Egyre több gyerekre mondják ki: figyelemzavaros, ADHD-s, „problémás”. A szülők pedig pánikba esnek, és gyakran azonnal elfogadják a diagnózist. De mi van akkor, ha sok esetben nem a gyerekkel van a gond? Az Anyasztori podcast legújabb epizódja egy olyan kérdést tesz fel, amely sokakat érint, de kevesen merik kimondani.
Ma már szinte nincs olyan család, ahol ne hangzott volna el legalább egyszer, hogy „nem figyel a gyerek”, „nem lehet vele bírni”, vagy „valami nincs rendben vele”. Az ilyen mondatok sokszor egy pedagógusi jelzés után jelennek meg, amit a szülők – érthető módon – komolyan vesznek. Innen pedig már csak egy lépés a gyanú, majd a címke.
Az Anyasztori podcast friss epizódjában Beszédes Henrietta műsorvezető és Barsi Klára családspecialista arról beszélgetnek, hogy ezek a helyzetek gyakran félreértésekből indulnak. „A pedagógus egy adott helyzetet lát, egy adott órán. A szülő viszont az egész gyereket ismeri. Ez a kettő nem ugyanaz” – fogalmaz a szakértő.
A beszélgetésben elhangzik: egy gyerek viselkedése sokszor nem rendellenességet, hanem reakciót tükröz. Reakciót arra, hogy nem érti a feladatot, nem érdekli az adott tevékenység, vagy egyszerűen más tempóban működik. „Nagyon sokszor nem az a kérdés, hogy a gyerek miért nem figyel, hanem az, hogy miért kellene arra figyelnie, ami számára nem érthető vagy nem kapcsolódik hozzá” – hangzik el az epizódban.
A probléma ott kezdődik, amikor ezekből a helyzetekből gyors következtetések születnek. Egy-egy rövid megfigyelés után elindulhat egy folyamat, amelynek a végén már szakvélemények, fejlesztések vagy akár gyógyszeres javaslatok állnak. „Egy pillanatnyi állapotból könnyen lesz egy többoldalas leírás, ami aztán hosszú időre meghatározza a gyerek megítélését” – mondja Barsi Klára.
A podcast egyik legerősebb állítása, hogy a gyerek viselkedése gyakran a környezet állapotát tükrözi. Egy feszült, túlterhelt mindennapokkal működő családban a gyerek is könnyebben válik nyugtalanná, szétszórttá vagy éppen kezelhetetlenné. „A gyerek állapota nagyon sokszor a szülő állapotát mutatja meg” – fogalmaz a szakértő, hozzátéve: ez nem hibáztatás, hanem egy fontos felismerés.
A beszélgetésből az is kiderül, hogy a megoldás nem a szigorításban vagy a büntetésben rejlik. Sokkal inkább abban, hogy a szülő képes-e valódi figyelmet adni a gyerekének. Nem formálisan, nem fél szemmel a telefonra nézve, hanem jelenléttel. „Ha a gyerek azt érzi, hogy figyelnek rá, ő maga is képes lesz figyelni” – hangzik el.
A szakértő szerint már az is jelentős változást hozhat, ha a szülő időt szán arra, hogy valóban megfigyelje a saját gyerekét, és ne csak mások véleményére támaszkodjon. Sok esetben ilyenkor derül ki, hogy a gyerek hosszú ideig képes elmélyülten játszani, koncentrálni, csak nem abban a helyzetben, ahol ezt elvárják tőle.
Az epizódban szó esik a digitális eszközök hatásáról is, de nem tiltásként jelenik meg, hanem egyensúlyként. A hangsúly azon van, hogy a gyerek életében legyen jelen a valódi élmény, a mozgás, a közös játék és a kapcsolódás.
Az Anyasztori podcast (amely korábban a TV2 műsoraként is ismert volt) ezúttal egy olyan témát hoz felszínre, amely szinte minden családot érint.
Huszák-Nemes Zsuzsanna
A teljes beszélgetés itt hallgatható meg.
