A minap régi jó barátomat, Solymosi Lászlót látogattam meg, aki fél évszázada a magyar sakkélet egyik kiemelkedő egyénisége, számos sakk-könyv szerzője, évtizedeken át vezette a Pest megyei Sakk Szövetséget, a dunakeszi sakkozók mentora. Laci színes egyéniség, aki a sport mellett a helytörténet jó ismerőjeként érkezésemkor elmondta, hogy 1848. július 15-én adták át hazánk első vasútvonalát Budapest és Vác között, és az első vasútállomás Dunakeszi volt, ahol 10 percig állt az előkelőségeket szállító szerelvény. De itt Dunakeszin, illetve az akkori Alagon, közel 140 éve létesült Magyarország első lóversenypályája, tréningtelepe.
- Vagyis akkor minden út ide, Dunakeszire vezet…Te magad is itt születtél?
- Nem itt, viszont nem is messze innen. Egészen pontosan 1941. március 12-én születtem Újpesten, akkor Újpest különálló település volt, még nem tartozott a fővároshoz. Hét éves voltam, amikor édesanyám megtanított sakkozni. És nézd csak, itt egy korabeli fénykép az osztályomról. Ez a kiskölök itt én volnék, a felső sorban jobbról az ötödik. Tudtad, hogy egy másik sakkozó is mihozzánk járt az osztályba?
- Vasúttörténetből is már kezdek fejlődni, no meg a lóversennyel kapcsolatban is képbe hoztál. Viszont sejtelmem sincs, hogy ki lehetett a sakkozó osztálytársad.
- Stugel Jóska a kissrác itt a képen, ő 1941. szeptember 7-én született. Erős, mestersakkozó volt, időrendben a Nyugati Vasutas, a Gyöngyös, a Vasas és a Láng Vasas játékosa.
- Bocsánat, hogy beleszólok, mi Jóskával játszottunk is 1995. március 12-én – érdekes, ez pont a te születésnapod volt, Laci bátyám.
- Szegény Stugel Jóska, 1999-ben mindössze 58 éves volt és ott halt meg a sakktábla mellett, parti közben, miután meglépte a 31.c4-c5 lépést Tatabányán a Dékány Lajos elleni partiban az NB II. első fordulójában szeptember 26-án. Fájó szívvel írtam róla nekrológot annak idején a Sakkéletben.
- Ez borzasztó és egyben talán szép is – mint amikor egy színész a színpadon hal meg. De térjünk vissza hozzád, Laci, azért te is jó színész voltál és talán még jobb rendező…Annyi adatot soroltál fel fejből, hogy meg kell kérdezzelek – honnan ez a szellemi frissesség 84-85 éves korban?
- Tudod, általános iskolás koromban – a sakkozás mellett – rendszeresen sportoltam. Atletizáltam és középtávfutóként is országos eredményeket értem el. 14 esztendősen 160 centi volt a szintem magasugrásban és 1.000 méteren 2:52-t futottam, amikor a felnőtt I. osztályú szint 2:50 volt. Ugyanakkor a sakkozáshoz mindig hű maradtam.
- És hogyan indult a sakkpályád, mik voltak az első lépéseid?
- 1959. július közepén barátommal, Stugel Jóskával a Nyugati Vasutas sakkcsapatába igazoltunk. Az edző – és egyben kitűnő szakíró – Alföldy László volt, mellette Dely Péter volt a legnevesebb sakkozó. Jó darabig játszottam ennél a csapatnál, majd egy másik vasutas csapathoz szegődtem, a Vasútépítőkhöz. Ide tanítványommal, Szabó Jánossal mentünk át, itt is Alföldy Laci bácsi és Szily József előadásait hallgattam.
- Voltál-e esetleg demonstrátor? Sok sakkozó vállalta ezt a feladatot Almási Zoli is volt táblaállító 1991-ben, vagy én is 1984-ben.
- Igen! Mintha csak tegnap lett volna… 1959. november 15-től a Magyarország-Jugoszlávia női mérkőzésen állítottam a figurákat a demonstrációs táblán, aztán meg – pár napra rá – november 21-től egy hónapon keresztül a 15. magyar bajnokságon voltam demonstrátor. A férfi bajnokságon egyébként Barcza nagymester fia is demonstrátor volt.
- Csak tippelek, szerintem legalább 50 esztendeje téged valahogy mindig a dunakeszi sakkozással együtt említenek.
- Nagyjából stimmel. 1973 márciusában alakítottam meg Dunakeszi sakkcsapatát és egészen 1987-ig én irányítottam ezt a gárdát csapatvezetőként. Aztán amikor a Dunakeszi SE elnöke lettem, 1993 márciusában megalakítottam az Alagi Diák Sakk Klubot. Ez a csapat (akkor) kizárólag 20 éven aluli fiatalokból állt.
- Annyira sokoldalú ember vagy és annyira szerteágazó a sakkbeli munkásságod, hogy lényegében minden részterületen aktív voltál, illetve ma is aktív vagy. Úgy tudom, hogy komoly edzői múlttal rendelkezel.
- 1964-ben – amikor te születtél, Jóska, a dunakeszi 3. számú Általános Iskolában (később Bárdos Lajos Általános Iskola) kezdtem el tanítani – pedagógusként – és több sportágban is (kézilabda, labdarúgás, sakk) voltak szakköreim. Sakkozó tanítványaim közül többen – Szabó János, Faska Ilona, Fazekas Bence és Laci fiam – bejutottak az országos diákolimpia döntőjébe. A sakkedzői oklevelet 1982-ben szereztem meg (A kézilabda edzőit meg még 1968-ban).
- A sakk-könyvírás területén életed fő műve a „Sakkozzunk, Gyerekek” című könyv. Mindannyian ismerjük ezt a nagyszerű munkát, ám a legtöbbet nyilván te tudod róla, Laci.
- A könyv legelső kiadása 1980 márciusában jelent meg, ezt követte (eddig) öt kiadás. Többen igen jó véleménnyel voltak róla: 1982-ben Flórián Tibor, a sakk szövetség főtitkára ezt írta róla: „Az a tény, hogy magyar nyelvű sakk-könyv rövid idő alatt három kiadást megérjen, magáért beszél.” Aztán 1985-ben a Sakkélet „egyetlen alapfokú tankönyv” jelzővel illeti. 2019-ben Fogarasi Norbert így ír a könyvről: „Solymosi László Sakkozzunk, Gyerekek! Című könyve óriási hatással volt rám.”. És még hadd idézzem egy hölgysakkozó véleményét is: Zimmersmann Rita így vélekedett: „Első sakk-könyvem Solymosi László: Sakkozzunk, Gyerekek! Cím könyve volt. Éjjel-nappal böngésztem, teljesen rabul ejtett a királyos játék.”
- Más könyveket is írtál, úgy tudom.
- 1983-ban a Sakkozzunk Fiatalok! című könyvem jelent meg. Aztán 1985-ben a Magyar férfi bajnokok címmel írtam könyvet. Itt a hiteles versenytáblázatok mellett minden bajnoki döntő győztesétől találhatunk egy fényképet, illetve egy játszmát. Úgy tartottam korrektnek, ha nem csak a férfi bajnokokról, hanem a női győztesekről is megemlékezünk. 1987-ben jelent meg a Magyar női bajnokok című könyvem. Ennek előkészítésében nagy segítségemre volt Stugel József mester. Ezen kívül több könyvet is írtam Pest megye sakktörténetéről.
- 2021-ben meg 100 éves lett a Magyar Sakkszövetség…
- Ez alkalomból írtam egy jubileumi könyvet – Magyar női- és férfi bajnokok 1945-2019 címmel.
- És ha már Sakkszövetség, akkor említsük meg, hogy ott a tiszteletbeli tag kitüntető címével büszkélkedhetsz. Másfelől meg, Laci, amiben abszolút rekorder vagy, az a Pest megyei Sakkszövetség elnökeként eltöltött – mondhatni – négy és fél évtizedes tevékenységed. Hadd kérdezzelek, hogy kitől vetted át a stafétabotot?
- A díszoklevelet, amely elismeri több évtizedes munkámat és az MSSZ tiszteletbeli tagjául emel 2026. szeptember 26-án kaptam meg. És megint a számmisztika – ugyanezen a napon hunyt el Stugel Jóska barátom. A Pest megyei Sakkszövetségben az elődöm Hoschek Laci bácsi volt. Ő 1957 és 1982 között volt a megyei elnök. Ahogy ő maga nyilatkozta, 1925-ben az Aller képes családi lapban lombfűrésszel sakk-készletet lehetett kivágni, így indult a sakkpályája. Emellett Laci bácsi 1948-tól versenybíróként is tevékenykedett. Sőt, egy alkalommal egy vehemens ifjú (később a Magyar Sakkszövetség elnöke lett) egy vita hevében meglegyintette Laci bácsit, akinek leesett a szemüvege…
- Te rekorder vagy, Laci, hány évig voltál a Pest megyei Sakkszövetség elnöke?
- 44 esztendőn keresztül, úgy hiszem, ez országos csúcs.
- Az elődödről beszéltünk az utódodról még nem. Ki jelenleg a Pest megyei Sakkszövetség elnöke?
- Molnár Péter, 65 éves sakkozó, a Dunakeszi sakkcsapatából. 2024 szeptemberében ment nyugdíjba.
- Úgy tudom és a korábbi beszélgetéseink során megtapasztaltam, hogy mindenről precíz kimutatást vezetsz. Hadd kérdezzelek most, Laci, a legekről, az adatokról.
- Mindeddig nem kevesebb, mint 878 sakkversenyt rendeztem (1980. június 1. és 202. április 12. között). 1982 és 2024 között mindösszesen 1.112 sakkcsapat indult a Pest megyei sakkversenyeken. Eddig 7.910 cikkem jelent meg, a legelsőt a Pest megyei Hírlapban írtam 1961. augusztus 5-én. A Telekeszi TV-nél riporterkedtem, ott 2012 és 2014 között 214 riportot készítettem.
- Sakkozik még rajtad kívül valaki a családban?
- Szinte mindenki. A Sakkozzunk, Gyerekek! Nem csak egy könyvcím volt…Márta lányom 1982 januárjában kezdett sakkozni, László fiam 1985 szeptemberétől. Ő a 260. sakkversenyénél tart. A 2024/25-ös szezonban a Pest megyei csapatbajnokságban – a Dunakeszi csapatában – veretlen volt. És hát unokáim – Szandra, Nikoletta Márk és Eszter is sakkoznak.
- Összegzésképpen elmondhatjuk akkor, hogy egész életedet Pest megyében élted le – teszem fel a provokatív, álnaiv kérdést.
- Ugyan, dehogy! Az 1960-as évek elején Szegeden végeztem a Tanárképző Főiskolán politecchnika szakon. Az évek alatt volt lehetőségem turistáskodni is. Jártam az Egyesült Államokban, Hongkongban és Dél-Afrikában is.
- Ennyi év, sőt évtized alatt bizonyára sok-sok elismerésben részesültél.
- A legbüszkébb a Dunakeszi Város Díszpolgára kitüntető címre vagyok. Ugyanúgy nagy szeretettel gondolok az 1988-ban megkapott Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetésre, a 2007-ben elnyert Dunakeszi Város Sport Díj elismerésre, valamint a 2011-ben megkapott Dunakeszi Városáért kitüntetésre is.
- Fáradhatatlan, szorgalmas ember vagy, Laci. Nehezen tudlak úgy elképzelni, hogy kiülsz a kertbe a fa alá, sörözgetsz és szívod a friss levegőt…
- Egy kis műhelytitkot hadd osszak meg veled, Jóska. Soha életemben nem voltam részeg és soha nem is dohányoztam. Szerintem – az ifjúkori sportolás mellett – ez lehet a hosszú élet titka. A másik meg, nyilván még sok fontos teendőm van, foglalkozom a dunakeszi helytörténettel, meg hát azért a sakkozástól sem szakadnék el. És azért most is vannak tanítványaim, a legeredményesebb közülük Virág Levente. Csak a sakkversenyzést és az elnöki tevékenységemet hagytam abba, ezt leszámítva teljes erővel dolgozok.
Horváth József
