Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan/ őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.”(József Attila)
Él a Börzsöny rengetegében, a hegy magasán egy igazi erdőlakó, közösségkovácsoló ezermester. Ez az ezermester – alkotó erejével, teremtő képzeletével, (környezetet védő, kultúránkat őrző szellemével) – összeköt helyeket, embereket időn, téren keresztül, sokszor úgy is, hogy nem is tudnak róla… Itt az ideje, hogy megismerjük újabb történetét: a karácsonyi raklap-fenyőcskék meséjét…
Egy ködös késő őszi reggelen favágók lepték el az erdőt. A legfenségesebb tűlevelűt vették a láncfűrészeikkel célba. Mi történik velem? Zöldellő ágaimat miért szabdalták így le? Jajongott a teherautó platójára pakolt szálfává csupaszított fenyő. Kikötözve tehetetlenül tűrte balsorsát. S mire feleszmélt, már egy fűrésztelepen találta magát: szálkás raklapok lettek belőle. A darabokat aztán kimustrálva, szétesve egy förtelmes félreeső zugba, egymás hegyire hátára hajigáltak be. Mind megadóan várták a véget. Óh! De micsoda szerencsés fordulat! Keserű sóhajtásukat meghallotta az éppen arra járó csodatévő mester… Immár nem volt mitől félniük. Megmenekültek a tűzhaláltól…, a végleges megsemmisüléstől.
Burger Sándort lakóhelyén, Börzsönyligeten sokan ismerik, munkálkodásáért számosan tisztelik. A Benedek család emlékhelyének megvalósítója, Benedek apó mesepadjának megálmodója, embertársainak életét sokféleképpen, de egészen különleges módon is bearanyozza… Évről évre megmentett raklapokból életre keltett karácsonyfákat (is) készít, s örvendezteti meg velük önzetlenül a környezetében élő kicsiket és nagyokat.
„Már több éve, hogy új testet adok a raklapoknak. Lehet, hogy kiskorában minden fenyő arról álmodik, hogy egyszer karácsonyfa lesz? Egyesek megnőnek, és más lesz belőlük. Például raklap. De így ebben a formában már karácsonyfák lehetnek ők is és teljesülhet az álmuk. Én megcsinálom, te feldíszíted, mert te is kellesz hozzá, hogy szépek legyenek. Remélem, hogy mindegyik hazatalál. Aki a közelemben él és ír nekem akkor annak adok. Az ára? Egy köszönöm is bőven elég lesz.”
Nem telt el huszonnégy óra sem, a kisfenyők egytől egyig mind „elkeltek”. „A mai napon hazatalált az összes újrahasznosított kisfenyő. De az álmukat ti teljesítitek be, mert most lesznek igaziból karácsonyfák. Még ha kicsit is, de másképp néznek ki, mint a tűlevelű testvéreik. Most már rajtatok múlik, hogy milyen díszbe öltöztetitek fel őket. További szép és nyugalmas ünnepvárást mindenkinek.”
„(…) cseng a szoba, zeng a szoba vidám gyerekzajtól. Csingilingi, szól a csengő, jertek fiúk, lányok, ég a gyertya, meg van rakva a karácsonyfátok.” – (Benedek Elek)
A karácsony napja végre elérkezett. De szép megint az élet! A csodaváró otthonokban a kis raklapok tetőtől talpig felékesítve fejecskéjükön hatalmas aranycsillaggal, teljes fenyőpompájukban és fenyőtudatukban fényárral töltötték be a tágas szobákat. Estefelé később önfeledt gyerekzsivaj töltötte be a tereket, az átlényegült kicsi díszes fák szinte beleremegtek, boldogok voltak a csomagokat alattuk bontogató zajongó, kacagó kicsik, és gyermeklelküket nem feledő felnőttek között… A karácsonykör végén – vízkereszt után – a kis fenyőcskék örökös családtagok maradtak, egy esztendő ideig, a következő ébredésig gondosan bebugyolálva a szívükben örökzöld szeretettel aludhattak el. S álmodtak az elmúlt karácsonyról, és álmodoztak a következő mézeskalács illatú karácsonyokról…
„Álmodik a fenyőfácska, ragyogó lesz a ruhája. Ha az ünnep eljön, csillag röppen a hegyre. Gyertya lángja lobban, dallal várják és örömmel boldog otthonokban. Legszebb álma mégis az, hogy mindenki szívébe költözzön be szent Karácsony ünnepén a béke.” (Fésüs Éva)
A fenyőcske lelkek Sándor keze nyomán a teljességben egyesültek. A szeretet ünnepén (ha nem is tudunk róla) a kis fák fényeikkel összekötöttek bennünket. Ebben a meghitt közegben mindenki megszépült, és az élet árnyoldalai pozitív energiákká szelídültek.
Hogyan is kezdődött? „Apa! Ne legyen műfenyő, és nem szeretnék kivágott fenyőt sem.” Így unszolta Sándort az ünnepek előtt kislánya. Egy kis raklapfenyőt kért karácsonyfának karácsonyra… Mire nem képes egy apuka? No meg az alkotói lelemény? Neki állt Sándor, s a sok kísérletezés után az eredmény nem maradt siker nélkül. Az a vágyott kis raklapfenyő azóta is féltett darabja minden évben a karácsonyoknak… S innentől kezdve nem volt megállás. Bővült a kör, nem csak magánszemélyeknél vannak Sándornak karácsonyfái, különféle intézményeknél is, sőt köztéri dekorációként is funkcionálnak. Nem győzi a kéréseket teljesíteni. Az ácsolt kisfenyők az ünnep idején mindenhol ötletesebbnél ötletesebb ruhákban díszelegnek… Egyéniségükkel mindenütt megmutatkoznak. Sorra íródnak értük a köszönő levelek: „Boldog karácsonyt és nagyon köszönjük. Ez volt a legszebb ajándék.” És a további kívánságok is felsorakoznak: „Jövőre én is szeretnék…”
A mai ember (a nyugati civilizációban legalábbis) iszonyú pazarló módon él. És ezt a pazarlást lelki, szellemi síkra is érthetjük. Sándor a kis karácsonyfáival az újrahasznosítás szíveket megszólító formáját honosította meg Börzsönyligeten. A haszontalannak tartott raklapok az átalakult létezésben maradandó értéket képviselnek. Túl azon, hogy örömet adnak nekünk, arra is felhívják a figyelmet, hogy semmit se hagyjunk veszendőbe menni. Teremtsünk inkább mi is örök kincseket! Az újrahasznosítás sikerének élménye a mienké is lehet! Egy kis közös fabrikálásba, kreatív művészkedésbe – egy kis alkotói lázba – nem csak karácsonykor, de minden alkalommal a gyermekeinket (a nagymamát, a nagypapát, a szomszédék lurkóját is) nyugodt szívvel bevonhatjuk…
Benedek ház, a Benedek örökség
Ugye emlékeznek még Benedek apó mesepadjának börzsönyligeti történetére? A Benedek emlékhely megvalósulásának pillanataira? Sándor háza (az egykori „Benedek ház”) belülről sem akármilyen. Igazi kultúrtörténeti relikvia az egész épületegyüttes. Szájhagyomány útján, körben képeken, apró tárgyakban él itt tovább a Benedek örökség. Sándor őrizve a híres család emlékezetét, és lehetőség szerint megtartva a házikó eredeti hangulatát, a teljes körű felújítás során a kis nyári lakban mindent, a kerti tárlókat is „hulladékból” maga épített meg. Belépve várakozáson felüli látvány fogad bennünket. A csodálatos belső burkolat, a berendezés legtöbbje, mind raklapokból készült, patinásan megmunkálva. Mesélte, volt, aki úgy gondolta, hogy a konyhabútor valami „Ikeás” darab. Nem bírtam megállni, hogy ne kotyogjak közbe, ez nem „Ikeás”, ez „Burgeres”, egy új „lakberendezési márka” született a börzsönyi hegyen… A raklapok mentőakciójának, sokoldalú újraébresztésének példája utat mutat „a mai életidegen, romboló szemléletmód, s a pazarló életvitel gyökeres megváltoztatására…” S persze az összetartozás, a közösségteremtés formálására.
A karácsony az esztendő szíve. A fenyő a karácsony jelképe, az örök élet, az újjászületés reménye, és az áldozatkészség szimbóluma… Újrahasznosítani és szeretetet adni…, mind a kettőt így egyszerre megtenni? Igen, bármikor, még karácsony ünnepén is lehetséges!
Kedves ezermester Sándor! Örök hála a varázslatért! Az adventi várakozásra, a lelki felkészülésre hangoló kedvességekért! Reméljük, amint a sok teendőd engedi, az idén sem hagyod cserben az elhagyatott raklapokat! Légy szíves készíts belőlük minél több aranyos kis fenyőfácskát! Egyedülálló ajándékaidból senki ne maradjon ki…
(Utóirat: A kívánság, lehet, hogy teljesül? Már majdnem lezártam a történetet, amikor egy talányos bejegyzést találtam: „A természet a legnagyobb grafikus. Ők sem szívtelenek. Egy készülő raklapfenyő egyik alkotó része lesz…” – Sándor egy újabb mentett raklap erezetében megtalálta a „legfenségesebb tűlevelű fenyőszívét”? Az idei karácsony a különlegesnél is különlegesebb lesz…?).
Boldogság, remény, szív, öröm, béke… Mindenért köszönet! Hegyen-völgyön, rengetegben: Áldott, Békés Karácsonyt kívánunk!
(Borka Elly)
