Az országos Ars Sacra Fesztivál évről-évre gazdagabb váci programja keretében október végéig kettős tárlat látható az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Szent II. János Pál termének előterében Mógor Mara és Balázs András atya műveiből, amelyek közül többet még alkotóközösségi kapcsolatuk idejében kezdtek el, de némelyiknek a befejezése már csak a campus lelkészére vár művészi feladat-örökségként.
A szeptember 14-én tartott megnyitó bevezetéseként Gloviczki Zoltán rektor köszöntőjét követően két kisebb zenemű meghallgatásával készülhettek a vendégek a vernisszázs folytatására: Jana Eszter zongoraművész Arvo Pärt: Für Alina és Claude Debussy: Lépések a hóban című meditatív művét adta elő.
A kiállítótéri folytatásban Marton Zsolt megyéspüspök nyitotta meg az igazán különleges kettős tárlatot.
– Két apropóból szeretnék szólni, egyrészt van bennem egy nagyon mély büszkeség amiatt, hogy a főiskolánkon, amely hirdeti a tudást, a hitet, ami a jövőbe mutat, fontos szerepe van a művészetnek is. Hiszen Isten nem csak igaz, ő maga az igazság, nem csak jó, ő maga a jóság, hanem Isten szép is. És ezt jó magunk elé idézni, hogy Isten meg akarja mutatni az ő szépségét a teremtményeiben, illetve az ő teremtményei által, az ő teremtményeinek az alkotásai által – fogalmazott az egyházmegye főpásztora.
A kiállítók méltatására térve Marton Zsolt kiemelte gödi kötődésüket, ahogyan szavai szerint ő maga is mélyen elfogult a település iránt, hiszen hét évig Felső- és Alsógöd plébánosaként szolgált, miközben egy időben megkapta maga mellé diakónusnak Balázs András atyát.
– Többféle karakter létezik, ha nagyon leegyszerűsítve akarom mondani, van mérnök típusú ember és van művész típusú ember. Fontosak a művészek, de nyilván ha nem lennének mérnökök, akkor nehéz dolgunk lenne és a kereteket nem biztos, hogy meg tudnánk tartani, ugyanakkor, ha csak mérnökökből állna a világ, akkor jaj lenne nekünk, mert hol lenne a szépség és hol lenne az érzelmeinknek a gondos megépítése. Örülök, hogy van olyan papunk, akinek művészi szíve van a józan esze és a mély hite mellett, és hogy általa, az ő közvetítésével folytatódik az itt feltárulkozó sajátos művésztrió alkotó szellemiségének a továbbadása – fogalmazott a megyéspüspök.
A társkiállító Balázs András atya szóban és írásban így foglalta össze a bemutatott művek válogatásának motivációját, az alkotótrió megrázóan rövid léttörténetét:
„A legelső gondolat, amit meg kell fogalmaznom a kiállítás kapcsán: a hatalmas hála. Végig tekintve az Ars Sacra Fesztivál szebbnél szebb programjait, nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán felkértek kiállítást tartani. Ez a huszadik alkalom, hogy papként ilyen jellegű felkérést kapok, és mindig rácsodálkozok a Jóisten és az emberek szeretetére, hogy újra és újra kíváncsiak – a javarészt autodidakta – alkotásaimra. »Reményt és jövőt adok nektek« (Jer 29,11) – ezt a gyönyörű szentírási idézetet választották a szervezők az idei Ars Sacra Fesztivál mottójául, és természetesen én is ennek a gondolatnak a fényében válogattam össze a műveket. A huszadik felkérés apropóján, stílusosan húsz képet választottam. A festmények és krétarajzok kiválasztásának szellemiségében egy személyes élményem is támogatott, ahol a remény és a jövő »témaköre« szívbe markolóan megjelent számomra.
2023 óta ugyanis nem egyedül festettem, hanem művész közösséget alkottunk M. Győrffy Anikóval, aki az Ikonfestés című tankönyvet is írta, és az ő lányával, Mógor Marával, akiről kiderült, hogy édesanyja révén szintén csodálatos tehetsége van az ikonok festéséhez.
Sajátos kapcsolat volt közöttünk, mert mindketten a kármelita szerzetesrend világban élő tagjai voltak, komolyan elköteleződve az Úrnak. Nemcsak mint pap és Krisztus hívők, hanem több ennél, az isteni szépség alkotásában, a művésztársak kapcsolata volt közöttünk. A közös művészeti szolgálatunk szívbe markolóan akkor hozott változást, amikor két évvel ezelőtt Anikót hirtelen elszólította a Jóisten közülünk. Illetve, ezután pontosan egy évvel, Marát is elszólította a Mennyei Atya fájdalmas és érthetetlen módon. A feltámadásba vetett remény és a jövő hite – és annak harca és küzdelme – ekkor vált létszükségletté számomra is, bőrömön túl a velőmig hatolóan.
Hatalmas ajándék, hogy a nagybetűs jézusi SZÉPSZERETET, amire Anikó és Mara mindeközben megtanított, hitelesen segített a feltámadás fényén keresztül néznem ezt a felkavaró eseményt.
Viszont ez a Szépszeretet azt is megkövetelte tőlem, hogy adjam tovább a bizalomnak ezt a fajta biztosságát másoknak is. Ezt a feltámadásba vetett Fényt akarja továbbadni ez a kis kiállítás. Nem kognitív módon az értelmünkre hatva, hanem inkább emocionális módon, az érzelmeinkre és a szívünkre. Az ablakkal szemben, ahol legszebbek a fények, kizárólag Mara ikonjai és szentkép tervei láthatók. Külön megható a tárlatban, hogy mivel az Úrjézus elszólította Marát is, a festmények és grafikák egy része »befejezetlen«, de úgy gondolom, így, törékenységükben és tökéletlenségükben, »hiányosságukban«, de világos ragyogásukban mégis többet árulnak el az örök Életről, mint ha tökéletesen kidolgozott, precíz, befejezett alkotások lennének. Melyeken át az Úrjézus felkínálja nekünk az ő feltámadásának erejét: »Reményt és jövőt adok nektek« – minden körülmények között, amibe életetek során csak kerültök.”
(Az Ars Sacra-kiállítás október végéig látható az AVKF Konstantin téri főépületében.)
Ribáry Zoltán
