánlást követte a tett. A napokban olvashattuk a felhívást: „Benedek Elek születésnapja, szeptember 30-a, a Magyar Népmese napja. Mi szeptember 20-án ünnepeljük a család egykori pihenőháza előtt, Kismaros-Börzsönyligeten a Mókus utca 16. sz. alatt. Burger Sándor mai tulajdonosa a háznak, egy szép kis padot készített Benedek apó emlékére. Ezen a napon felavatjuk és emlékezünk a mesélőre, akinek sok szép mesénket köszönhetjük. Itt írta könyveit Benedek István is. Szeretettel várunk benneteket (2025. szeptember 20-án 14 órakor) egy órás mesélésre! A mesélő: Tárnok Marica.”
Fogjuk meg a kicsinyeink, vagy éppenséggel a kis unokáink kezét, és a kerekerdő erdő közepén gyermeki nyitott lélekkel találkozzunk egy csokorban a mesetündérrel, Tárnok Maricával. Aki leül mellénk a moha lepte mesepadra, és feltárja nekünk a nagy mesemondó meséinek világát… Hol volt, hol nem volt, kezdődik a móka, s hipp, hopp megelevenedve mindjárt itt is teremnek a mesebeli hősök, teremtések… A rózsát nevető királykisasszony, a világszép nádszál kisasszony, a bátor királyfiak, vagy a szerencséjüket kereső szegénylegények, akik megütköznek földöntúli hatalmakkal, sárkányokkal, boszorkányokkal, ördögökkel és óriásokkal. Megjárják az alvilág birodalmait, eljutnak az Óperenciás-tengeren is túlra, Tündérországba, hogy sokféle próbát kiálljanak, s végül elnyerhessék az áhított királylány kezét, és vele a fele királyságot. Táltosok, varázserejű szerszámok, hálás állatok segítik a hősszereplők boldogulását. A történetekben pedig mindig a furfang és a lelemény győz…
„A mesék az ősbizalom élményét erősítik meg, azt, hogy jó a világ, jó volt ide megszületni”. Javarészt olyanok, hogy az olvasó – a népmese-motívumok ismeretében – maga is folytathatná: a hős gyakran szinte egyik történetből a másikba keveredik. Elek apó meséi érdekesek, izgalmasak, a gyerekek fantáziáját megmozgatják.
A mesemondó egy-egy mesés gyűjteménye nekünk felnőtteknek is bizonyára a polcainkon megtalálható. Esténként a kincset elővesszük, s ahogyan annak idején anya, apa szavát ámulattal hallgattuk, visszarepülve a gyermekkorba a tündérmeséket az unokáknak mi is felolvassuk…
Hermann Marika, meseíró, költő (kedves ismerősöm) gondolatai éppen ideillenek: „Hiszem és vallom, hogy a mese a gyermek ’bibliája’. Játékosan tanít, nevel, szórakoztat, gyógyít, utat mutat, de ami a legfontosabb: összeköti a gyermeket a szellemvilággal. A mai információáradatban mi felnőttek ezt a képességünket már többnyire elveszítettük. (…) Higgyünk a mese erejében, mert varázsnyelven íródik. Ám, aki ezt a nyelvet nem gyakorolja, legyen gyermek, avagy felnőtt…, könnyen eltévedhet az élet útvesztőiben.”
„Ahogy az emberi életnek szüksége van a tiszta vízre, úgy a lélek tápláléka a mese, a vers és a történetek”. Burger Sándor – mindannyiunk örömére – történelmet írt Börzsönyligeten. Benedek apó emléke a szívekben, a gyermekeink meseszeretetében, immár az „üveghegyen is túl”, Kisbacontól Kismarosig örökké él… Kedves megfáradt vándor! Ha erre jársz, ülj le egy röpke percre megpihenni a mesepadra, s ha az útra újra készen állsz, vidd hírét a börzsönyi mesének, a Benedek család történetének…
Jegyzet: (1) A mi szívünkben Benedek Elek mesemondóként él, azonban keveset hallunk: „Benedek Elekről, a harcos publicistáról, a regényíróról, a népnevelőről, a Trianon utáni erdélyi irodalom bölcsőringatójáról, a hazatérő, a szembejövő ember mindmáig ható szülőföld-hűségéről, erkölcsi tartásáról, akinek evangéliuma a meleg szív és kemény gerinc.” (Bardócz Orsolya, Elek apó egyik kései leszármazottja kötetének előszavából). (2) A „mesetündér” Tárnok Marica színész, bábszínész, rendező, 20 éves kora óta dolgozik kőszínházi és független társulatokkal. A Független Színpadtól a Tatabányai Jászai Mari Színházon, Bárkán, Gergye Krisztián Társulatán, Bethlen Téri Színházon át a Budapest Bábszínházig sok helyen megfordult és kipróbálta magát. A Marica Produkció: bábszínészek, meseterapeuta, homokrajzos, rendező, színész, bohóc, nevettető… Sok mindenek vagyunk, és sokféle dolgot csinálunk. Leginkább: életre keltjük az élettelent, nevetést varázsolunk oda, ahol eddig nem volt. Játszunk, mesélünk, alkotunk. Bábszínházi előadásainkkal járunk színházba, kultúrházba, erdőbe és iskolába, mesélünk este a tűz körül felnőtteknek és az oviban gyerkőcöknek; énekelünk és rajzolunk, táboroztatunk. Ha valamit kifelejtettünk, csak szólj… A „Színház” online oldalon „Amióta osztogatok, gazdag vagyok” címmel cikket olvashatunk Tárnok Maricáról. (3) A fotók Burger Sándor oldaláról engedélyével lettek átvéve).
(Borka Elly)
