Kultúra

A fotópályázat sikere a nevezők városuk iránti szeretetének bizonyítéka

A váci Tourinform iroda tavaly év végére kiírt “welovevác” című fotópályázata profi kategóriájának győztese, Gerengay Gusztáv valójában kedvtelésből fénycsapdázik, már gyerekkora óta, mint fogalmazott, apai öröksége ez a szenvedély.

– Számomra a fotózás gyerekkoromban kezdődött, édesapámmal sokat jártuk a várost, a természetet. Érdekelt minden kis lehulló levél, fán mászó bogár. Persze akkoriban a fotózás nem volt olcsó mulatság, plusz azt a “nagy” fotóstáskát sem bírtam volna még el, ezért inkább csak apu fényképezett, én pedig figyeltem. Figyeltem, ahogyan a sötétkamrában a papírra varázsolta a képeket, amit a délelőtti séta során örökítettünk meg. Aztán megkaptam ajándékba az első kis fénycsapdám, egy Beirette típusú fényképezőgépet, ezzel már önállóan tudtam fényképezni, a masina a mai napig megvan. Később, ahogy a pénztárcám engedte, az analóg tükrös gépek irányába mentem és természetesen a technika előrehaladtával hozzám is elért a digitális fényképezés. A mai korszerű gépekkel szinte már nincs lehetetlen képrögzítés tekintetében – nyilatkozta lapunknak Gerengay Gusztáv.

Gerengay Gusztáv díjnyertes fotóművész (j1) és alkotótársai


Elmondta: a természetfotózás a kedvenc műfaja, de nyitott a tágabb világra, kedveli a városi témákat, az absztrakt-, a makro jellegű fényképezést is.
Az egyre ismertebbé váló alkotó a profi kategóriában nyert, így értelemszerű volt a kérdés, hogy mit gondol a profizmusról a fotózás terén.
– Fotózni lehet kedvtelésből, manapság mindenkinek adott a lehetőség, amit általában a mobiltelefon kamerájával készült, a világhálóra naponta feltöltött milliónyi kép is jelez. Alapértelmezésben a profi fényképész tevékenységét hivatásszerűen végzi, anyagi támogatésért cserébe. Tágabb értelemben a profi jelzővel illetett fotós, jelentős befektetett munka ellenére sem tekinti hivatásának a fotográfiát. Ha kicsit belemélyedünk, akkor látnunk kell, hogy nem minden profiból lesz jó fotós, mint ahogy nem minden amatőr marad meg a turistafotók, a dokumentálás szintjén. Ahogy a természet, vagy embertársaink felé, úgy a fotózáshoz is alázattal illendő közelíteni. Habár a helyi Tourinform iroda pályázatán ebbe a kategóriába kerültem, nem sorolom magam  profi fotósnak, a civil életben nem ez a megélhetési formám. Hivatalos és tisztességes szakmám villanyszerelő, melyet egyéni vállalkozóként gyakorlok, de sok egyéb tevékenység is érdekel. Az élet más munka- és feladatkörökbe is elsodort, melyekben azóta is szívesen mozgok. Mondhatjuk, mindenevő vagyok, akárcsak a fényképezésben. Saját örömömre fotózok, de talán már túl vagyok azon, hogy csak látványok dokumentálásának tekintsem fotós munkáimat – válaszolta Gerengay Gusztáv.
Magáról a fotópályázatról pedig így nyilatkozott:
– Ha jól számoltam, a pályázatra feltöltött képek száma elérte az ötszázat, ezzel a zsűrinek nem kevés munkát adva. Csak remélni tudom, hogy a ráfordított idő nem telt unalmasan, mert rengeteg szép és izgalmas alkotás született, melyek a váciak városuk iránti szeretetéről tesznek bizonyságot. Köszönöm a pályázat kiíróinak a lehetőséget, a pályázóknak pedig, hogy éltek is vele.

Ribáry Zoltán (Dunakanyar Régió)

Még szintén érdekelheti...