Első alkalommal rendezték meg május 9-én a Lányi-napot a Dunakeszi Diáknegyedben lévő VSZC Lányi Ferenc Technikum és Szakképző Iskolában. A jövőben hagyománnyá váló esemény méltó tisztelgés volt a város egyik legnagyobb formálója, Lányi Ferenc előtt, aki 1926-től kezdődően a mai Dunakeszi Járműjavító elődjének, a MÁV Főműhely első vezetője volt, lerakta a gyártelep alapjait – szó szerint és közösségi értelemben is.
Az ünnepélyes megnyitón jelen volt az egykori főműhelyvezető unokája, dr. Lányi Cecília és dédunokája, Lányi Attila is, akik személyes jelenlétükkel még különlegesebbé tették az alkalmat.
Szekeres-Joó Eszter, az intézmény igazgatója meghatott szavakkal nyitotta meg az emléknapot. „Történelmi pillanatot írunk, hiszen első alkalommal ünnepeljük a Lányi-napot. Névadónk számára fontosak voltak az olyan értékek, mint a tanulás, a sport, a kultúra, a közösség. Ezeket mi is igyekszünk a mindennapjaink részévé tenni.”
A megemlékezés különösen megható pillanata volt a dédunoka, Lányi Attila beszéde, amelyben kiemelte: „Ő közösséget teremtett az itt élő emberek között, és ennek megvolt a hatása. A gyártelepiek ismerték egymást, törődtek egymással és összejártak a szabadidejükben. Ez az iskola is lehet egy ilyen közösség. Amikor nap mint nap reggelente átlépitek az iskola kapuját, legyen ez a fejetekben, hogy itt fontos és értékes tudást és képzést kaptok. De kaphattok még egy ennél fontosabbat is, ez pedig a közösség élménye, egy olyan élmény, ami majd felnőttként is rengeteg örömet fog nektek okozni. Kívánom nektek, hogy a mai nap színes programja ezt az élményt adja nektek, és ez az élmény váljon hagyománnyá itt az iskolátokban.”
Dr. Lányi Cecília így emlékezett nagyapjára: „Ez a nap nemcsak egy emlékezés, hanem jövőt építő alkalom. Egy új hagyomány születik, amely erősíti az iskolai összetartást, és megtanítja a diákokat arra, hogy az egyéni teljesítmény mellett a közösségi élmény legalább annyira fontos.”
Cecília elérzékenyülve mesélt egy családi anekdotát is: „Nálunk otthon szállóige volt a ’plusz egy mosoly’. Nagypapám mindig azt mondta, hogy mindenkit úgy kell felvenni munkára, hogy a napi feladatok mellett kötelező legyen egy mosollyal örömet szerezni másoknak. Nem kis túlzás azt állítani, hogy mindenki imádta őt. Nemcsak szakemberként, hanem emberként is példakép volt.”
Az unoka számára külön öröm, hogy a család következő generációja is részese lehetett az eseménynek: „Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a keresztfiam – aki egyben dédunokája is Lányi Ferencnek – velem tarthatott. Ő fogja tovább vinni ezt a hagyományt. Ő az, aki majd továbbadja ezt a szellemiséget a saját generációjának.”
Lányi Ferenc emlékét ma már utca és sétány is őrzi Dunakeszin, 2023 óta pedig a technikum is az ő nevét viseli. Az iskola nem csupán névadóját tiszteli, hanem küldetésének is tekinti szellemiségének továbbvitelét: „oktatással, szakmai munkával, városi szerepvállalással” kívánja méltón viselni a nevet. A Lányi-nap programja is ezt a szellemiséget tükrözte: sport, játék, tudáspróba, csapatépítő kihívások várták a diákokat – mindaz, amit Lányi Ferenc is fontosnak tartott.
A Dunakeszi Polgárnak és a Telekeszi TV-nek nyilatkozva dr. Lányi Cecília elérzékenyülve mondta: „Nagyon boldog és meghatott vagyok mindig, ha itt lehetek Dunakeszin, mert ez számomra egy szívügy. Családunk rendkívül büszke arra, amit nagyapám elért. Dunakeszin tulajdonképpen a semmiből épült fel egy közösség, egy városrész, egy kultúra – és ennek középpontjában ő állt.”
Dr. Lányi Cecília örömmel nyugtázta, hogy az igazgatónő és az iskola kollektívája nem csupán formálisan viseli nagyapja nevét, hanem szellemileg is követi az ő nyomvonalát. „Ez nem mindennapi dolog. Olyan közösség formálódik itt, amelyben a tanárok és a diákok nemcsak tanulnak és tanítanak, hanem együtt lélegeznek, együtt dolgoznak, együtt nőnek fel. Ez pontosan az, amit nagyapám is képviselt: mindenki egyért, egy mindenkiért.”
Befejezésül röviden emlékezzünk meg az iskola névadójáról is.
Lányi Ferenc 1926-tól irányította a MÁV Főműhely építését és működését, miközben gondoskodott a munkások lakhatásáról, szabadidős lehetőségeikről, oktatásáról. Számos intézmény és közösségi tér jött létre az ő kezdeményezésére, amelyek máig meghatározzák Dunakeszi arculatát.
Működése idején nemcsak a gazdasági fejlődés indult el Dunakeszin, hanem társadalmi és kulturális pezsgés is: létrejött a Magyarság Sportegyesület, a Dal és Önképző Egylet, felépült a csónakház és a Jézus Szíve templom is. A dolgozók életkörülményeit is szívén viselte, folytatta a lakótelep fejlesztését és támogatott minden olyan kezdeményezést, amely közösséget formált.
(Fischer-Vetési)
Fotó: KesziPress
