Szombaton, mély részvét mellett helyezték örök nyugalomra Guttmann Vilmost, Dunakeszi neves borászát, a város egyetlen szőlőművelőjét és borkészítőjét. A Szent Mihály római katolikus templomban tartott szentmisét celebráló dr. Farkas László plébános szívhez szóló szavakkal méltatta a sokak által „Vili bácsiként” szeretett és tisztelt Guttmann Vilmos színes életútját, akit – mint fogalmazott – a Jóisten a tenyerén hordozott.
Egy igazán szeretetre és közmegbecsülésre méltó embertől búcsúztak a családtagok, a barátok, az egykori kollégák, a város köztisztviselői és az egyházközség tagjai. Guttmann Vilmos életével, szakmai elkötelezettségével és műveltségével, valamint a közösség és a kultúra iránti rajongásával örökre beírta nevét a dunakesziek szívébe.
Guttmann Vilmos színes egyéniségét, a mezőgazdaság, a szőlőművelés és a borkészítés iránti szakmai alázatát és igényességét, valamint a nyolc évtizeden átívelő, küzdelmekkel és sikerekkel teli életútját hűen tükrözte a búcsúbeszéd. A megemlékezés – ahogyan barátai, kollégái és a helyi közösség tagjai ismerték és becsülték – egy igazán szeretetre méltó ember előtti tisztelgés és főhajtás volt.
Guttmann Vilmost ismerők és tisztelők sokasága megrendülten értesült a megváltoztathatatlanul szomorú hírről. Köztük volt Dióssi Csaba polgármester is, aki közösségi oldalán így búcsúzott Dunakeszi közkedvelt borászától, az irodalom és a versek szenvedélyes rajongójától, a város jeles személyiségétől:
„Dunakeszi egyetlen bortermelője, a Guttmann Borház alapítója, Guttmann Vili bácsi 79 éves korában elhunyt. Gyors lefolyású betegsége miatt születésnapja is a kórházban érte már. Halálával városunk nemcsak egy kiváló borászt, hanem egy igazi közösségi embert, a szőlő és a szó szerelmesét veszítette el.
Nyugalmazott kertészmérnökként talált rá igazi hivatására – és élő példája volt annak, hogy azt a munkát érdemes választani, amit az ember teljes szívéből szeret. Számára a szőlőtermesztés és a borkészítés nem foglalkozás volt, hanem életforma, amely egész évben kitöltötte a hétköznapjait. Munkáját mindvégig igényes szakmai felkészültséggel, szeretettel és alázattal végezte.
Ő volt az egyetlen Dunakeszin, aki a szőlő útját a tőkétől a pohárig végigkísérte: maga termesztette a szőlőt, maga készítette és értékesítette a borát. Gondosan ápolt ültetvényei nemcsak Dunakeszi határában, hanem a csodás panorámájú váci Törökhegyen és az erdőkertesi szőlőben is teremtek. Kezdettől fogva vallotta azt az alapelvet, hogy kizárólag saját termésű szőlőből készít bort, mert hitte, hogy az egyedi karakterű borok kulcsa magában a szőlőben rejlik. A nyolcvanas évek elején az ő nevéhez fűződött a „szedd magad” értékesítési forma meghonosítása is – egy ma is élő ötlet, amely sokakat közelebb vitt a szőlőhöz.
Több évtizedes munkáját számos elismerés kísérte: borai a versenyeken rendre az élmezőnyben végeztek, a nagymarosi regionális és a Mogyoródi Klastromhegyi Apátsági borversenyen aranyérmes minősítést kaptak. A 2008-as Zweigelt vörösbora megnyerte a Pest megye legjobb vörösbora címet. 2015-től Dunakeszi Város Önkormányzata több alkalommal is Pest vármegye év gazdálkodójának címéért jelölte.
Vili bácsit „verselő borászként” is ismerte a város: a pince csendjében és a közösség előtt egyaránt szenvedéllyel szavalta a költők sorait, és örömmel osztotta meg tudását a borról – legyen szó egy előadásról vagy egy közös koccintásról. Kölcsey Bordalának egyszer fenn, egyszer lenn forgó kerekéhez hasonlóan ő is tudta, hogy a bor – akár az élet – akkor teljes, ha az ember a napsütötte oldalát nézi.
Nyugodj békében, Vili bácsi!”
Guttmann Vilmost a gyászoló család, a barátok és az ismerősök mély részvéte mellett a Szent Mihály római katolikus templom altemplomában helyezték örök nyugalomra. Emlékét örökké megőrizzük szívünkben.
V. I.
