Október 9-én megható és emelkedett hangulatú ünnepségre gyűltek össze Dunakeszin, a VSZC Lányi Ferenc Technikum és Szakképző Iskolában. Az intézmény aulájában ma felavatták Lányi Ferenc, a Dunakeszi Főműhely első igazgatójának szobrát – annak az embernek az emlékére, aki nem csupán egy ipari létesítmény vezetője volt, hanem egy közösség megteremtője, a város egyik legnagyobb hatású egyénisége.
Az avatóünnepségen részt vett többek között Dióssi Csaba polgármester, Sipos Dávid alpolgármester, a Váci Szakképzési Centrum vezetői, Lányi Ferenc leszármazottai, Dunakeszi város több díszpolgára, neves helytörténészek, önkormányzati képviselők, intézményvezetők és az iskola diáksága is.
A rendezvény nyitányaként dr. Domoszlai Erzsébet zongoratanár tanítványa, Rubesch Barnabás játszott Chopin-művet, majd Szekeres-Joó Eszter, az intézmény igazgatója köszöntötte a vendégeket. Kedves, személyes hangvételű beszédében felidézte a 2024-ben felavatott diáknegyedben új otthonra találó iskola első hónapjainak nehézségeit: a wifi nélküli napokat, a tanárok és diákok összefogását, valamint azt a közösségi szellemet, amely mára az iskola igazi erejévé vált.
“Akkor, amikor tavaly még puffokat cipeltünk az irodába, és a telefonjainkról osztottuk a netet, csak egy dolgot tudtunk biztosan: ide tartozunk” – mondta meghatottan az igazgató.
Egy mérnök, aki embereket formált
Lányi Ferenc 1883-ban született Érsekújváron, egy egészen más korban és világban, mint amiben ma élünk. Tanulmányait helyben végezte, majd 1907-ben mérnökként diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ugyanebben az évben eljegyezte későbbi feleségét, akivel három gyermeket neveltek fel. Pályáját a MÁV-nál kezdte Szolnokon, majd Pécsen tanított is – tudása és elhivatottsága hamar felkeltette felettesei figyelmét.
1925-ben került Dunakeszire, éppen akkor, amikor a főműhely építése javában zajlott. Egy évvel később, 1926-ban már ő irányította az elkészült üzemet – és ezt a tisztséget egészen 1944-es nyugdíjba vonulásáig töltötte be. A Dunakeszi Főműhely akkoriban a magyar vasútipar egyik legfontosabb és legkorszerűbb központja volt. Itt készült például az Aranyvonat, és a korabeli elit, köztük Horthy Miklós kormányzó is az itt gyártott kocsikkal járta az országot.
De Lányi Ferenc nem pusztán a szakmai kiválóságot tartotta szem előtt. Ő tudta, hogy a műhely nem csak gépek, hanem emberek közössége. Vezetőként nemcsak az üzem működéséért, hanem az ott dolgozók és családjaik életéért is felelősséget érzett. A főműhely telepét – ahol sokan együtt éltek, dolgoztak és nevelték gyermekeiket – valódi közösséggé formálta, egy nagy családdá, amelyben az összetartozás és az emberi méltóság alapérték volt.
A városért és az emberekért
Ahogy Dióssi Csaba, Dunakeszi polgármestere az ünnepségen fogalmazott:
„Ő sokkal több volt, mint egy műhelyvezető. Úgy érezte, hogy a feladata nem ér véget a gyár kapujánál. Közösséget teremtett, felelősséget vállalt az itt élőkért, és olyan példát mutatott, amelyből ma is tanulhatunk.”
Lányi Ferenc életműve több volt, mint mérnöki teljesítmény. Ő megértette, hogy a fejlődés nem csak technológiai, hanem emberi kérdés is. Értékrendje, embersége és szolgálatkészsége tette őt igazi példaképpé – nemcsak a korabeli munkások, hanem az egész város számára.
Öröksége él tovább
1925-től haláláig, 1961-ig Dunakeszi volt az otthona. Az általa teremtett közösségi szellem és felelősségtudat ma is példaként állhat előttünk. Nem véletlen, hogy a város legnagyobb szakképző intézménye az ő nevét viseli.
Dióssi Csaba polgármester szerint:
„Telitalálat volt az iskolát Lányi Ferencről elnevezni. Ő olyan ember volt, aki méltó arra, hogy a Dunakeszi diáknegyed legnagyobb intézménye az ő nevét viselje. Életműve olyan példa, amelyhez minden itt tanuló és dolgozó biztonsággal fordulhat.”
A most felavatott szobor nem csupán egy történelmi személyiség emléke. Lányi Ferenc szobra annak a szemléletnek állít maradandó emléket, amely a város múltját, jelenét és jövőjét is formálja: az emberközpontúság, a szakmai kiválóság és a közösségi felelősségvállalás szellemének – jelentette ki Dióssi Csaba polgármester.
A Lányi család nevében Lányi Attila mondott megható beszédet, aki elmondta: a szobor nemcsak emlék, hanem jelképe annak az értékrendnek is, amit Lányi Ferenc egész életében képviselt – a becsület, a közösség és az emberség eszméjét.
„Amikor elmentek a szobor mellett, ne csak egy műalkotást lássatok benne. Jusson eszetekbe mindaz, ami Lányi Ferencet arra sarkallta, hogy a jót cselekedje” – fogalmazott.
A szobrot dr. Lányi Cecília és Szekeres-Joó Eszter leplezte le, majd Szádoczky Károly plébános atya áldotta meg az alkotást. Végül a diákok helyezték el tiszteletük jeléül a koszorút Lányi Ferenc mellszobra előtt, aki üzemet, közösséget, templomot épített Dunakeszi polgárainak.
Vetési Imre
Fotó: Kovács Zsolt és dunakeszipost.hu
