Kodály mondatai sokszor megfordultak a fejemben pályám során: „Sokkal fontosabb, ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az Opera igazgatója. Mert a rossz igazgató megbukik, de a rossz tanár harminc éven át harminc évjáratból öli ki a zene szeretetét.”
Hogy valaki olyan közegben nő-e fel, vagy találkozik-e a számára megfelelő tanárral, aki egyben mentora is, és aki útnak indítja, az nagyon sok mindenen múlik. Ez bonyolult lélektani folyamat is, és szerintem nem is annyira a szem a lélek tükre, hanem a hang. A hangban minden benne van, egy sima bemutatkozáskor is, ahogy a saját nevemet kimondom.
Már az óvodában tudtam, hogy énekelni szeretnék, és elég későn kerültem abba a közegbe, ahol ezt kibontakoztathattam, de így is szerencsém volt. Először népdalokat kezdtem tanulni, aztán tanáromnak köszönhetően belecsöppentem a jazz világába, később a popklasszikusok is elcsábítottak, és innen már egyenes volt az út énekes-előadóművész végzettségem megszerzéséhez. Menet közben a dalszerzéssel is elkezdtem foglalkozni, férjemmel közös szerzeményeinket pop-rock köntösbe bújtattuk, az általa megfogalmazott nemzeti érzelmű mondanivaló számomra ebben a stílusban bontakozott ki a legjobban zeneileg.
Az ember saját küzdelméből tanul a legtöbbet
Az ember saját küzdelméből tanul a legtöbbet. Ezért is tudtam, hogy egyszer szívesen átadom azt a rengeteg tapasztalatot, hogy hogyan lehet oda eljutni, hogy egy énekfelvételnél az ember azt hallja vissza, amit szeretne. Ehhez először is tudni kell, mi az, amit vissza szeretnék hallani. De, amit a legfontosabbnak tartok, hogy ezt az állomást meg kell előzze, hogy először is elégedetlen legyek saját magam visszahallgatásával, mert ez azt jelenti, hogy van értékítéletem, és az jó, annak muszáj lennie. Szóval így indul minden, innentől kezdve kezdi el az ember keresni a módját, hogy hogyan lehet oda eljutni, hogy visszahallgatáskor hátradőlhessen és gyönyörködhessen az eredményben, és egyszer csak késztetést érezzen megmutatni másnak. És ha ezzel sikerült érzelmeket kiváltanunk, itt kezdődik a művészet, az ember adva kap. Számomra ez az élet legszebb folyamata, ez maga a teremtés. Nekem 10 év volt eljutni odáig, hogy azt haljam vissza, amit szeretnék. Ez egy nagyon hosszú érési folyamat, előfordul, hogy az ember nem jön rá soha, nem tudja, mit kéne másképp csinálnia, de az is lehet, hogy egy tanár egy mondattal, egy megfelelő instrukcióval mindent helyre tesz, akár egy pillanat alatt. Én emlékszem az életem ezen fordulatára, ezért vallom ezt.
A Kossuth téren és a Hősök terén ezrek énekelték velem a dalokat
Pályám nagy részét a nemzeti érzelmű dalaink előadása töltötte ki. 2009-ben az Ez a föld a miénk című dalom a Magyarok Országos Gyűlésén, Bösztörpusztán a történelmi élőképek nyitódala volt, 80 ezer ember állt előttem, de a Kossuth téren vagy a Hősök terén tartott alkalmakkor is sok ezres hallgatóság énekelte velem a dalokat, ez mind katarzis volt. De ugyanilyen érzés volt a Magyarok Házában, kisebb közönség előtt is, egy idős bácsi minden alkalommal rázkódva sírt a hátsó sorban, megtudtam, hogy ítélőbíró volt az előző rendszer derekán. Akkor írtuk az Ébredj álmaidból című dalt is, a mondanivalója a levegőben volt, sokunkban ez zajlott. A devizahitel károsultakban a társadalom bizalmi alapja, a jóerkölcs fogalma kérdőjeleződött meg, jogosan várták el, hogy a bank nem él vissza a helyzetével, és nem vét a jóerkölcs íratlan szabálya ellen. Minden emberi közösség a bizalomra és a hitre épül. Éreztük, hogy az emberek éhezik ezt a szókimondást, szívhez szóló zenei környezetbe helyezve, és úgy gondolom, dalaink hozzájárultak a nemzeti oldal erősödéséhez. A Dunakeszi Civilek Baráti köre már a kezdetektől felkért, hogy rendezvényeiket, megemlékezéseiket erősítsem, így az Országzászló avatás, de a városi Trianon megemlékezések mind a dalaim kíséretében történtek évről-évre, ez nagyon megtisztelő.
Rendkívül felemelő volt több alkalommal Kozma Imre atya tanításai alkalmával is énekelnem, aki a következő sorokkal ajándékozott meg: „Kedves László Házaspár! Köszönöm a szolgálatukat Isten népe javára! Szeretettel, Kozma Imre atya„ Ennél többet nem is kaphat az ember, sajnos már nincs közöttünk, de szavai elkísérnek. De említhetném a Covid-árvák megsegítésére rendezett jótékonysági estet, ott is a teljes bevételt felajánlottuk. Akkor még nem tudtam, hogy az én gyermekeim is érintettek lesznek, elvesztettem a férjemet, aki alkotótársam is volt, ilyenre nem lehet felkészülni, az elmúlt két év a legnehezebb időszak volt az életemben, de sajnos sokaknak, tudom. Szóval az élethelyzetem is más lett, ezért is érzem ma már a késztetést az énektudás ismereteinek továbbadására.
A jazz műfaját is tovább folytatom, annak gazdag kultúráját, harmóniavilágát a szintén városunkban élő Szili Róbert gitárművész zenésztársammal alkotott duónkkal igyekszünk közelebb hozni a közönség számára, műsorra tűzve örök kedvenceket és ritkán hallható kincseket, pár dalt ízelítőül a csatornámon szintén megtalálnak a kíváncsiak.
A „Zsokém csókja” című dalom Alag kiválóságai előtt tiszteleg
Továbbra is írom a dalokat, ami bennem motoszkál, annak hangot kell adjak. Régi barátom, Kiss József megkeresett azzal az ötlettel, hogy egy az általa megálmodott, zsokéval a hátán a célegyenesben vágtató életnagyságú lovasszobor felállítása nagyban hozzájárulna azon szellemiség ápolásához, hogy a Széchenyi István által alapított, az angol Newmarket mintájára megépített Alagi Tréningközpont világhírét ma is fenntartsuk és virágoztassuk. Megkért, hogy segédkezzek egy alapítvány létrehozásában, aminek a küldetése a fenti cél lenne. Kitaláltuk az Alag Galopp nevet, és egy gyerekkori barátomat, Borostyánkői Mátyás grafikusművészt kértem meg, hogy a célhoz méltó arculatot álmodja meg. A logoba elsőre beleszerettünk mindannyian. Ez az elegancia, elindulás nagy inspirációt adott, és arra gondoltam, hogy a fiatalokat a zenén keresztül lehetne könnyen bevonzani ennek a szellemiségnek a megismerésébe. Így született meg bennem a „Zsokém csókja” című dal, aminek alapgondolatát népdalismereteimből merítettem, hiszem a babám csókja pont az, ami segít minden akadályt leküzdeni. A lóversenynél gyakorlatilag ez a célkarikán való átrepülés, amit a lovas és zsokéja közti szeretet táplál. Overdose 2005-2015-ig élt, síremléke is itt van Alagon. Ez az idei kerek évforduló is inspirált a dal szövegének megírásakor, ami youtube csatornámon már meghallgatható. A dal Vígh Arnold lendületes hangszerelésével párosulva abszolút mai hangzású lett, hálás vagyok, hogy hitét, tudását ő is hozzátette.
Egy jó dalnak ereje van, megszólítja a közösséget
A dalhoz íródott egy monumentális szimfonikus kíséret is, rendkívül izgalmas volt számomra mindkét zenei közeg hangulatába helyezni ugyanazt a mondanivalót. Egy jó dalnak ereje van, közösséget tud megszólítani, akiket büszkeséggel tölthet el, hogy mekkora múlttal bíró helyen élnek. Tapasztaltam, hogy az itt élők közül sokan nem is hallottak világhírű versenylovaink alagi képzéséről, mint például Overdose, akinek máig vitatott, hogy milyen módon szerzett sérülése szakította félbe hirtelen fényes hazai- és világsikereit.
Ma is rendkívüli képességű és hírű versenylovak végzik Alagon a felkészülést, akik a Derby futamokban évről-évre viszik el a pálmát, és hozzák a sikereket a nagyvilágból is városunknak. Alag a telivérképzés fellegvára. Amit én ehhez adni tudok, az a zene, ez a gondolat vezérelt, és remélem, sokak örömére. A szoboravatáskor a dal élőben fog megszólalni a Dunakeszi Szimfonikusok kíséretével, és több iskolai kórus is jelezte csatlakozási szándékát, szívesen várunk mindenkit. A dal betanítása is izgalmas feladat számomra.
Énekstúdióm nyitva van a tanulni vágyók előtt
Az énektanítás nagy felelősség, sokan ösztönösen jól csinálnak dolgokat, azt nem szabad elrontani, összezavarni. Van, akinél fontos akár anatómiai szintű dolgokat tudatosítani, nagyon különbözik, kinél mi a célravezető. És nem is az oktávok számában van a titok, három hanggal is mély érzelmeket lehet kiváltani, ha az úgy van énekelve. Én az élményalapú énektanítás módszerének is híve vagyok, ami mellőzi a nehéz elméleti ismereteket, vannak esetek, amikor ez sokkal eredményesebb. De a legfontosabb a motiváció, az pedig a dal-, a zene szeretete.
Aki szeretne ezen az önismereti úton járni, a hangját felfedezni, képezni, énektudását fejleszteni az általam képviselt könnyűzenei stílusokban, azt énekstúdiómban várom szeretettel.
László Andrea
