Vannak ünnepek, amelyek nem érnek véget a harangszó elcsendesedésével. Tovább élnek egy kézfogásban, egy közösen elmondott imádságban, egy messziről érkezett zarándok emlékében – vagy éppen a fényben, amely újra meg újra átragyog egy templomablakon. Ilyen ünnep részesei lehettünk 2026. szeptember 27-én Kelebián. Ezen a ragyogó őszi vasárnapon Boldog Bódi Mária Magdolna tiszteletére készült vitrázzsal gazdagodott az Apostolok Küldetése római katolikus templom.

Már a délelőtti órákban különleges várakozás töltötte be a templom környékét. Dunakesziről egy egész autóbusznyi zarándok érkezett, hogy ne csupán adományával, hanem személyes jelenlétével is részese legyen az ünnepnek. Kereszttel és zászlókkal vonultak a templom felé, ahol a kelebiai és környékbeli hívek szeretettel fogadták őket. A menet látványa önmagában is beszédes volt: emberek indultak útnak azért, hogy hitüket, barátságukat és nemzeti összetartozásukat közösen ünnepeljék.

Az ünnepi szentmisét főtisztelendő Józsa Gáspár atya mutatta be Dr. Paskó Csaba kelebiai plébános és a jelen lévő paptestvérek koncelebrálásával. A megtelt templomban helybeliek, környékbeliek és dunakesziek együtt adtak hálát az új vitrázsért, az adományozók nagylelkűségéért és azért a kapcsolatért, amely évről évre közelebb hozza egymáshoz a két közösséget.

A szentmise középpontjában Boldog Bódi Mária Magdolna tanúságtétele állt. Azé a fiatal nőé, aki nem rendkívüli körülmények között, hanem a mindennapi munka, a szegénység és az egyszerű szolgálat világában vált Krisztus hiteles követőjévé. A nap üzenetét így fogalmaztam meg: „Nem kell a középkorba visszamenni, hogy kiváló, hitüket autentikusan megélő emberekkel találkozzunk.”

Bódi Mária Magdolna 1921-ben született Szigligeten, szegény napszámos családban. Gyári munkásként dolgozott, bekapcsolódott a katolikus ifjúsági mozgalomba, szolgálta a szegényeket, a gyermekeket és a körülötte élőket. Életét Istennek ajánlotta, és magánfogadalmat tett. Huszonhárom éves volt, amikor 1945-ben hitének, emberi méltóságának és tisztaságának védelmében vértanúhalált halt. Ferenc pápa 2024-ben hagyta jóvá vértanúságának elismerését, boldoggá avatására pedig 2025-ben, Veszprémben került sor.

A róla készült vitrázs nem diadalmas, távoli hősként mutatja be. Fiatal lányt látunk, imára kulcsolt kézzel, egyszerű fehér blúzban, zöld szoknyában és piros cipőben. Alakját aranyszínű glória és kék üvegmező övezi, körülötte pedig megjelenik a kelebiai vitrázsokat egységbe foglaló piros tulipános szegélymotívum. Az ablak egyszerre őrzi a fiatal vértanú törékenységét és belső erejét. Arca nem a múltba tekint: kérdez, bátorít és döntésre hív.

A szentmise után a papok és a hívek az új vitrázshoz vonultak. Az áldó imádság szavai és a felszálló tömjénfüst között az üvegablak több lett művészi alkotásnál. A közösség imádságának részévé, az emlékezés és a tanúságtétel látható jelévé vált.

Az alkotás Korhecz Papp Zsuzsanna és a szabadkai M&K Tiffany műhely közös munkája. A művészi megformálásban egyszerre van jelen a hagyományos szakrális ábrázolás és a kelebiai templom vitrázsainak sajátos képi világa. A színek, az üveg textúrája, a tulipános szegély és az arany háttér mind ugyanazt szolgálják: hogy a fény ne pusztán átvilágítsa az ablakot, hanem történetet mondjon el.

Négy vitrázs egy barátság története

A legújabb vitrázs a dunakeszi hívek nagylelkű adományából készülhetett el. Az ajándékozók azonban ezúttal sem elégedtek meg azzal, hogy távolról segítsenek. Útra keltek, eljöttek Kelebiára, együtt imádkoztak a helyi közösséggel, és személyesen is jelen voltak ajándékuk megáldásánál.

A dunakesziek támogatásával immár négy vitrázs került a kelebiai templomba. Korábban Boldog Romzsa Tódor püspök és vértanú, Boldog Meszlényi Zoltán püspök és vértanú, valamint Esterházy János alakját megörökítő ablakokat adományozták. A negyedik most Boldog Bódi Mária Magdolna életpéldáját helyezi a hívek elé.

Ezek az ablakok többet jelentenek négy műalkotásnál. Egy határokon átívelő barátság történetét beszélik el. Kollár Albin a Pannon RTV-nek nyilatkozva az itteni honfitársakkal való kapcsolattartás fontosságát hangsúlyozta, és a vitrázsot az összetartozás jelképének nevezte. Nemes András arra emlékeztetett, hogy adni jobb, mint kapni, és életünk legszebb pillanatai közé tartoznak azok, amikor valamit önmagunkból ajándékozhatunk másoknak.

A dunakeszi hívek nem először jártak Kelebián. Voltak olyan alkalmak is, amikor nem vitrázsmegáldásra, hanem egyszerűen a barátság és a találkozás kedvéért érkeztek. A kapcsolat így az évek során túlnőtt az adományozó és a megajándékozott viszonyán: valódi közösséggé, kölcsönös figyelemmé és testvéri összetartozássá érett.

Díszoklevelek a hűséges szolgálatért

Az ünnepség végén díszoklevelek átadásával köszöntük meg azoknak a szolgálatát, akik munkájukkal, szervezőerejükkel és nagylelkűségükkel különösen sokat tettek a kelebiai templom vitrázsainak gyarapításáért és a közösségek kapcsolatának elmélyítéséért.

Díszoklevelet vehetett át Mészáros Ferenc, Kollár Albin, valamint Lakatos Antal István és rajta keresztül a dunakeszi hívek közössége. Az oklevelek nem csupán az anyagi támogatásért mondtak köszönetet. Elismerést jelentettek a személyes jelenlétért, a fáradhatatlan szervezőmunkáért, a hosszú éveken át megőrzött barátságért és azért a hűségért is, amely újra meg újra útra indítja a dunakeszi zarándokokat Kelebia felé.

A díszoklevelek átadása méltó kiegészítése volt a vitrázs megáldásának. Ahogyan az üveg láthatóvá teszi a rajta áthaladó fényt, úgy tette láthatóvá ez a gesztus is azt a sok munkát, áldozatot és szeretetet, amely az elkészült mű mögött áll.

Fénybe írt litánia

Kelebián 2013-ban, Bogner Mária Margit tiszteletére készült el az első olyan vitrázs, amelyből később kibontakozott A szentek köztünk élnek című sorozat. A kezdeményezés célja az volt, hogy olyan, hozzánk időben is közel álló embereket mutasson be, akiket az Egyház már a szentek vagy boldogok sorába emelt, illetve akiknek boldoggá avatási ügye előrehaladott.

Az üzenet kezdettől világos volt: az életszentség nem egy távoli, elérhetetlen világban születik. Ott kezdődik a családban, a munkahelyen, a másik ember szolgálatában, a kimondott igenekben és a hűségesen vállalt hétköznapokban.

Mára negyven vitrázs gazdagítja a kelebiai templomot. Valóságos, fénybe írt litánia ez. A négy evangélista, a Szent Család, Szent Anna, Borromeo Szent Károly, Páduai Szent Antal, Szent László király, Árpád-házi Szent Margit, Szent II. János Pál pápa, Kalkuttai Szent Teréz, Boldog Batthyány-Strattmann László és számos további szent, boldog és hitvalló alakja jelenik meg az ablakokon.

A sorozat sokak összefogásából született. Kelebiai és szabadkai családok, a Magyar Jezsuita Rendtartomány, az algyői és a dunakeszi hívek, valamint Kelebia barátai és jóakarói járultak hozzá adományaikkal. Minden ablak mögött egy-egy család, közösség vagy baráti kör története, nagylelkűsége és imádsága áll.

A szeptember 27-i ünnep ezért nem csupán egy új műalkotás felavatása volt. Találkozás volt múlt és jelen, Kelebia és Dunakeszi, művészet és hit között. Annak megtapasztalása, hogy a keresztény közösség nem a földrajzi távolság alapján méri az összetartozást.

Amikor az ünnep végén közös fénykép készült a templom előtt, egymás mellett álltak a helyi hívek, a dunakeszi zarándokok, az adományozók és a papok. A háttérben ott magasodott a templom, falai között pedig már ott ragyogott Boldog Bódi Mária Magdolna képe.

Az új vitrázs mostantól nap mint nap befogadja majd a fényt. Lesznek reggelek, amikor alig dereng, és lesznek órák, amikor szinte fellángolnak a színei. Üzenete azonban változatlan marad: a hit akkor lesz igazán láthatóvá, amikor döntéseinkben, szolgálatunkban, áldozatainkban és egymás iránti szeretetünkben is átragyog.

Mert a vitrázs csak akkor él, ha átjárja a fény. A hit pedig akkor válik láthatóvá, ha átjárja az ember életét.

Dr. Paskó Csaba plébános, Kelebia