Dunakeszin 2024 őszén merész döntés született: az iskolai menzarendszert korszerűsítve, a hagyományos kötött menü helyett a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnáziumban új étkeztetési formát vezetettek be. A cél az volt, hogy csökkenjen az ételpazarlás, növekedjen a gyerekek elégedettsége, és az iskolai étkezés valódi gasztronómiai és nevelési élmény legyen. Ezért bevezették a szabadszedéses, vagy más néven svédasztalos rendszert, melynek lényege, hogy a gyerekek maguk válogathatják össze az ebédjüket többféle lehetőségből: kétféle leves, több főétel, köret, saláta és desszert is elérhető.
Ez a rendszer bevált a Radnótiban, a szülők nagy része örömmel fogadta a változást, de voltak ellenzői is, akik azt kifogásolták, hogy a gyerekek gyakran hagyják ki a levest, a zöldségeket vagy a salátát, és szinte kizárólag szénhidrátdús vagy édes fogásokat választanak.
A szabadszedéses tálalásról tartott május 5-én tájékoztatót Dióssi Csaba polgármester és Ress Róbert, a Hungast Csoport szolgáltatás management igazgatója. A tájékoztató végén – melyen jelen voltak az iskolák és a szülői közösségek vezetői – beszélgettünk az előadókkal.
Dióssi Csaba hangsúlyozta: „A célunk nem csak az étel, hanem a szemléletformálás is”. A polgármester szerint a svédasztalos forma nem csupán az étlap átszervezéséről szól – sokkal többről: egy nevelési, közösségi és fenntarthatósági program is egyben.
A város első embere kifejtette: a régi menzarendszerben gyakori volt, hogy a gyerek meg sem nézte, mi van a tányérján, vagy el sem ment ebédelni. Ez mindenkinek kudarc: a családnak, az iskolának, a szolgáltatónak és a döntéshozóknak is. Hangsúlyozta, hogy a svédasztal lényege nem az, hogy „mindent lehet”, hanem az, hogy a gyerekek fokozatosan megtanulják, miért fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás. Ezért az önkormányzat nemcsak a formai újítást biztosítja, hanem az iskolákkal közösen oktató-nevelő munkát is tervez a jövőben, például dietetikusok bevonásával.
– Természetesen tudjuk, hogy nem lesz minden hibátlan az első naptól kezdve. De ha csak azt néznénk, mi kényelmes, sosem lenne fejlődés. Mi abban hiszünk, hogy tanulható az egészséges választás, csak idő, figyelem és támogatás kell hozzá – fogalmazott Dióssi Csaba. A rendszer működtetése és finomhangolása közös felelősség: kell hozzá jó szolgáltató, nyitott iskola, figyelmes konyhai személyzet és türelmes szülők is. Ez nem egyik napról a másikra fog működni, de hiszünk benne, hogy hosszú távon mindenki nyerni fog vele.
A Radnóti Miklós Gimnázium tapasztalatairól is beszélt a polgármester. Mint mondta: ma már elégedettebbek a diákok, sokkal kevesebb a maradék. Kifejtette: a prezentációban elhangzott és ez nagyon szimpatikus volt számára, hogy elvárás, mindenki annyit szed, amennyit akar, de a végén legyen üres a tányérja, ez azért is nagyon fontos, hogy kevesebb menjen pocsékba.
Ehhez az ellátási formához nem kötelező csatlakozni, az iskolák maguk dönthetnek. Az önkormányzatnak egyetlen érdeke van, az, hogy a gyerekek számára jobb legyen a közétkeztetés. „Anyagilag egyébként az önkormányzatnak ez nem kifizetődő, de azt gondolom, hogy mivel szem előtt leginkább az van, hogy elégedettek legyenek a gyerekek, és így rajtuk keresztül a szülők, ez egy fontos változás lehet” – emelte ki a polgármester.
Ress Róbert szintén úgy látja, hogy a változás nem csupán technikai, hanem társadalmi szintű vállalás is. Mint mondta, a bevezetés során igyekeztek felmérni minden lehetséges buktatót, de a valóság sokszor új kihívásokat is hozott.
– Az előadásban elhangzott, hogy a legjobb ebéd az, amit megesznek. Tehát a szolgáltatás és az önkormányzat is arra törekszik, hogy olyan módon történjen az ebédeltetési igénynek a kiszolgálása, aminek a vége az, hogy mindenki jóllakottan távozik, és megeszik azt, amit kaptak. Ez korábban nem volt természetes, hiszen egy meglehetősen szigorú jogszabály van, ami előírja azt, hogy mennyi főzeléket kell hetente, különböző összetevőket, és ebből nagyon nehéz összeállítani olyan menüválasztékot, ami mindig mindenkinek finom. Most itt megnyílt egy új lehetőség, és ezt már a jogszabály is megengedi, hogy egy úgynevezett szabadszedéses módszerrel szolgáljuk ki a gyerekeket. Ez azt jelenti, hogy nem szigorú, kötött rendben kell megrendelniük az ételt, és utána azt, amit rendeltek – hiszen korábban már Dunakeszin is az AB menü be lett vezetve – nincs már választási lehetőség. Az új rendszerben egyrészt akkor választhat, amikor odamegy, nem hetekre előre kell ezt eldönteni, másrészt pedig annyit szedhet, amennyit gondol, és azt el is fogyasztja.
„Volt olyan iskola, ahol néhány nap alatt elfogyott a népszerű étel, míg más ételekhez hozzá sem nyúltak. Ez önmagában még nem baj, sőt: ebből tanulni lehet. A kérdés az, hogyan reagálunk. Rugalmasan? Elemzően? Megoldást keresően? Mi az utóbbi mellett döntöttünk”- hallottuk.
Ress Róbert szerint nem lehet mindent azonnal számonkérni a gyermekeken. A svédasztal működtetése nem azt jelenti, hogy „kiteszünk pár ládát, és mindenki boldog lesz”. Ehhez megfelelő tálalás, sorvezetés, segítség és visszacsatolás is kell. Például az iskolák részéről olyan pedagógusok jelenléte, akik segítenek a gyerekeknek abban, hogy felismerjék a jó döntéseket.
Mint mondta: „A gyerek nem egy kis felnőtt. Még nem rendelkezik azokkal a készségekkel, amik a tudatos táplálkozáshoz kellenek. Ezért kell nekik irányt mutatni, és nemcsak otthon, hanem az iskolában és a menzán is. Ez nem kényelmi kérdés, hanem jövőépítés”.
Hungast Csoport szolgáltatás management igazgatójától azt is megtudtuk, hogy a társaságnak az önkormányzatokkal folyamatos a kapcsolata és ahol probléma merül fel, ott igyekeznek gyorsan reagálni. Emellett egyre több visszajelzést gyűjtenek be az iskolákból és szülőktől is, hogy lássák, hol szükséges módosítani.
Befejezésül kiemelte: „Ez egy közös projekt. És ha jól csináljuk, a dunakeszi modell akár országos mintává is válhat a közétkeztetés megújításában.”
Fischer Erzsébet
Fotó: Kovács Zsolt
