Több, mint tíz évvel ezelőtt fedeztem fel a neten Szántói Krisztián lenyűgöző, minden tekintetben gazdag, sokszínű művészetét, és az első, kiállításra szóló felkérést is ekkor küldtem el neki. Egyértelmű elzárkózás volt a válasza, de váltottunk néhány levelet…
Évekkel később, egy pesti tárlatmegnyitóján készült fotón fedeztem fel őt, rózsaszínbe öltöztetett, pár hónapos kisbabával a karján, széles mosollyal az arcán. Ismét próbálkoztam a felkéréssel, de ismét kudarcot vallottam. Most a gyesen lévő édesapa elfoglaltságai tartották vissza. Idén, év elején nagy elszántsággal, már-már ismerősként szólítottam meg, és újra kértem, legyen kiállítónk a Dunakeszi Iskolagalériában. Hosszú hetek múltak el, mire rövid válasza megérkezett. „A feleségem rábeszélt, hogy vállaljam el a kiállítást.” Galériás történetünk egyik legnagyobb sikere ez. Budapest, Szentendre, Sümeg, Szekszárd után Bonyhád lett az otthonuk és az alkotás színhelye. Itt él Szántói Krisztián grafikusművész, illusztrátor, Bechtel Helga grafikusművész, rajztanár feleségével és két kisgyermekükkel.
Első, személyes találkozásunkkor már a kiállítási anyagot válogattuk. A bőség zavara nehezítette feladatunkat. Újabb és újabb munkák kerültek elő. Lehetetlen volt galériánk tágas, de mégis csak korlátozott befogadóképességű méretéhez csökkenteni a kiállítandó művek számát. Majd lesz valami, gondoltuk Csákó Edinával, örökös támogatómmal, nélkülözhetetlen segítőmmel. …és jött az isteni szikra. Tizennyolc paravánból újabb falakat építettünk fel. A művelődési házból és a Szent Mihály plébániáról vitrineket, paravánokat kaptunk. A falakon több, mint ötven kép, a vitrinekben festett fabábuk, kavicsfejek, illusztrált könyvek, magazinok és más kiadványok tucatjai gyönyörködtetik tanítványainkat, és tárlatlátogató felnőtt vendégeinket.
Kárpáti Zoltánné igazgatónő a vendégek köszöntése és bemutatása után a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában a sport és a művészet naponta megélhető harmóniájáról, egymásra hatásáról mondta el gondolatait, utalva az iskolánkban e hó 13-án megrendezésre kerülő Sportiskolák Országos Szövetsége konferenciájára, melynek képzőművészeti tárlatunk biztosít ünnepélyes keretet a tanácskozás helyszínéül szolgáló aulánkban.
A kiállítást Dr. Feledy Balázs, korábban a képzőművészet több, fontos intézményében meghatározó feladatot ellátó, a képzőművészet minden területén otthonosan mozgó művészeti író nyitotta meg. A szerény, nyilvánosságtól visszahúzódó, még a pislákoló reflektorfényt is kerülő Szántói Krisztián művészete a sokat látott szakembernek is meglepetés és nagy felfedezés volt. Messziről indított gondolatmenetében bravúrosan igazította helyre az illusztrátorok hátrébb sorolódását a képzőművészek hierarchiájában. Az illusztrátor, korábban illuminátor szó értelmezéséből indult ki, mondván, hogy mindkét alaknak értelmező része, lényege a fény. Illuminátornak nevezték a középkorban a könyveket, kódexeket ábrákkal díszítő mestereket. Az ikonfestőket is ide sorolhatjuk. Az illuminátor fogalma szimbolikus jelentést is hordoz, amikor megvilágosodásra, tudás átadására is utal. Ebben az értelemben az illuminátor olyan személy, aki világosságot és megértést hoz egy adott téma, vagy probléma kapcsán. Ezt teszi az illusztrációt készítő művész, az illusztrátor is. Feladatuk nagysága és különlegessége abban rejlik, hogy nem leképezik a látható világ valóságát, hanem művészi fantáziájuk segítségével megteremtik, láthatóvá teszik azt. Ebben az értelemben sokkal népesebb tábor az övék, hiszen például a bibliai témákat feldolgozó festők, grafikusok mindegyike illuminátor/illusztrátor egy személyben.
Szántói Krisztián rendkívüli fantáziával, vizuális memóriával megáldott grafikusművész. Rajztanár édesapjának köszönhetően – akinek tanítványa is volt -, mindent megtanult, ami tanítható: technikákat, anyaghasználatot, komponálást, ábrázolási rendszereket és minden mást. Tehetségét, kreativitását, művészi erényeit génjeiben hordozza. Elsőre vették fel a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába, majd a Magyar Iparművészeti Egyetemre is. A hagyományos, klasszikus, manuális technikákat részesíti előnyben, örömteli nézelődés lehetőségével, katartikus művészeti élménnyel ajándékozva meg a rajzai, festményei, képregényei, fabábui, kavicsfejei előtt időző nézelődőket. „Alkalmatlan grafikus vagyok, nem dizájner” – írja magáról önéletrajzában Szántói Krisztián. Munkáinak szép, különleges, kedves, fantáziadús, megdöbbentő, hátborzongató látványa tartalmat, mondanivalót, érzéseket, üzeneteket hordoz.
Miután a közönség birtokba vette a tárlatot, sokan megszólították, kérdezték, elismerésükkel ajándékozták meg a Művészt. Megható pillanat volt, amikor Larisza kolléganőnk azt kérte tőle, mutassa meg a kezét. Krisztián állt, mosolygott, és előre nyújtotta kezeit. Larisza sokáig nézte, meg is érintette, hogy el tudja hinni, ezekkel az emberi kezekkel lehet létrehozni mindazt a csodát, amit a kiállításban látott.
A közönség kedvence, a Trio Brillo Kamarazenekar előzetesen áttanulmányozva a kiállítási anyag digitálisan megismerhető részét, személyre szóló repertoárral készült a megnyitóra, a megtiszteltetés örömét okozva ezzel a művész házaspárnak.
A megnyitó után a kőrösis tanárnők terített asztala és szíves invitálása várta az együtt maradó, nézelődő, beszélgető vendégeket, míg az aulában lévők a művészek munkáinak másolataiból, kézműves apróságokból válogattak és vásároltak. Szántói Krisztián Kert mellett című tárlata május végéig látogatható, munkanapokon 8-18 óráig az Iskolagalériában. (Dunakeszi, Garas u. 26. – A lakótelep szívében.)
Írta: Harangozó Katalin, a kiállítás rendezője
Fotó: Enyedi Lajos
