A magyar nemzet sorsfordító történelmi eseményeire, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeire, 1848. március 15-re méltó módon emlékeztek a dunakesziek a városi önkormányzat által szervezett ünnepségen, melyen Zentai Kati, a Dunakeszi IV. Béla Király Gimnázium igazgatója mondott ünnepi beszédet. Szívet melengető, lélekemelő műsorral örvendeztették meg az ünneplőket a Kőrösi Csoma Sándor iskola néptánccsoportjai és a Bárdos iskola színjátszó csoport tagjai. A Március 15. téren rendezett városi ünnepség végén Dióssi Csaba polgármester és vezetőtársai, az intézmények, iskolák, pártok képviselői, a város polgárai helyezték el az emlékezés és a tisztelet koszorúját a ’48-as emlékműnél.
A Himnusz elhangzása után az aranyminősítésű, Dunakeszi Plakettel kitüntetett városi Kőrösi Táncegyüttes három csoportja – az Árgyélus, a Nap és a Csikófark – fergeteges moldvai táncait, látványos Gömöri csárdásait élvezhette a közönség, amely vastapssal ünnepelte a fiatalokat. A Kőrösi Táncegyüttes művészeti vezetője és felkészítője, Tóth Zoltán, a Kőrösi iskola igazgatóhelyettese.
A városi ünnepség szónoka, Zentai Kati beszédét 1848. március 15-e történelmi jelentőségének hangsúlyozásával kezdte. Mint fogalmazott: „Minden nemzet életében vannak olyan történelmi események, fordulópontok, amelyek hosszú időre meghatározzák fejlődését, gondolkodásmódját, kultúráját. Ezek a mérföldkövek irányt mutatnak, útmutatást nyújtanak. 1848. március 15. is egy ilyen jelentős történelmi esemény, amely támpontként szolgál mindannyiunknak, és általános érvényű minden magyar ember számára.”
Rámutatott: mindannyiunk életében először iskolai tanulmányaink során találkozunk, „fedezzük fel” történelmi gyökereinket, melyben kitüntetett szerepe van a pedagógusoknak. Felidézte és megemlékezett legendás tanáráról, Uray Györgyről, aki pedagógusként és színházteremtő szakemberként egy életre határozta meg a fiatalok gondolkodását.
„Én magam sem feledem azokat a végig ült történelem órákat, amikor egykori tanárom, Uray György mesélt. Szinte láttatta velünk a pesti forgatagot, a Pilvax kávéház előtti eseményeket, és elmesélt történetei éreztették velünk az ottani események hangulatát.
Élénken emlékszem iskolás éveim március 15-i ünnepségeire, amelyekre minden korosztály izgatottan készült. Igyekeztünk átadni az események mélyebb üzenetét és ez a hagyomány ma is folytatódik. Lelkesen készítettük kokárdáinkat éppúgy, ahogyan a mai diákok is teszik, hiszen méltán fejezi legfőbb értékeinket: erő, hűség, remény. Jó volt visszatérni a történelem útvesztőjébe, kalandozni a múltban, hiszen pedagógusaink vezettek bennünket ezen az izgalmas felfedező úton” – fogalmazott a Dunakeszi IV. Béla Király Gimnázium igazgatója.
Zentai Kati a mából visszatekintve a múltba, felidézte 1848. március 15., nemzetünk kiemelkedő napját, azt a történelmi napot, melyre Petőfi Sándor később így emlékezett:
„A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a „Nemzeti-dal”-t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövő „esküszünk”-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt. Landerer nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt hozzánk, s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték.
Déltájban elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott. A szakadó eső dacára mintegy 10000 ember gyűlt össze a múzeum elé, onnan a városházához mentünk. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel. Rövid tanácskozás után a polgármester aláírta a 12 pontot. Óriási lelkesedés tört ki!… – Budára! Budára! Nyittassuk meg Táncsics börtönét! Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. A választmány legalább húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s ötpercnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.
Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben” – idézte Petőfi sorait az ünnepi szónok.
A városban két éve működő Dunakeszi IV. Béla Király Gimnázium igazgatója ünnepi beszédében kiemelte: „Egy iskolának és az ott tanító pedagógusoknak komoly a felelőssége abban, hogy ápolják és tovább vigyék hagyományainkat. Szüleinkre és tanárainkra hárul az a nemes feladat, hogy érzékeltessék az ünnepek jelentőségét és kialakítsák egy ország mérföldköveit. A mai digitalizált világban, amelyben gyermekeink gondolkodásmódját a rengeteg információ áradata formálja, a hagyományoknak, a történelmi eseményeknek a jelentősége megnő. Az iskola ebben játszik létfontosságú szerepet, mivel nemcsak értéket közvetít, hanem segít abban, hogy a hirtelen megnövekedett adathalmazban meglássuk a lényeget” – hangsúlyozta Zentai Kati, aki hazánk legnagyobb oktatási intézményfejlesztésére utalva kijelentette, hogy „Dunakeszin történelmet írunk az idei évben. A Diáknegyed felépülésével újabb több száz diák helyben tanulhat, és ennek lehetősége új fejezetet nyit a város és a környék oktatásában. Nagy a felelősségünk abban, hogy a helyi hagyományok, a történelmi mérföldkövek számukra is meghatározóak legyenek. Fontos számunkra, hogy gimnáziumunk választott mottójához híven, ne csupán a jövőbe mutató célokat, irányokat kövesse, hanem erősen gyökerezzen a hagyományokban is” – jelentette ki az igazgató asszony.
Zentai Kati ünnepi beszédét az iskola ars poeticájának is beillő mondattal zárta: „A Dunakeszi IV. Béla Király Gimnázium igazgatójaként egyik legfontosabb feladatomnak tartom, hogy az újonnan alakuló gimnáziumunk a jövőbe mutató feladatok és irány mellett a hagyományok tiszteletére épüljön, és az idejáró diákok hozzánk hasonlóan büszkék legyenek hőseinkre, tiszteljék történelmi múltunkat.”
A hatalmas tapssal fogadott ünnepi beszéd után a Bárdos Lajos Általános Iskola színjátszó csoport tagjai A haza és szabadság című műsorával tettek hitet a forradalom, a szabadság, a béke eszméje, a magyar nemzet mellett. A fiatalok rendkívül mély művészi átéléssel bemutatott előadását szerkesztette és betanította Hoványné Martikán Erika tanárnő. A városi ünnepségen közremüködött a Dunakeszi Koncertfúvósok Szilágyi Szabolcs vezetésével.
Az ünnepség végén a városi önkormányzat nevében az emlékezés koszorúját Dióssi Csaba polgármester, Sipos Dávid és Nyíri Márton alpolgármesterek, dr. Nagyné dr. Spiegelhalter Renáta jegyző helyezte el a ’48-as emlékműnél. Kifejezték hálájukat és tiszteletüket az intézmények, az iskolák, a pártok képviselői mellett a város polgárai is.
A Szózat közös eléneklésével zárult ünnepség után a dunakesziek egy csoportja Dióssi Csaba polgármester vezetésével átvonult a Bem utcába, ahol a legendás lengyel tábornok emléktáblájánál Csoma Attila önkormányzati képviselő méltatta Bem apó történelmi szerepét, a magyar és a lengyel nép ezeréves barátságát. A megemlékezés zárásaként a Duna Összefűz Nemzetiségi Klub képviselői – Sólyomvári György és Éberling József – megkoszorúzták Bem apó emléktábláját.
Dunakeszi méltóságteljes ünnepséggel emlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségére.
Vetési Imre
Fotó: filmkovacs.hu és Tóta Krisztián
