Szeptember harmadik hetében igazán gazdag program várta az érdeklődőket a püspökvárosban a Váci Egyházmegye ezeréves jubileumának ünneplése jegyében.
Időrendben történelmi konferencia, családi programkavalkád, közben ünnepi szentmise, végül az alkalomból színpadra állított, „Együtt építjük!” című történelmi előadás bemutatója tette teljessé a rendezvénysorozatot.
A millenniumi emlékkonferencia az „1000 év Isten tenyerén” főcímet és „Törések és megújulások a Váci Egyházmegye történetében” alcímet kapta és három szekcióüléssel (I. Pusztulás – Újrakezdés, II. Szétszóratás – Megújulás, III. Üldöztetés – Megmaradás) várta az érdeklődőket.
A kilenc érdekfeszítő előadásból álló konferencia végén Marton Zsolt megyéspüspök összegző záróbeszédében így fogalmazott:
„Jubileumi, millenniumi konferenciánkon a múltunkra tekintettünk vissza. Miért foglalkozunk a múlttal? Egy olyan korban és globalizálódó világban élünk, amely azt sulykolja: élvezz, fogyassz, birtokolj a jelenben! Carpe Diem, ragadd meg a napot, élj a mának! Azonban már az ókori bölcs, Seneca megmondta, idézem: »Azoknak a legrövidebb és legzaklatottabb az életük, akik a múltról megfeledkeznek«. A híres bécsi pszichoanalitikus, Freud pedig ezt a megállapítást teszi: »Minél kevesebbet tud valaki a múltról, annál bizonytalanabb kell, hogy legyen ítélete a jövőre vonatkozóan«. Nem csak azt a diákoknak sokszor citált mondást ismerjük, hogy »ismétlés a tudás anyja«, hanem ezt is: »a történelem az élet tanítómestere«.
A mai napon erre a tanítómesterre figyeltünk, hogy jobban megértsük a jelenünket, és fényt kapjunk a jövőre vonatkozólag. A lélektan tudósai azt is megállapítják, hogy a múltat nem lehet átírni, de a hozzá való viszonyunkat és a sebeket meg lehet gyógyítani. A múltat azért kell a helyére tenni, hogy valóban a jelenben élhessünk. Ez nem csak a személyre, hanem a közösségre is igaz. De mi nem csak a nehézségeket tekintettük át, hanem azokat a helyzeteket is, amelyekből újjá tudott születni az egyházmegye.
Szeretnénk jól megélni a jelent. Nem a carpe diem filozófiája szerint, hanem az evangélium szeretettörvényének életté váltásával, egyházunk tanítása szerint.
A jelen viszont a múlt kockáiból áll össze, a múlt mozaikkockáiból. Minden jól, nem tökéletesen, de jól megélt jelen pillanat, jelen perc, óra értékes múlttá válik utódaink számára. Elsősorban szeretnénk úgy építeni Isten országát egyházmegyénkben, hogy az értékes múlttá váljon majd. Ezért ragaszkodunk a jövőben is tisztán megőrizni múltunk szellemi, lelki kincseit, őrizni és szépíteni egyházművészeti értékeinket, hogy egyrészt jobban megértsük a jelenünket és ihletet kapjunk a jövő építésére, a jövendő kihívásokkal való megküzdésre. A másik fontos célunk, hogy vonzóvá tegyük az evangéliumi értékrendet és az egyházat a kívülállók számára. Hiszen az egyház missziós közösség. Szeretnénk, hogy ennek Istenhez és az egyházhoz meghívó missziós üzenete legyen. Antik lelki, szellemi, tárgyi javainkat és gazdagságunkat olyan módon szeretnénk bemutatni, hogy az érthető és hívogató legyen minden jó szándékú ember felé. Ezt szolgálja Egyházművészeti Gyűjteményünk, szeretnénk szolgálni ezt jövőbeni konferenciáink szervezésével és rendezvényeinkkel, tanúságtételeinkkel, illetve jövőbeni terveinkkel. Az egyik ilyen tervünk, nem mondunk le arról, hogy
pályázati forrásból a püspöki palota pincéjéből egy, a 20. század második felét bemutató történelmi kiállítóteret szeretnénk kialakítani, továbbá szeretnénk egy bibliai szabadulószobát is kialakítani ott a pincében. A jelen emberéhez, a fiatalokhoz így kell szólni, ez is egy tapasztalat.”
Marton Zsolt megemlítette, hogy a konferencia mottóját egy közismert keresztény ének, a Biblia egyik legvigasztalóbb ígérete adta Ézsaiás próféta könyvének 43. fejezetéből, miszerint: „Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok, és ha a folyókon, azok nem borítanak el. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened…”
– Ennek a mottónak a jegyében zajlott a konferenciánk, hiszünk benne, hogy múltunkat megértve, a jelenben összekapaszkodva, életünk mozaikjait egymás mellé téve Istennel és egymással együtt építjük drága egyházmegyénket azért, hogy utódaink értékes örökséget vehessenek át, amit majd tovább gazdagítanak – zárta beszédét a megyéspüspök.
Ribáry Zoltán
