A Rétvári Bence országgyűlési képviselő, belügyminisztériumi államtitkár, miniszterhelyettes kezdeményezésére életre hívott Váci Polgári Est sorozat márciusi alkalmán ismét egy helyi értékteremtő, ezúttal Meláth Attila baptista lelkész volt a kérdezett vendég.
Az estek háziasszonya, Fábián Fédra kérdésére válaszolva Meláth Attila felidézte, hogy miután jogászi pályára felkészítő tanulmányai közben isteni meghívást kapott a lelkészi szolgálatra, így aztán letért az addig járt útról, majd a teológiát elvégezve újabb válaszút elé került, amennyiben mehetett volna Torontóba, az egyház híres egyetemére vagy akár Balatonszemesre, az ottani nagy gyülekezet élére, de ő a kis váci gyülekezet meghívására hajlott végül 1991 tavaszán.
Szolgálata lelki motivációjáról, vagy ha úgy tetszik ars poeticájáról szólván így fogalmazott:
„Meggyőződésem, hogy felekezettől függetlenül igazából minden papnak, lelkésznek kettős küldetése van. Egyrészt az, hogy az elhívó Jézus Krisztussal jó kapcsolatot ápoljon, véve az úr üzenetét, betöltendő a tanítói hivatást. Kettő: dolgozni kell azért a városért vagy faluért, ahova Isten helyez bennünket. Ugye hall az ember olyan hangokat, hogy hinni az Isten házában kell, de nem, ez így nem jó, hanem hinni mindenütt szabad, aztán az is egy vélekedés, hogy a lelkipásztor maradjon a templomban, de megint csak nem, hiszen ha így bezárkózik, elkülönül a pap, akkor nem lesz élettel teli az igehirdetése és nem tudja, hogy kiknek prédikál. A lelkésznek, a papnak látogatnia kell, éspedig nem csak a híveket, hanem másokat is. Nem csupán a templom falain belülre, az istentiszteletekre, misékre szól a küldetés, hanem a hétköznapokra is. Jómagam szoktam volt mondani olykor egy-egy vasárnapi alkalmunk után, hogy szabad a gyülekezet, az istentisztelet most kezdődik, mert az a lényeg, hogy látszik-e a cselekedeteinken, hallik-e a beszédünkön, hogy az Isten az ura az életünknek. Szerintem Jézus nem vár tőlünk egzaltáltságot, azt várja, hogy őszinték legyünk, merjük őt felvállalni. A kereszténység nem egy erőszakos vallás, nem is bonyolult, a legfontosabb üzenete, hogy szeresd Istent, és szeresd a felebarátodat”.
Meláth Attila citálta J. F. Kennedy elnöknek a hiteles, üdvös, felelős polgári hozzáállásra vonatkozó mondását, miszerint senkinek nem azt kell néznie, mit várhat ő az államtól, a lakóhelyétől, hanem hogy mit tud tenni saját maga.
„Helyben maradva szükség van arra, hogy akik a templomi közösségekhez tartoznak, azok komolyan vegyék a hitüket és komolyan megéljék azt, meggyőződésem, hogy ilyen hozzáállással egészen más lenne Vác arculata, hangulata, alapvető változásokat lehetne elérni, mindenki még büszkébb lehetne erre az egyébként eleve páratlan adottságokkal bíró gyönyörű városra. Mert mindent végiggondolva beláthatjuk, hogy sokkal több van ebben a településben, elég csak az építészeti büszkeségekre gondolni a székesegyháztól kezdve a főtéren át a diadalívig, vagy említhetjük a Memento mori kiállítást, de még azt is, hogy azon kevés vidéki város közé tartozunk, amelyek labdarúgó élvonali bajnoki címmel büszkélkedhetnek, a kulturális élet is nagyon sokszínű a kiváló művészeknek, alkotó- és előadó közösségeknek köszönhetően. Tehát van itt potenciál bőven, de ahhoz, hogy mindez még inkább kitárulkozhasson, ahhoz, hogy még jobb érzés legyen vácinak lenni, nos ehhez bizony tenni kell. Én mindenesetre remélem, hogy az elkövetkező évtizedekben még megélem, hogy egyszer azt hallom a híradásokban, hogy az adott évben több turista látogatott ide, mint mondjuk Szentendrére – nyilatkozta Meláth Attila a lokálpatriotizmusról, a lakóhely megbecsüléséről, az egyén települése iránti felelősségvállalásának fontosságáról.
Rétvári Bence országgyűlési képviselő felvetette, hogy különböző dekadens ideológiák erőszakossága miatt védeni kell a keresztény értékeket, s a vendég szintén egyetértett ezzel, majd így fogalmazott:
„Biztos vagyok benne, hogy ilyen nehéz helyzetben Európában a keresztyénség csak a háborúk és az éhínségek idején volt, éspedig azért is, mert a technika segítségével pillanatokon belül lehet utazni, lehet híreket venni, lehet bármit nézni ellenőrizetlenül is. Egy ingához hasonlítanám a történelem menetét, és most olyan időket élünk, amikor a deviáns, az abnormális számít elfogadhatónak vagy egyenesen jónak. Nekünk keresztyéneknek az a küldetésünk, hogy mindennek ellenére megmaradjunk abban a szelídségben, de egyúttal határozottságban, amire Jézus nevelte a tanítványokat, hirdessük az evangéliumot akár alkalmas, akár alkalmatlan időben, hitünket a hétköznapokban merjük aprópénzre váltani, merjük felvállalni, hogy Krisztust követjük és merjük ajánlani másoknak is.
Ama nemes harcot meg kell megharcolni, futásunkat elvégezni, a hitet megtartani, amiért Isten meg fog jutalmazni. Életünk jobbik része még előttünk van, lehet, hogy itt a Földön is, de Isten országában egészen bizonyosan. Bíznunk kell benne, hogy az inga visszalendül a józanság felé, és arra fogjuk azt mondani, hogy jó, ami valóban az, amiről Isten ezt tanítja, ugyanakkor felismerjük, és nem tartjuk követendőnek azt, ami abnormális. Van tehát reményem arra vonatkozóan, hogy ez a változás bekövetkezik, adott esetben a mi hősi kiállásunk mellett is. Ne ijedjünk meg, amikor egy látható kisebbség hangoskodik és ágálása a médián keresztül még nagyobb hangot kap, Magyarországon is és az egész világon is a normális emberek vannak jóval többen. Teológiai értelemben pedig én hiszem azt, hogy Isten mindenható, mindentudó, nem hazudik, tévedhetetlen, és ha a Biblia az Ószövetségtől kezdve a különböző devianciákat bűnnek nevezi, akkor az nem betegség, nem hajlam, nem ez, nem az, nem amaz, hanem bűn. Bizonyos értelemben ezért vállaltam ezt a bizonyságtevő lehetőséget is, hogy bátorítsak, hogy merjük felvállalni a józanságot, szeretetet.”
Forrás: vaconline.hu/Ribáry Zoltán
