Kismarosról indulva jutott el Tenerifére Horváth Bálint, aki nyolc év alatt nemcsak séfként épített karriert a Kanári-szigeteken, hanem saját sportmárkát alapított, valamint egy különleges területen is nevet szerzett magának: vállalkozása szállodák, éttermek és edzőtermek számára készít egyedi zenei arculatot.
Nevéhez fűződik a Limpia Corazón című dal is, amely a Canary Green fenntarthatósági kezdeményezés egyik meghatározó eleme lett. Bár ma már az óceán partján él, azt mondja: mindazt, amit az életről tud, a Dunakanyarban tanulta meg. A kismarosi gyökerek ma is meghatározzák gondolkodását, munkáját és azt is, ahogyan a környezetvédelemről gondolkodik.
- Nyolc éve költözött Kismarosról Tenerifére, mi volt az a pont az életében, amikor eldöntötte, hogy külföldön próbál szerencsét, és mi motiválta ebben a lépésben?
- Kismaros az alapom. Életem legnagyobb részét ott töltöttem, és amit az életről tudok — a tiszteletet, a szeretetet, a segítőkészséget, a természet szeretetét — mind ott kaptam meg. A Dunakanyar nem véletlenül vonzza a turistákat: aki ott nő fel, az tudja, mit jelent igazán szép környezetben élni. Előtte tíz évet éltem Gyöngyösön is, ahol szintén fontos kapcsolatok formáltak – de a szívem Kismaroson maradt. Tenerifére való költözés érzelmi döntés volt. Egy téli utazás során találkoztam először Tenerifével, és valami ismerős érzés fogadott. Tenerife a gyerekkoromra emlékeztet: tisztelettudó, barátságos emberek, rengeteg túraútvonal, és az emberek – a gyerekek is – sokat vannak a szabadban. Gyerekkoromban bármikor lementem a Dunába fürödni, itt az óceán veszi át ezt a szerepet. Maradtam.
- Séfként dolgozik, emellett saját márkát és egy zenei arculattal foglalkozó céget is épített, hogyan kapcsolódik össze a gasztronómia, a sport és a zene?
- Kismaroson, a Patak vendéglőben tanultam meg a szakácsmesterség alapjait. Pataktól az Óceánig hosszú út vezet – ma már a Barceló Hotels falai közé is eljutott a Privatune híre, és jelenleg is zajlanak az egyeztetések a jövőbeni közös munkáról. Sőt, az is lehet, hogy hamarosan nemcsak a zenémmel, hanem séfként is hozzáteszek majd a ház hírnevéhez – de ez egyelőre maradjon a mi titkunk. Az összefüggés a három terület között egyszerű: alázat, következetesség, önfegyelem. Ezeket a konyhán, a sportban és a zenében egyaránt naponta kell bizonyítani. Ahogy szoktam mondani: minden pozitív tett egy a jövőbeli énünkre leadott szavazat. A zene pedig a legerősebb üzleti és érzelmi kapcsolódási forma. A fül az egyetlen érzékszervünk, amit soha nem tudunk kikapcsolni…
- A fenntartható turizmus ma egyre fontosabb téma. Mit jelent ez az Ön számára a mindennapi munkában, és hogyan tud ehhez hozzátenni akár séfként, akár alkotóként?
- Kismaroson ezt nem kellett tanítani – csak követni kellett a jó példát… Tenerifén sajnos látok ellenpéldát is, tömegturizmust, ami kizsákmányolja a természeti értékeket… Amikor a homokban színes műanyagdarabokat vagy ottfelejtett szemetet látok a strandon, nem haraggal nézek a világra, hanem inkább példát mutatok: zsákot ragadok, és próbálom zenével is arra inspirálni az embereket, hogy vigyázzunk erre a csodára. Alkotóként éppen ezért tartom fontosnak a közösségformálást: a zene olyan helyekre is bejut, ahol más eszköz nem jutna be.
- A Limpia Corazón című dallal egy környezetvédelmi kezdeményezéshez csatlakozott, mi inspirálta erre, és mit szeretne üzenni ezzel az embereknek?
- Szabadidőmben folytatom azt, amit még Kismaroson elkezdtem: véradásra járok – már negyvenhatodszor – és csatlakozom a szemétszedő akciókhoz. A Canary Green nem egy átlagos környezetvédelmi szervezet – egy vidám, nyitott közösség… Canary Green már több korábbi munkámon keresztül megismerte a stílusomat, így John Dale Beckley, az alapító rám bízta, hogy készüljön el a dal, teljes szabadkezet kaptam. Pontosan meghatároztam, mit szeretnének zeneileg kifejezni, és elsőre profi lett. Ez az, amiben a Privatune kiemelkedik: érzelmi-zenei kapcsolatteremtés a márka és a hallgató között. A célom, hogy a zene ne csak szóljon egy térben, hanem a hely identitásának része legyen. Amikor elküldtem a dalt, azt hittem, majd pár nap múlva jeleznek. Ehelyett azonnal hívott az alapító… Aznap véradáson is részt vettem. Tökéletes nap volt.
- Mit üzen a Dunakanyar fiataljainak, akik hasonlóan nagy álmokat dédelgetnek — érdemes elindulni?
- Kövessétek a jó példákat. Sportoljatok. Ne adjátok fel az álmaitokat. És ne csak magatokra figyeljetek, a környezetetekre is. Én sem tőkével, sem kapcsolatokkal nem érkeztem Tenerifére. Csak alázattal és következetességgel. Ha én tudtam, ti is tudjátok. Egy gondolat, amit John Woodentől kölcsönzök – mert jobban mondja, mint én tudnám: „Tanításaid leírhatod s kimondhatod szabadon. A fiadnak csak borsót hánysz, mind lepattan a falon. Könyvek a polcokon, benne sok bölcs tanács, De csak, amit teszel, abban van a varázs.” Én ezt Kismaroson láttam először – és azóta csinálom.
Furucz Anita
