Mély fájdalommal búcsúzunk Marton Katalintól, akit Dunakeszin generációk ismertek és szerettek „Kató néni” néven. Életének 94. évében hunyt el, maga mögött hagyva egy több évtizedes, szeretettel és elhivatottsággal végzett pedagógusi életutat.
Tanítói pályáját 1953-ban kezdte egy Nógrád megyei kis faluban. 1956-ban saját kérésére helyezték át Dunakeszire, ahol férjhez ment és családot alapított.
Pedagógusi munkáját a dunakeszi 1. Számú Általános Iskolában folytatta, amely ma Szent István Általános Iskola néven ismert. Az intézményben több mint 30 éven át tanított szeretettel, türelemmel és elhivatottsággal, és több ezer dunakeszi gyermek nevelésében vett részt. Tanítványai szerették, tisztelték, sokan évtizedek múltán is hálával emlékeznek rá.
1981 júniusában kiemelkedő pedagógiai munkájáért miniszteri elismerésben részesült. Ezt követően 1986 és 1991 között a budapesti Irányi Dániel Általános Iskolában tanított, amely pályájának egyik meghatározó mérföldköve volt.
Nyugdíjba vonulását követően sem szakadt el a gyermekektől és az iskolai közegtől: 1998-ban nyugdíjasként vállalta el a reggeli ügyeletet a Dunakeszi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában.
Életművét 2024-ben Rubin Díszdiplomával ismerték el, amelyet Dunakeszi polgármestere adott át számára.
Egy saját írásában így fogalmazott: „1-1 szál rózsaként őrzöm szívemben minden tanítványomat.” Talán nincs ennél találóbb mondat arra, hogyan tekintett egész életében a gyermekekre és hivatására.
Családja szűk körében helyezték örök nyugalomra az alagi temetőben. Sírhelye a bejárattól jobbra, az egyedi sírhelyeknél található.
Emlékét szeretettel és tisztelettel őrizzük.
