„Dunakeszi Régi Kincse” – nemcsak a névben van nosztalgia, hanem minden cseppjében. A Gyulai Pálinkafesztivál aranyérmes tétele nem más, mint Piros Imre barackpálinkája, amely a város múltjának ízeit idézi vissza. Az egykori vendéglátós ma már díjnyertes pálinkafőzőként viszi hírét Dunakeszinek – sőt, az egykori barackos emlékét is életre kelti főzeteivel.
A Piros Bika Étterem neve sokaknak ismerős lehet még Dunakeszin. A korábbi vendéglátóhely egykor közösségi tér is volt, ahol jó ételek, italok és baráti beszélgetések várták a vendégeket. Az étterem tulajdonosa, Piros Imre, ma már másfajta „vendéglátással” foglalkozik – de a minőség és a szenvedély mit sem változott. Műhelyében, egy egyszerű, de illatokkal teli helyiségben találkoztunk, ahol főzőüstök, gyümölcsös ládák és díjak között beszélgettünk arról, hogyan is lett egy szenvedélyből aranyéremmel jutalmazott hivatás.
– Közel 1300 nevezett tétel volt Gyulán, és én 11 érmet hoztam el, ebből kettő arany. Az egyik aranyérmet a „Dunakeszi Régi Kincse” nevű barackpálinkámmal nyertem. Ez számomra nemcsak egy elismerés, hanem egy visszatekintés is a gyerekkoromba – meséli Imre.
– A mai Tóváros helyén egykor hatalmas barackosok voltak. Olyan ízeket kóstoltunk akkoriban, amit ma már alig találni. Ezt az élményt próbáltam visszahozni egy pohár pálinkában.
Az aranyérmes pálinka alapja ceglédi óriás és magyar kajszi – két régi fajta, amelyek aromagazdagsága legendás. Piros Imre szerint ezek adják az ital lelkét. A „Dunakeszi Régi Kincse” egyfajta ízidőutazás: múlt és jelen találkozása, ahol a pohárban megelevenedik a gyümölcsösök világa, a napérlelte barackok illata, és a régi nyarak emléke.
Imre 2014-ben kezdett el pálinkával kísérletezni. Akkor még hobbiként, barátjával, Kézdi László vegyészmérnökkel főztek együtt. Aztán a szenvedély egyre komolyabbá vált, és 2021-ben már úgy döntött: versenyre viszi a párlatokat.
– Mindig arra törekedtem, hogy jobb és jobb legyen. Sok szakmai konferencián, továbbképzésen vettem részt. Aztán 2021-ben beneveztem Gyulára, és azóta minden évben indulok versenyeken. Az utóbbi egy évben nem volt olyan megmérettetés, ahonnan ne hoztam volna haza legalább egy aranyérmet – volt, hogy hetet is egyszerre – meséli, szemmel látható szerénységgel, de őszinte örömmel.
A siker kulcsa? Piros Imre szerint három alappillérből áll:
– 70 százalék a gyümölcsön múlik. Aki nem jó gyümölcsből főz, az nem fog jó pálinkát készíteni. Fontos a fajta, az érettség, az állapot – minden számít. Aztán jön 20 százalék technológia: erjesztés, cefrézés, lepárlás. És 10 százalék? Hát az a Jóisten – kell egy kis szerencse, áldás is a végén – fogalmaz.
A pálinkafőzés náluk családi ügy is lett. Kislánya „gyümölcsszakértőként” működik közre:
– Nagyon válogatós, igényes. Csak az a gyümölcs mehet a főzetbe, amit ő is elfogad. És ez így van jól. Csak abból főzök, amit én is megennék. Az nem pálinkaalapanyag, ami penészes, romlott vagy hullott. Ez nem hulladék, hanem minőségi ital lesz, ezért a gyümölcsnek is prémium szintűnek kell lennie – mondja határozottan.
A repertoárja bővül: málna, meggy, fekete ribizli, Irsai Olivér – mindet különlegesen egyedi aromával készíti.
– A fekete ribizli az egyik nagy kedvencem. Nagyon különleges, zamatos ízvilág. A málnából készült „Nosztalgia” pálinkám szintén aranyat nyert, és a régi málnaszörp emlékét idézi vissza. Ezek nem ipari ízek – ezek színes, komplex, valódi élmények.
A főzött mennyiség nem nagy – évente 50-60 liter, ami a szabályozott, otthoni főzés határát sem lépi túl. A pálinka legnagyobb része versenyekre megy, de persze a barátok, ismerősök is gyakran megkóstolhatják.
– Aki szeretné, és ismer, az nyugodtan jöhet, meg tudja kóstolni. Szeretjük megosztani az élményt – teszi hozzá.
A beszélgetés során többször visszatér a gondolat: a pálinkafőzés nem csak technika, hanem kultúra, érzés, felelősség.
– A pálinka Hungarikum. Szerintem a legfontosabb. De csak akkor tudjuk ezt megtartani, ha tiszteljük is. Ha nem csak isszuk, hanem értjük is – zárja gondolatait Piros Imre.
(Fischer-Vetési)
