„Talán nem véletlen, hogy számomra különösen fontos ennek a klubnak a létrehozása. Az életemből 38 évet töltöttem ugyanazon a munkahelyen, a Vízműnél. Ez nem egyszerűen 38 munkával töltött esztendő volt. Ez az életem egy jelentős része. Emberek, történetek, sikerek, nehézségek, barátságok és közös élmények sora kapcsolódik hozzá” – írja önvallomásában Gombás Ernő, a DMRV Zrt. egykori osztályvezetője.
„Talán ezért is éreztem fontosnak, hogy amikor a cég fennállásának 80. évfordulójához érkeztünk, megőrizzük mindazt, ami mögöttünk van. Így született meg a „80 év, 80 kép, 80 emlék” című könyv, amelyben megpróbáltam összegyűjteni és bemutatni azt a történetet, amelyet generációk együtt írtak.
Mert egy cég története nem csupán évszámokból, beruházásokból, műszaki eredményekből vagy hivatalos dokumentumokból áll.
A történetét az emberek írják.
Azok, akik reggelente elindultak dolgozni. Akik helytálltak a nehéz helyzetekben, télen nyáron. Akik tudásukat és munkájukat adták hozzá a közös eredményekhez. És azok is, akik közben barátokra találtak, családokkal kerültek kapcsolatba, közösséget építettek.
Éppen ezért számomra a Vízműves Nyugdíjas Klub létrehozása ennek a gondolatnak a folytatása.
Az élet úgy hozta, hogy 38 év után, egy vezetőváltást követően, méltatlan körülmények között kellett elhagynom azt a munkahelyet, amelynek évtizedeket adtam.
Ezt nem volt könnyű megélni.
De az idő megtanított valamire.
Egy embernek elvehetik a munkahelyét, de nem vehetik el tőle azt a 38 évet, amit becsülettel végigdolgozott. Nem vehetik el az emlékeit, a tudását, a barátait és azt az értéket sem, amit másokkal együtt létrehozott.
Én pedig nem szeretném, ha a múltunk csak egy könyv lapjain maradna. Azt szeretném, hogy tovább éljen az emberekben és a közösségben is. Ezért vállaltam szerepet a klub létrehozásának munkájában.
Nem azért, hogy a múlt sérelmein rágódjunk. Hanem éppen ellenkezőleg. Azért, hogy megmutassuk: többek vagyunk annál, ami velünk történt.
Hogy 38, 40 vagy akár 45 év közös munkája nem tűnik el attól, hogy egyszer valaki lezártnak tekint egy munkaviszonyt.
A közös múltunk a miénk marad.
És ha tudunk még valamit adni egymásnak, a városnak, a térségnek, vagy akár annak a cégnek, amelynek egykor mindannyian a részei voltunk, akkor azt érdemes megtennünk.
Hiszem, hogy tudunk még értéket teremteni.
Talán most már nem vezetőként, nem beosztottként, nem munkakörök és szervezeti ábrák részeként.
Hanem egyszerűen vízmű nyugdíjasként.
Olyan emberként, akinek fontos, honnan jött, mit tett le az asztalra, és mit hagyhat maga után.
A „80 év, 80 kép, 80 emlék” a múltunkat próbálta megőrizni.
A Vízműves Nyugdíjas Klub pedig lehet ennek a történetnek a következő fejezete.
Egy fejezet, amelyet már nem egy ember ír.
Hanem mi, együtt.
Mert a múltunk közös.
Az örökségünk közös.
És talán a jövőben is van még valami, amit együtt adhatunk egymásnak.
Ezért hiszek ebben a klubban.
És ezért szeretném, ha minél többen lennénk benne. Most nem egyszerűen egy nyugdíjas klub alakul, hanem egy régi közösség talál újra egymásra.
„A múltunk közös. Az örökségünk közös. A történetünk pedig még folytatódik”- írja szerkesztőségüknek eljuttatott önvallomásában Gombás Ernő, aki megosztotta velünk a klub alakuló ülésének időpontját és helyszínét is.
