Kultúra

Ablakok és kilátások: Bodor Zoltán festőművész kiállítása a Magyar Kultúra Napja alkalmából

Vácon a Magyar Kultúra Napi ünnepség a hagyományoknak megfelelően, az idén is kiállítás megnyitóval vette kezdetét a Madách Imre Művelődési Központ Emeleti Galériájában. A kiállítótér ezúttal Bodor Zoltán Nagymaroson élő festőművész alkotásainak ad otthont.

A nagyformátumú, szerteágazó művészi tevékenységet folytató művész tárlatát szimbolikusként is értelmezhetjük, hiszen Bodor Zoltán mélyen a magyar festészeti hagyományokban gyökerező művészete éppen azokról az értékekről és szellemiségről szól, melyet a Magyar Kultúra Napja üzen nekünk.

Évszázadok óta nemzedékről-nemzedékre öröklődő hagyományainkról, a sejtjeinkben hordozott múltról, a jelen építőköveiről, melyek nem csupán szűkebb értelemben vett kultúránk, de egész nemzettudatunk alapját és jövőjét jelentik.

A tárlatot Barabás Márton képzőművész nyitotta meg.

A művészt évtizedek óta ismerő művésztárs/ barát köszöntőjében áttekintette Bodor Zoltán művészi pályáját, útját, kitért a tanulóévekre, az első inspirációkat jelentő, személyes kötődésekre, témát, szemléletet jelentő, formáló ihletforrásokra, majd a „beérkezésre”.

Az 1957-ben, Budapesten született művész orvosi diplomájának megszerzése után, eredeti végzettségétől elkanyarodva, az alkotóművész életútját választotta.

A festészet alapjait Balogh Gyulától, a Magyar Vízfestők Társaságának alapító tagjától sajátította el a gyulai művésztelepen, mely, mesteréhez hasonlóan, az ő számára is az egyik legmeghatározóbb szellemi közeg maradt, a tanulóévektől mostanáig. Bodor Zoltán 1978-tól dolgozik a nagy múltú, tradicionális festészeti elveket követő művésztelepen, 1996-tól pedig annak egyúttal művészeti vezetője is.

Bodor Zoltán sokrétű művészi tevékenységéről, művészi tudásáról, tapasztalatáról árulkodik sokszínű repertoárja, melyben az uralkodó olajfestmények, akvarellek mellett találunk orvosi és biológiai illusztrációkat, térképeket, de templomi faliképeket is. Az országban számos murális munkája látható; ő restaurálta a kunszentmártoni katolikus templom szekkóit, a rákospalotai főplébánia Szent István szekkóit és a pantokrátor mozaikokat a szegedi Magyar Ortodox Plébánia épületében.

A mostani tárlaton olajképek és akvarellek szerepelnek. Bodor Zoltán alkotásai nem akarnak hivalkodóak, „direkt módon figyelemfelkeltőek” lenni; nem akarnak erős érzelmeket ébreszteni. Ellenkezőleg: erejük az egyszerűségben – a letisztult formavilágban, a visszafogott kompozíciókban és színekben, a mívességben, valamint a hétköznapi témaválasztásban rejlik. Művei ezekkel az eszközökkel érik el a monumentalitást.

Bensőséges hangulatú portréi, utcarészletei, tájképei, épületeket, szobabelsőket ábrázoló festményei mind valami csendes nyugalmat, szemlélődésre hívó, „időntúli” békét árasztanak.

A plein-air festészet örököseként megszállottan kutatja a napszakokkal és évszakokkal változó fényviszonyokat; a teret és tárgyakat pillanatról-pillanatra átfestő fény-árnyék jelenségek alkotásai nagy részén a letisztult formák mellett, szinte főszereplővé válnak.

A tárlat címéhez alkalmazkodva, a fények olykor (áttörten, télies ködbe burkolva, máshol ragyogó, mindent átható napsugarakkal) ablaküvegeken átszűrve törnek elő.

A látvány öröme mellett néhol mélyebb, átvittebb jelentéstartalommal, a „kilátások” üzenetével. Ennek legszebb darabja az Advent címet viselő kép, ahol a templomfal kora esti fénnyel átitatott kékségétől az ívelt üvegablak sárga fénnyel válik el. Így mesél egy mélyebb, – a Magyar Kultúra Napjához illeszkedő – tartalomról, mely a megtartást, a néha csak derengő, ám soha ki nem alvó fény gondolatát és reménységét közvetíti nekünk.

A kiállítás március 1-jéig látható.

Maczkay Zsaklin

Fotó: Nagy Sándor

Még szintén érdekelheti...