Interjú Sipos Dávid alpolgármesterrel a holland kerékpáros közlekedés tanulságairól
Hollandia a kerékpáros közlekedés fellegvára, ahol a városi utak több mint felét biciklivel teszik meg, és ahol a közlekedési kultúra évtizedek alatt radikálisan változott meg. Sipos Dávid, Dunakeszi alpolgármestere nemrég egy országos delegáció tagjaként szakmai tanulmányúton járt Utrechtben, Rotterdamban és Houtenben, hogy megvizsgálja: mely elemek hozhatók haza egy dinamikusan fejlődő, kerékpárosbarát városba. A tapasztalatokról, lehetőségekről és a szemléletformálás kihívásairól beszélgettünk vele.
„Hollandia nemcsak kerékpáros ország, hanem kerékpáros gondolkodásmód”
– Mi volt a tanulmányút fő célja, és milyen kép fogadta Önöket Hollandiában?
– Az Aktív Magyarország Államtitkárság által szervezett háromnapos holland tanulmányúton Dunakeszivel együtt négy önkormányzat vezető tisztségviselője mellett a Magyar Közút Zrt., a BRFK, a Közlekedéstudományi Intézet, az Építési és Közlekedési Minisztérium, a Területfejlesztési Minisztérium delegáltjai, a Magyar Kerékpáros Klub és a Magyar Kerékpáros Sportszövetség képviselői vettek részt. Nagyon intenzív és szakmailag rendkívül tanulságos volt a tanulmányút, amely során megismerhettük hogyan vált népszerűvé a kerékpáros közlekedés Hollandiában. Tudtuk, hogy Hollandia kerékpáros ország, de ott értettem meg igazán, milyen mértékű szemléletváltás történt az elmúlt 20–30 évben. Ott a közlekedés többsége biciklivel történik – és ez nem sport, nem hobbi, hanem teljesen természetes, praktikus megoldás.
„A bordó kerékpárút nem csak dizájn – egyértelmű üzenet az autósoknak”
– A biztonságos infrastruktúra holland mintája sokak számára példaértékű. Mi tűnt fel Önöknek?
– Hollandiában minden kerékpárút bordó. Nem festett, hanem eleve így épül. Ez elsőre apróságnak tűnik, de valójában rendkívül fontos: az autós már messziről tudja, hogy kerékpáros felület közeleg. Emellett olyan megoldásokat is láttunk, amelyek a segédmotorosokat lassítják, de a bicikliseket nem zavarják. Magyarországon már vizsgálják, lehet-e ezt a rendszert átvenni – szerintem Dunakeszin ez egy nagyon fontos első lépés lenne.
„Houtenben megláttuk, milyen az ideális kerékpárosbarát város”
– A tanulmányút egyik kulcshelyszíne Houten volt. Mit mutatott ez az új város?
– Houten egyfajta új település, ami megmutatja, hogy milyen a várostervezés, ha kifejezetten a kerékpáros logika szerint épült. A 2000 férőhelyes helyi kerékpártárolótól az utrechti 13 ezres, háromszintes tárolóig olyan megoldásokat láttunk, amelyek a mindennapi közlekedést hihetetlenül egyszerűvé teszik. A holland modell lényege, hogy a lakos biciklivel megy a vasútig, a célállomáson pedig egy másik biciklivel folytatja az útját. Nem viszik fel a kerékpárt a vonatra, mert nincs rá szükség. Ez egy rendkívül praktikus rendszer.
„A legnagyobb különbség nem műszaki, hanem kulturális”
– Sok szó esett a közlekedési kultúráról. Miben más a holland és a magyar mentalitás?
– Talán ez a legnagyobb különbség. Hollandiában teljesen természetes, hogy esőben is kerékpárral mennek iskolába vagy munkába. Ott inkább azt furcsállják, ha valaki szárazon érkezik – mert „biztos kocsival hozták”. Nálunk ennek az ellenkezője igaz.
De fontos látni: náluk sem egyik napról a másikra történt a váltás. A rotterdami Városligetből például évtizedekkel ezelőtt nagy viták, rendkívül szoros véleménynyilvánító szavazás után tiltották ki az autókat. Ma már az emberek 87%-a ellenzi, hogy visszaengedjék őket. Ez hosszú, türelmes szemléletformálás eredménye. Nem azt tanultuk, hogy drasztikus döntésekkel kell erőszakkal megváltoztatni a szokásokat, hanem sok lépéssel újakat kialakítani.
„Dunakeszi méretben ideális akár egy országos mintaprojektre is”
– Milyen elemeket lát reálisan megvalósíthatónak Dunakeszin?
– Elsőként a biztonságot kell növelni. Bár sok kerékpárutunk van – minden iskola, intézmény elérhető kerékpárral -, de nagyon fontos, hogy ezek jól láthatók legyenek, és csökkentsük az autós–kerékpáros konfliktusokat.
A másik fő irány a vasútállomások környéke: ha azt szeretnénk, hogy többen biciklivel menjenek a vonathoz, akkor nagy kapacitású, kulturált, biztonságos kerékpártárolókra van szükség. Ez elengedhetetlen. Mint ahogy az is, hogy a Vác felől érkező vonatok kapacitása, befogadó lépessége is megfeleljen az igényeknek.
Felvetettem a partnereinknek, hogy Dunakeszi nagyságrendben ideális lenne egy mintaprojektre: elég nagy ahhoz, hogy mérhető hatása legyen, és elég kompakt ahhoz, hogy gyorsan lehessen eredményeket látni. Pozitív fogadtatást kaptunk erre.
„Nem forradalom, hanem kitartó, apró lépések sora”
– Mire van szükség ahhoz, hogy Dunakeszi még inkább kerékpárosbarát várossá váljon?
– Arra, hogy az autós és a kerékpáros ne ellenfélként, hanem partnerként tekintsen egymásra. Hogy a biciklizés ne „különc dolog” legyen, hanem a legpraktikusabb közlekedési mód a rövid távokon. No és arra is, hogy a fejlesztéseket türelmesen, jól átgondolt lépésekben vezessük be. A holland példa azt mutatja: nem kell hirtelen, nagy átalakításokba kezdeni. A következetes, apró döntések egy évtized alatt teljesen át tudják formálni egy város közlekedési kultúráját. Mi ezt szeretnénk megvalósítani összefogva Dunakeszi lakosságával.
Vetési Imre
