A helytörténet fontos (hol örömteli, hol szomorú) momentumaira fókuszáló sorozatunkban ezúttal az ország első, Vác és Pest közötti vasútvonalának újabb jeles évfordulójára fókuszálunk, hiszen 180 évvel ezelőtt indult meg itt a vonatközlekedés – és hát az első utasok között ott volt a forradalom és szabadságharc költője, a Váchoz több szállal kötődő Petőfi Sándor is.
A 33 kilométer hosszú vasútvonalat József nádor és felesége 1846. július 15-én nyitotta meg a forgalom számára, az ünnepély alkalmából a főhercegi pár is elgördült az első szerelvényen Vácig. A vonat a Dunakeszin töltött 10 perces várakozási idővel együtt összesen egy óra alatt tette meg első útját, a magyar vasút történetének első kilométerein minden a legnagyobb rendben zajlott. A Pest-Vác vonal átadása után Magyarországon igazi vasútépítési láz tört ki, amit Petőfi: Vasuton című verse is demonstrált. A Magyar Középponti Vasúttársaságnak szándékában is állt, hogy „száz vasutat, ezeret” valósítson meg, ennek jegyében egy évvel később átadták a Pest és Szolnok közötti vonalat, de hosszú távon elfogyott a tőke, és nem tudtak új beruházásokat finanszírozni. Az 1848-as forradalom és szabadságharc zűrzavara újfent nem kedvezett a befektetéseknek – ez idő alatt csak a Pozsony-Marchegg vonal épült meg –, a Bach-korszakban pedig osztrák és francia befektetők szerezték meg a vasútépítés koncessziós jogait.
A modern közlekedést megteremtő vasutat nem a modern ipari forradalom találta fel: már a 16. században használtak főként a bányászok állati vontatású fából készült pályán haladó szállítókocsikat. A vasútépítés gyakorlati alapjait – a sínpárt, a talpfát – eredetileg az ércek szállításának könnyítésére teremtették meg, és az emberi közlekedésre szolgáló jármű fejlesztése is ezen elgondolások alapján indult meg. Az első lóvontatású kocsikkal felszerelt nyilvános vaspályát a Lake Lock Rail Road Company nevű brit társaság építette Nyugat-Yorkshire-ben. Az 1798-as átadást követően nemcsak árut, de személyeket is szállítottak a 4.8 kilométeres vonalon. Hazánkban a Kőbánya és a mai Baross tér között 1827-ben átadott 7.8 km hosszú úgynevezett lebegő vasút jelezte a közlekedésben bekövetkező forradalmat, ám a vállalkozás részint technikai, részint üzleti szempontból is néhány hónap alatt megbukott.
Bár Petőfi a Pest és Vác közötti vonalon elsőként végig gördülő szerelvényen még nem vonatozott, a következő napokban gyakran utazgatott Pest és Vác között, Vasúton című verse, melyet 1847-ben írt, a váci vasútvonalra vonatkozik.
Petőfinek áttételesen több műve is összefügg a várossal, de igazi kuriózum, hogy az Anyám tyúkja című versét egy itteni látogatása alkalmával írta meg, ennek állít emléket Kolodkó Mihály három váci miniszobrának egyike, a kétalakos alkotásban Morzsa kutyát és a tyúkanyót ültette az épület elé a művész.
A költő nevéhez több helyi történet is fűződik, emlékezetes például az Arany Szarvas fogadóban töltött éjszakája. Egy alkalommal, amikor lekéste a Pestre közeledő gőzhajót, a fogadóban szállt meg, ahol egész éjjel rémálmok gyötörték. Másnap reggel tudta meg, hogy a fogadóban színházterem is volt, és ezután azt gondolta, hogy „az itt agyonvert színészet szelleme” kísértette őt az éjszaka. Érdekesség, hogy többször fellépett maga is a városban, a Tintásüveg című versét itteni élmények alapján írta meg.
Petőfi Sándor: Vasuton (részlet)
Tenger kéj veszen körűl,
Közepében lelkem fürdik…
A madár röpűlt csak eddig,
Most az ember is röpűl!
Nyílsebes gondolatunk,
Későn indulánk utánad,
De sarkantyúzd paripádat,
Mert elérünk, elhagyunk!
Hegy, fa, ház, ember, patak
És ki tudja, még mi minden?
Tűnedez föl szemeimben
S oszlik el, mint köd-alak.
„Hegy, fa, ház, ember, patak
És ki tudja, még mi minden?
Tűnedez föl szemeimben
S oszlik el, mint köd-alak.”
Forrás: vaconline.hu/Ribáry Zoltán
