Helytörténeti kutatásaimból tudom, hogy az első gödi izraeliták Steiner Simon és Fleischmann Rozi voltak, akiknek gyermeke, Karolina 1875-ben már itt született.
Felsőgöd település századforduló utáni fejlődése és a betelepülők számának dinamikus emelkedése magával hozta a kereskedők letelepedését is. Az itt gyökeret verő vándorkereskedők és iparosok jelentős része az izraelita felekezethez tartozott. Felsőgödön 1920-ban 53, 1930-ban 149, 1941-ben 124 (egy másik forrásban 215), 1944-ben 121 fő volt az izraelita származásúak száma. A helyi temetkezési helyükön (a Jácint utcai temető sarkában) az első sír 1922-ben került felállításra.
Csekély létszámuk ellenére az üzlettulajdonosok a helyi kereskedelem, a szolgáltatások és ipar területén sokat tettek a község lakosságának maradéktalan ellátásáért. Itt kell többek között megemlíteni Gábor Miklós (festék- és vasüzlet), Löbl/László József (pék), Schwarcz Jenőné sz. Lang Aranka (fűszer-csemege), Hellberger Hermanné sz. Lang Terézia (fűszer-csemege és játékbazár), Hellberger Hermann (kárpitos), Láng Ignác (pék), Wolf Herman (szabómester), Pollák Jánosné sz. Horrenstein Etelka (dohányáruda), Bauer Miklós (műszerész), Hahn Ferenc (hentes és mészáros), valamint a helyi tűzifa-, szén- és építőanyagkereskedőket: a Blau Ernő, Steiner Sándor és Hirschfeld Mátyás családjait. Közülük Felsőgöd társadalmi, kulturális és politikai életében többen vezető szerepet vállaltak. Az üzletek jelentős része a mai Bozóky (korábban Erzsébet, Piac) téren koncentrálódott.
Az Egyenlőség – A magyar zsidóság politikai hetilapja – 1924-ben ezt írta: „Templomot építenek a gödi hittestvérek: Felső-Göd, Göd, Alsó-Göd és Sződ községek zsidó vallású lakosai nemsokára saját templomukban imádják az Istent. Szécsy Kálmán keresztény földbirtokos megértő áldozatkészséggel telket ajánlott fel a templom céljaira. A hitközség a napokban alakult meg. Elnök lett Schwarcz H. Ármin, alelnök Sándor Márkus, pénztáros Kornfeld Bernát, ügyész dr. Atlasz Gyula, jegyzők Miklós Márton és Somló Gyula. A templomépítésre Adler Jakab érdemes budapesti hittestvérünk kezdte meg az adakozást 200.000 koronával.”
Szintén az Egyenlőség 1933-ban azt írja: „Új neológ hitközségek a megyében: a felsőgödi és a pestszentlőrinci.”
Egy 1934-es dokumentum alapján tudható, hogy a már nem neológ, hanem ortodox izraelita fiókhitközösség első elnöke Gergely Gábor (Bp., 1885–?) banktisztviselő, alelnöke Sándor/Schwarcz Márkus (1860 – Felsőgöd, 1942) kereskedő, templomgondnok voltak. A község zsidó lakosai tehát már az 1920-as években elhatározták, hogy a hitéleti szertartások miatt nem fognak tovább az anyahitközégbe, Vácra ingázni, hanem felépítik a községben saját imahelyüket.
Az elhatározást tettek követték. 1930-ban művész-estet szerveztek, melynek a bevételét a zsidótemplom felépítésére szánták, de 1931-ben a Felsőgödi Izraelita Nőegylet táncmulatsága is az adománygyűjtést szolgálta. A sok gyűjtés és adakozás eredményeképpen azután a Deák Ferenc és Révay (akkor György) utca sarkán egy év alatt, 1939-re felépült a szerény felekezeti épület. Ez a zsinagóga hivatalosan csupán imaháznak minősült, mivel a hívek száma mindössze 100-500 fő közötti volt. Itt a szertartásokat Vácról érkezett rabbi végezte, mivel Felsőgöd nem lett önálló hitközség (anyakönyveit is Vácott vezették). 1944-ig elnökként már Steuer Sándor (Bp., 1902 – Felsőgöd, 1987) fuvaros – az önkéntes tűzoltótestület későbbi parancsnoka és a labdarúgóklub intézője –, és gondnok-helyettesként, metszőként/sakterként, hitoktatóként Klein Jenő (Salgótarján, 1897 – Auschwitz, 1944) kereskedelmi alkalmazott vezette a közösséget.
A II. világháború ezt a gyülekezetet sem kímélte. A német megszállást követően, 1944-ben üzleteiket bezárták. A munkaszolgálat és a haláltáborokba történő deportálás következményeként a kisebbség létszáma jelentősen lecsökkent. A vészkorszak után a megmaradtak közül sokan kivándoroltak Izraelbe, kisebbik részük a tengerentúlra távozott. 1949-ben már csak 51 fő vallotta e felekezethez tartozónak magát, de nagy nehézségek árán – kongresszusi szervezetként – még újjáalakult a fiókhitközség. Ez annyit jelent, hogy a soáh után Felsőgödre visszatért zsidók a háború után valamilyen okból nem a korábbi ortodox, hanem a neológ országos szervezet alatt működtek tovább. Azonban mindez kevés volt. A nagyközség megcsappant zsidó lakossága már nem volt képes a kicsiny, háború alatt megrongált zsinagóga épületét eredeti formájába helyreállítani. Az egyház működése végleg ellehetetlenült.
Később az ingatlan új funkciójában, világi használatba, magántulajdonba került. Az eredeti karakterében megszüntetett, jelentősen átépített épület napjainkban lakóházként funkcionál (Deák Ferenc utca 46.).
Az előkerült két korabeli (1943, 1945) fotó alapján megállapítható, hogy e szakrális tér keleti homlokzatán egy kis köralakú ablak, míg déli oldalán a kétszárnyú bejárati ajtó két oldalán egy-egy íves záródású, színes üvegberakású, nagy ablak helyezkedett el. A fényképen látható ablakdarab az épület egyik ablakából került kiemelésre, annak csak részlete, torzója.
A nyílászáró előkerülésének története is izgalmas. Kb. 30 éve egy közeli házban egy váci redőnyös dolgozott, aki meglátta a szabadban lévő, rozsdás ablakot, majd a szomszédokkal megegyezve megvásárolta azt. A 62 cm átmérőjű, öntöttvas, Dávid-csillagot magába foglaló ablakrészlet most esett át egy teljes restauráláson és a gödi Cserba László iparművész általi újra-üvegezésen.
A most bemutatott, mindössze 5 évig használt ablakon kívül az izraelita kisebbség felsőgödi mementója még a Jácint és István utca sarkán álló, tömör fallal körbekerített 210 nm-es izraelita temető, ahol alig két tucatnyi sír található.
Volentics Gyula, a magyar kultúra lovagja
