Jövőformáló közösségek címmel rendezett országos cigánypasztorációs konferenciát október 17-én Vácon, a Piarista Kilátó Központban a Boldog Ceferino Intézet és az Irgalmas Jézus Cigánymisszió. Az egyházmegyék romapasztorációs referensei, az e területen dolgozó intézmények és civil szervezetek képviselői gondolkodtak együtt a jövő feladatairól.
A találkozó a Barátok templomában szentmisével kezdődött. A szentmise főcelebránsa és szónoka Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, az MKPK Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője volt. Koncelebrált Zsódi Viktor SchP piarista tartományfőnök és mindazok a paptestvérek, akik aktív szolgálatot vállalnak a romapasztorációban. Köztük volt Szabó Tamás, a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke, Kiss Márton, a Nagyváradi és Palkó Ágoston, a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye képviselője.
Marton Zsolt váci megyéspüspök mint házigazda köszöntötte a résztvevőket:
„Kovász vagytok, hogy arra az útra vezessétek testvéreiteket, amelyre az Úr mindannyiunkat meghívott.”
Székely János üdvözlő szavaiban kifejezte, mennyire fontos minden munkatárs jelenléte és aktív szolgálata ezen a találkozón, ők azok, akik hídépítőként jelen tudnak lenni a helyi közösségekben. Személyes emlékeit felelevenítve hozott példát, milyen hatással volt életére a Margit körúti templom közössége, ahonnan három papi és egy szerzetesnővéri hivatás nőtt ki. Felidézte érsekvadkerti kápláni időszakát, amikor felismerte:
„ahhoz, hogy a roma testvérek bejöjjenek a templomba, neki kell elmenni közéjük elsőként.
Homíliájában a jövőt formálni képes közösségről beszélt Szent II. János Pál pápa Christifideles laici kezdetű apostoli buzdítása alapján, és arra kérte a résztvevőket, tegyék fel maguknak a kérdést, közösségeik hitelesek-e.
Az apostoli buzdítás négy pontban írja le, mikor tekinthető egy keresztény közösség hitelesnek. A hit kincsének egészét elfogadja, tagjai életszentségre törekvő életet élnek és köréből hivatások fakadnak. Nyitott mind az Egyház tágabb közössége felé, mind a rászorulók – betegek, idősek, szegények – felé.
Az ember, ahogy a közösségek is, gyakran esnek abba a hibába, hogy a tanításból azt fogadják el, azt gyakorolják, ami nekik tetszik, ami könnyű. A közösség például szívesen jön össze énekelni és vacsorázni, de ha nem élik a tízparancsolatot, a szeretet parancsa szerinti életet, nem hitelesek. A közösség esetében, ahol senki nem hallja meg Isten hívó hangját, fennáll a felszínesség veszélye. A közösségnek nyitnia kell, és hidakat kell építenie. Ha a külső szemlélő testvéri összekapcsolódást tapasztal, a közösség sokat tett a befogadásért. Tudatosítani kell, hogy senki sem annyira szegény, hogy ne tudna adni – mosolyt, segítséget akár. Székely János végül hangsúlyozta kérését:
„Vizsgáljuk meg, mi mivel tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy közösségünk hitelesebb, krisztusibb legyen.
A szentmisét követően kezdődött a szakmai tanácskozás a Piarista Kilátó Központban. Elsőként a vendéglátó, Zsódi Viktor SchP köszöntötte a résztvevőket. Azt fogalmazta meg, a pasztoráció ezen területe is a kölcsönösségről szól:
„akik adni mennek, a másik nyitottsága, érdeklődése révén maguk is kapnak.
Orsos Zoltán gersekaráti plébános szerint elsősorban az a fontos, hogy a mi vallásosságunk ne legyen „langyos”, éljük az evangéliumot, mert csak akkor tudunk valóban segíteni, ha élő a hitünk. Akarunk-e valóban emberhalászok lenni?
„Isten életszentséget vár tőlünk, azt, hogy igent mondjunk az akaratára, ezzel a hittel léphetünk hitelesen az emberek elé.
Molnár-Gál Béla, az MKPK szeptemberben kinevezett országos cigánypasztorációs referense három területen „él együtt” a cigánysággal, innen meríti tapasztalatait, ez alapján beszélt arról, hogy a jövő útját a személyes kísérésben látja, és fejtette ki, mit jelent ez számára. Hangsúlyozta,
„az együttélés kérdése megkerülhetetlen, a többségi társadalom fogy és öregszik, a cigányság tele van élettel, gyerekzsivajjal. Ezért az egymáshoz közeledés nem lehetőség, hanem létkérdés
– mondta.
Molnár-Gál Béla a kazincbarcikai, több száz cigány tanulónak szakmát adó Don Bosco Általános Iskola, Szakképző Iskola, Technikum, Gimnázium és Kollégium igazgatója. Nemcsak tanít az iskolában, szoros a kapcsolata a diákok szüleivel, gyakorlatilag része életüknek. Élete másik területe Balajt, ezen a kis borsodi településen az állandó diakónus a cigányok között „Béla atya”. Ennél is szorosabb kötelék számára, hogy bátyja cigány lányt vett feleségül – kivívva ezzel mindkét család erős ellenkezését, meg nem értését –, és egy cigánytelepen élt.
Molnár-Gál Béla szerint
„a követendő út a személyes kísérés.
Úgy látja, hiba, hogy az Egyházra szociális segélyszervezetként tekintenek, és erre a képre maga az Egyház is ráerősít, amikor „arannyal és ezüsttel” akar megoldást adni, holott a karitatív segélyszervezetet meg kell haladni, és az Egyház mint Krisztus misztikus teste kellene hogy megjelenjen a cigányság körében.
„Nem elég jótevőnek lenni, testvérré kell válni
– fogalmazott.
Mit kell tudni a személyes kísérés sikeréhez? Elsőként azt, hogy
„közeledésünknek „közösségközpontúnak” kell lennie, a cigány ember nem elválasztható a családtól.
Tudni kell, hogy a cigányság az érzelmekre fogékony, elementáris erővel él meg örömet, bánatot. Szeretik az érzelmes, dicsőítő zenét, éneket, a mise nem az ő világuk. Istenkapcsolatukban kézzel fogható tapasztalatra vágynak.
„A kisegyházak, melyek erősen vonzzák őket, intenzív, azonnali közösségélményt adnak nekik. Megnyílik a lelkük a tanúságtételre, a történetek vonzzák őket.
A cigánypasztorációnak helyre kell állítani a méltóságukat, nem szabad megoldandó problémaként tekinteni rájuk. Akkor sikeres a kísérés, ha ebben a segítséget igénybe vevő is aktív szereplő. Kerülni kell a projektszemléletet, a paternalizmust – a „majd én megmondom, mi a jó neked” szemlélelet – és rákérdezni, mire van a másiknak szüksége.
Ez a kísérés építkezést igényel, melyben meg kell találni a bekapcsolódó segítőket, feladatot
kell adni a cigányságnak. Így érték el Balajton, hogy a templomot gyakorlatilag a cigányság tartja fenn, a kertrendezéstől a takarításon át a kórusig, oratóriumig.
Berki Tamás, az ózdi Győztes Bárány Közösség vezetője közösségüket mutatta be mint jó gyakorlatot. Pedagógiájukról elmondta, hogy nagyon fontos a motiváció, ezért szerveznek elutazós alkalmakat, hogy találkozzanak más közösségekkel, fontos továbbá a talentumok felismerése és támogatása, a rugalmasság, az adott helyzetre való figyelem.
Berki Tamás magával hozta munkatársait, akik részben ebben a misszióban nőttek fel, és váltak aktív segítővé a munkában. A kezdetek óta négy gyerekgeneráció nőtt fel Ózdon – mondta.
„Befogadni, gyógyítani, nevelni, identitásában megerősíteni – ezt az utat járják.
Barta Anna, Rostás Vanessza és Mezei Georgina a lelkiségi programról beszéltek. Heti két alkalommal találkoznak, külön van foglalkozás a kicsiknek és tiniknek. Ennek mindig része az éneklős ima, a tanúságtétel, a bibliai történet – hogyan fordítható életté az ige – a beszélgetés, melybe behozzák mindennapjaikat, a játék, a hálakör. A befejezés rendszerint örömtánc.
Az előadásokat követően műhelyekben folytatták a közös gondolkodást a résztvevők.
A váci találkozó üzenete világos: a cigánypasztoráció jövője a testvéri közösséggé válásban, személyes kapcsolatokban és a közösségek hitelességében rejlik. Az Egyháznak be kell lépnie a roma emberek életébe, jelen kell lennie, valódi testvérként. Ez a hiteles evangelizáció útja.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
