Nyíri Viktória, amellett, hogy teológiai tanulmányokat végzett, angoltanár, fejlesztőpedagógus, háromgyermekes édesanya, aki 25 éve tanít a dunakeszi Fazekas Mihály Általános Iskolában. Tanulmányai és személyes érdeklődése hosszú évek óta a Biblia, a magyar történelem és az asztrológia területei felé vezetik. Új könyvében — amelyet a Két Hollós Kiadó jelentetett meg — arra a kérdésre keresi a választ, hogyan érthetjük meg Isten teremtett világának ritmusát és rendjét a csillagok, a bibliai hagyományok és a magyar népi kultúra összefüggésein keresztül.
- Hogyan kezdte keresni az összefüggést a Biblia és az asztrológia között? – tettem fel a kérdést Nyíri Viktóriának, aki egy különleges könyvvel lepte meg az olvasókat.
- Gyermekként a hittanórákon mindig csodálkozva hallgattam a napkeleti bölcsek történetét. Lenyűgözött, hogy egy fénylő csillag vezette őket a Megváltóhoz. Már akkor megfogalmazódott bennem a kérdés: vajon hogyan értették meg „a csillag üzenetét”? Hiszen az írás egyértelművé teszi: ők tudós emberek voltak, így hiedelemnél, babonánál több kellett ahhoz, hogy értelmezni tudjanak egy égi jelet, és pláne e szerint cselekedjenek. Mi, modern emberek hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a tudomány a mi korunkban érte el csúcspontját, és sokszor alakul ki bennünk az a tévképzet, hogy a régi emberek oktalan hiedelmekben, babonákban hittek, és híján voltak a valódi tudományos igényességnek. Ez súlyos előítélet: óriási tudás és tapasztalat halmozódott fel náluk, és különösen igaz ez az asztrológiára.
– Mikor fogalmazódott meg önben, hogy könyvet is írjon?
- Mindig is szerettem tanulni, olvasni. Sok éven át gyűjtöttem jegyzeteket, olvastam magyar és angol nyelvű szakirodalmat, hallgattam hazai és külföldi előadásokat. Nyáron úgy éreztem, szeretném rendszerezni mindezt. Amikor a férjem elolvasta a kéziratot, azt mondta: „Viki, küldjük el egy kiadónak, mert nagyon jól sikerült. Ráadásul egy izgalmas határmezsgyén, a teológia és a csillagászat területén mozog.”
Életem egyik legmeglepőbb és legörömtelibb pillanata volt, amikor Sárosi Zoltán, a kiadó szerkesztője pozitívan reagált, és vállalta a kiadást. - Mit gondol: miért vált ki némelyekből ellenérzést az asztrológia a keresztény világban?
– Részben történelmi félreértések miatt. Vannak, akik a pogány vallásokkal vagy ezoterikus irányzatokkal azonosítják, miközben a Biblia éppen a napkeleti bölcsek történetén keresztül mutatja meg, hogy létezhet olyan „csillagnyelv”, amely Isten felé mutat. De ezen túl is, számos utalás található az asztrológiára a Szentírásban, a keresztény művészet alkotásairól nem is beszélve. Ezen párhuzamokból bőséges mintát nyújtok a könyvemben.
A könyv egyik fő üzenete az, hogy az asztrológia nem ellentétes a keresztény hittel, ha helyén kezeljük: nem jövendőmondó mágia, hanem Isten teremtett világának egy archaikus, szimbolikus nyelve, amely helyesen értelmezve ráadásul előremutató, az ismereteket bővítő, látókört tágító, hitet erősítő nyelv. Nem gondolom, és nincs is olyan irányú tapasztalatom, hogy a merev dogmatizmus bármikor is előrébb vitte volna a világot. Ráadásul a Biblia sem ezt várja el. Karácsonyhoz közeledünk, így ide kívánkozik Jézus személye. Hány történet is szól arról, hogy Jézus túllépett a korabeli dogmatikus kereteken? Az én értelmezésem szerint a hit nem jelenthet vakhitet. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” – mondja az írás. Így a hívő számára nem tilos gondolkodni, felfedezni, sőt, egyenesen kívánatos rácsodálkozni az Isten által teremtett világra, amelynek a csillagos égbolt is része.
– Hogyan kapcsolódik mindez a magyar népi kultúrához?
– Nos, erre magam is rácsodálkoztam olvasmányaim során. A magyar népi kultúra és különösen a népművészet olyan jelképeket hordoz, amelyeket a mai ember számára sajnos már magyarázni kell. Régen – még egy-kétszáz évvel ezelőtt is – ezek mindenki számára érthető, világos üzenetet hordoztak. Az életfa, a csodaszarvas, vagy akár a székely motívumok többsége mind hordoz asztrológiai vonatkozást. A régi idők embere még úgy olvasott a jelekben, szimbólumokban, mint ahogy manapság olvassuk a betűket. Teljesen világos volt számára, hogy melyik motívum mit jelent, mit fejez ki a világ kozmikus teljességéből. Szerintem nem szabad veszni hagyni ezt a tudást: kicsit erről is szól ez a könyv.
– Milyen élmény volt kézben tartani a saját, immár kiadott könyvét?
– Fura, megható és hihetetlen egyszerre. Sok évnyi kutatás, belső munka és személyes érdeklődés egyszer csak testet öltött. Amikor először megfogtam, azt éreztem: ez nem csak egy könyv, hanem egy hosszú szellemi-lelki út összegzése.
– Hogyan fogadták a családtagjai – különösen a gyerekei – a könyv megjelenését?
– A családom nagyon büszke volt rám, és ez nekem sokat jelent. Gyakran látnak olvasni, jegyzetelni, kutatni. Most pedig látják azt is, hogy a kitartó munka valóban meghozza a gyümölcsét.
– Kinek ajánlja elsősorban a könyvet?
– Annak, aki keresi a világ rendjét, aki nyitott a szimbolikus gondolkodásra, aki szeretné megérteni, hogyan férhet össze hit és tudás, Biblia és csillagászat, múlt és jelen.
Nem kell hozzá előképzettség – csak érdeklődés és nyitott szív.
– Sok szeretettel gratulálok legújabb könyvéhez, melyet jó szívvel ajánlok olvasóink megtisztelő figyelmébe.
(B. Szentmártoni)
