Méltán feltehetjük a kérdést, hogy nem irányult a figyelem eddig egy olyan legendára, akinek a neve a versenysportban és az egyetemes vízilabdában is arany betűkkel van a nagykönyvbe vésve. Ő Dömötör Zoltán olimpiai- és Európa-bajnok vízilabdázó, Európa-bajnok úszó, akinek a nevét az országban elsőként Dunakeszi sportlétesítmény viselheti, méghozzá a Dunakeszi Diáknegyedben épített uszoda. Idén szeptemberben pedig a névadó tiszteletére emléktáblát is elhelyezett az Önkormányzat és a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja az épület fogadóterében.
Az eseményen Csoma Attila önkormányzati képviselő, a VOKE József Attila Művelődési Központ igazgatója idézte fel a névadás történetét. Mint elmondta, amikor évekkel ezelőtt biztossá vált, hogy a tanuszoda mellett egy igazi sportuszoda is megépül Dunakeszin, felmerült a kérdés: ki lehet méltó névadója ennek az új intézménynek? A város fiatalos, sportos önképéhez olyan példaképet kerestek, aki nemcsak eredményeivel, hanem emberi tartásával is méltó példát mutat. Így esett a választás Dömötör Zoltánra, aki úszásban és vízilabdában egyaránt kimagaslót alkotott, és akinek életútja generációk számára szolgálhat útmutatásul.
Dömötör kétszeres Európa-bajnokként, olimpiai gólkirályként és csapatemberként írta be magát a sporttörténetbe.
Legemlékezetesebb pillanata a tokiói olimpia döntője volt, ahol a szovjet válogatott ellen két gólt is vállalt, majd a legendás utolsó percben ejtésével végleg a magyar sport halhatatlanjai közé emelkedett. Szepesi György közvetítésének sorai – „lőj, Dömötör, lőj!” – a magyar sportirodalom részévé váltak.
Ám nemcsak sportolóként, hanem sportvezetőként is kiemelkedőt nyújtott. Húsz éven át a KSI vízilabda szakágvezetőjeként formálta a fiatal generációt, közte azt az aranycsapatot is, amely a 2000-es években három egymást követő olimpiai aranyérmet nyert. Személyisége, alázata és csapatcentrikus szemlélete tette alkalmassá arra, hogy a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnökévé válasszák, s élete végén életmű fair play díjjal ismerték el.
Fábián László olimpiai bajnok öttusázó, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára is méltatta Dömötör életművét. Mint mondta, „Zoli bácsi nemcsak bajnok volt, hanem igazi kapitány és atyai figura is”, aki folyamatosan figyelt a fiatalokra, és akinek iránymutatása egész generációkat segített a csúcsra. A sportolói és emberi nagyság összekapcsolódott benne: egyszerre volt szigorú, következetes és szeretetteljes mentor.
Székely Bulcsú, olimpiai bajnok vízilabdázó, a Magyar Vízilabda Szövetség sportszakmai vezetője személyes emlékkel idézte fel mesterét. Egy edzőtábori történetet mesélt el, amikor Dömötör szigorúan rendre utasította tanítványait, mert nem tisztelték ellenfelüket. Ebből az esetből is kiviláglik: számára a sport nemcsak győzelemről, hanem értékekről, tiszteletről és emberségről is szólt.
Az ünnepség legszemélyesebb pillanata Dömötör Zoltán unokája, Mariello-Janicsek Diána beszéde volt. Megható szavakkal idézte fel nagypapáját, akit az egész világ olimpiai bajnokként ismert, számára azonban elsősorban a „legjobb lovacskázó nagypapa” maradt. Felidézte a balatoni nyarak vidám pillanatait, az uszodai közös edzéseket, és azt a szellemi örökséget, amit mindnyájan kaptak tőle: a sport szeretetét, a küzdeni akarást, a csapat iránti hűséget. „Zoli az egész világképemet formálta” – mondta Diána –, „örök ajándék, hogy az ő unokája lehettem.”
Az emléktábla-avatás egy életmű megidézése is volt egyben
Dömötör Zoltán pályája és emberi nagysága azt üzeni a ma sportolóinak és a jövő nemzedékeinek: a győzelem alapja mindig a tisztelet, az alázat és a közösség szolgálata.
Dunakeszi büszkén vallhatja magáénak, hogy sportuszodája egy olyan bajnok nevét viseli, aki nemcsak a medencében volt példakép, hanem az élet minden területén. Az emléktábla minden belépőnek emlékeztetőt ad: itt nem csupán sportolni lehet, hanem szellemiséget és értékeket is továbbvinni. Dömötör Zoltán neve így nemcsak a sporthistóriában, hanem Dunakeszi mindennapjaiban is örökre fennmarad.
A látogató a táblán QR-kódot is talál, ezt beolvasva pedig visszarepülhet az időben, hogy újra átélje az 1964-es tokiói olimpia legnagyobb Dömötör pillanatait.
Dömötör Zoltán sportoló, csapatjátékos, edző és EMBER
Dömötör Zoltán (1935–2019) olimpiai bajnok vízilabdázó, Európa-bajnok úszó, edző és sportvezető a magyar sporttörténelem egyik kiemelkedő alakja volt. A Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett, majd a Testnevelési Egyetemen vízilabda-szakedzői diplomát szerzett. Pályafutását a Tűzoltóság SC-ben kezdte, 1954-ben a torinói Európa-bajnokságon a 4×200 méteres gyorsváltó tagjaként aranyérmet nyert.
Vízilabdázóként az Újpesti Dózsa játékosaként három olimpián vett részt: 1960-ban Rómában bronzérmes, 1964-ben Tokióban olimpiai bajnok, 1968-ban Mexikóvárosban ismét bronzérmes lett. Kétszeres Európa-bajnok (1958, Budapest; 1962, Lipcse), gólkirályi címet is szerzett. A magyar válogatottal háromszor hódította el a rangos Trofeo Italia kupát. Összesen 116-szor szerepelt a válogatottban.
Edzőként Algériában és Bulgáriában is dolgozott, majd két évtizeden át a Központi Sportiskola szakágvezetőjeként nyolc későbbi olimpiai bajnokot nevelt, köztük Benedek Tibort és Kásás Tamást. 1985-ben Mesteredző lett, 2004 és 2012 között az Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke volt.
Pályafutása során számos kitüntetésben részesült: a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója, a Magyar Érdemrend tisztikeresztje, Budapest díszpolgára. 2020-ban posztumusz Életmű Fair Play-díjjal ismerték el.
Emlékét 2024-től a róla elnevezett Dömötör Zoltán Sportuszoda őrzi Dunakeszin, tisztelegve a legendás sportember előtt, aki életét a magyar sport felemelésének szentelte.
Szeredi Helga
Fotó: Bocskay Zsolt
