A kisváci temetőben hétfőn délután végső búcsút vettek a rokonok, barátok, ismerősök a Váci Zsidó Hitközséget újjáalapító, az évtizedekig romosodó Eötvös utcai zsinagóga megmentésével (is) elévülhetetlen érdemeket szerző Turai János hitközségi elnöktől, az emlékezők között volt dr. Róna Tamás főrabbi, Kunos Péter, a MAZSIHISZ ügyvezető-igazgatója, Beer Miklós nyugalmazott váci püspök, Csuka Tamás nyugalmazott református tábori püspök és Rétvári Bence belügyminisztériumi államtitkár, országgyűlési képviselő is.
„A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége nevében mély megrendüléssel és tisztelettel állok itt, hogy végső búcsút vegyek Turai Jánostól, a Váci Zsidó Hitközség elnökétől, munkatárstól, baráttól, hűséges őrzőjétől annak az örökségnek, amelyet a zsidóság Vácott képvisel. Turai János évtizedeken át fáradhatatlan munkával és csendes elhivatottsággal gondoskodott arról, hogy a helyi és környéki, Ipoly-menti zsidó közösség fennmaradjon és fejlődjön. Elnökként nem csupán a hagyományokat őrizte, hanem a közösségi élet szervezőjeként is szolgált. Kivételes felelősségérzete és embersége révén olyan ember volt, akire mindig lehetett számítani, lett légyen szó ünnepségek megszervezéséről, megemlékezések előkészítéséről, a zsinagóga felújításának ügyéről vagy akár hétköznapi ügyek intézéséről. Minden tettében ott volt az a mély tisztelet, amely a közösségét és a hitét szolgálta. A MAZSIHISZ nevében most utoljára köszönetet mondok azért az áldozatos és kitartó munkáért, amit hosszú éveken keresztül végzett, különösen értékes volt számunkra az a következetesség, amellyel a váci zsidóság emlékeit és jelenét éltette, biztosítva a folytonosságot akkor, amikor a történelem súlya különösen nagy terhet rótt a közösségre” – fogalmazott emlékbeszédében Kunos Péter.
Selmeczi György, a Váci Közéleti Egyesület elnöke búcsúbeszédében vázlatosan felidézte Turai János életútját, azzal a visszatérő gondolattal, hogy egy olyan embertől kell végső búcsút venni, aki megfogadta, hogy nem fog másokkal úgy bánni, ahogy annak idején vele és a zsidó közösség sok milliónyi tagjával bántak.
– Élete fő műve, amiben kifejeződik teljes személyisége, az a váci zsinagóga újjáépítése. És nem csak az épületet mentette meg, hanem a Vácról és a környékből a nyilasok által elhurcolt zsidóság emlékét is. Felejthetetlen nap volt számára 2008. június 1-je, amikor dr. Schweitzer József főrabbi felavatta a végső pusztulástól megmentett Isten-házát, nagy küzdelmek árán ezzel valóra vált egy álom. Valamit sikerült visszahozni abból, amit elvett tőle és sorstársaitól egy mélyről jövő sötét erő, ez a szív diadala volt, ami tele volt reménységgel, kitartással, elszántsággal és egy olyan akaraterővel, ami keveseknek adatik meg – mondta Selmeczi György.
Janecskó János annak idején ács vállalkozóként fontos szerepet játszott a zsinagóga felújításában és közben életre szóló barátságot kötöttek Turai Jánossal.
– Beszélgetéseink során elmesélte azt is, hogy egy rabbi azt mondta neki: biztosan hosszú életű lesz, mert ezt a zsinagógát neki kell megmentenie, azt mondhatjuk, hogy ez egy prófécia volt. Igazi problémamegoldó emberként emlékezhetünk rá, erős szívűen hűséges volt ehhez a munkához, mintha látta volna a láthatatlannak azt a jó programját, jó tervét, hogy neki kell ezt megvalósítani. Remélem, hogy amiként ő nagy szorgalommal építette Istennek a házát, úgy az Úr is a mennyben elkészítette az
ő házát, ahol most helyet foglalhat – mondta az évek során jóbaráttá vált templomépítő munkatárs.
A gyászszertartást Surjányi Csaba, a Hit Gyülekezete váci és miskolci közösségeinek lelkésze vezette, aki így zárta búcsúztató-vigasztaló gondolatait: „Az élet igazi nemességét és igazi szépségét az adja meg, ha az ember megtanul valami olyanért élni, ami a mennyben, Istennél fogan, és amiben az életnek az értelme megragadható. A gyász mellett lélekemelő is egy ilyen életutat végigtekinteni és a lezárásánál tanúnak lenni. Mert Turai Jánosnak sok jó cselekedete volt, olyan önzetlen cselekedetek, amelyek nem a saját érdekét szolgálták, és biztosak vagyunk benne, hogy ezek, azzal együtt persze, hogy senki nem tökéletes, a mérleg serpenyőjében olyan irányba billentik majd az Isten-ítéletet, hogy a dicsőségből részesedő feltámadás vár rá.”
Ribáry Zoltán
