A váci Lázárinfón egy Szlovákiából érkezett, magát „hivatalosan külhonból” érkező magyarként bemutatkozó férfi személyes hangú felszólalásban mondott köszönetet a magyar kormánynak és a váci közösségnek a határon túli magyarok támogatásáért.
„Először is szeretném megköszönni a váciaknak, hogy biztosítsák azt, hogy mi külföldön tudunk magyar iskolába járni” – fogalmazott, hozzátéve: szerinte „a Fidesznek köszönhetően vannak iskoláink, gyerekeink, akik magyar iskolába járnak”.
A felszólaló hangsúlyozta, hogy a nemzeti identitás megőrzése közös felelősség, és arra kérte a jelenlévőket: „kérem Önöket, szavazzanak tovább arra, hogy kint tovább beszélhessünk magyarul”. Úgy fogalmazott, a magyarság nem pusztán földrajzi kérdés: „a magyar nemzet nem a határok által van, hanem a szívünkben van”.
Külön üzenetet intézett Dobrev Klárához, a Demokratikus Koalíció elnökéhez is: „ezt üzenem egyúttal a DK-s Dobrev Klárának is: oda nem megyek el”,
majd hozzátette, szerinte
„minden olyan magyar határon túli, aki szavazhat, az a Fideszre fog szavazni”.
A férfi méltatta a Lázárinfó fórumok stílusát is, kiemelve, hogy ott „emberekkel emberi módon” beszélnek a közügyekről, nem „idegen szavakkal”. Saját családi történetét felidézve hangsúlyozta a társadalmi felemelkedés jelentőségét: egyszerű munkáscsaládból jutottak el oda, hogy gyermekeik már diplomát szereztek, és unokáik is magyarul beszélnek.
Mint mondta: „nem az a magyar ember, akinek a szülei magyarul beszéltek, hanem az, akinek az unokái is magyarul fognak”.
Lázár János válaszában röviden, humorral összegezte a hozzászólást, megjegyezve: „először is csókoltatja Dobrev Klárát, ez volt a mondása az úrnak”. Ezt követően a miniszter a politikai hitelesség és a társadalmi háttér kérdésére tért rá. Szerinte „nem mindegy, hogy az ember honnan jön a politikába”, és különbség van azok között, akik vidéki tapasztalatokkal érkeznek, illetve akik szerinte elszakadtak a mindennapi valóságtól. Példaként említette a Tisza Párt elnökét, Magyar Péter, aki „nem tudja a tehén fenekét a fejétől megkülönböztetni, vagy a kukoricát a búzától”.
A miniszter személyes példával is alátámasztotta mondandóját, hangsúlyozva, hogy nem szégyelli egyszerű származását: „én nem szégyellem, hogy a szüleim általános iskolai vagy szakmunkás végzettségű, fizikai munkásemberek voltak”, és bízik benne, hogy büszkék arra, amit elért. A fórum ezen része végül a nemzeti összetartozás, a családi háttér és a társadalmi felemelkedés kérdéseit állította a középpontba, személyes hangvételű gondolatokkal és élénk közönségreakciókkal.
Forrás: vaconline.hu/Gerzsenyi-Raczkó Tímea
