Sokak számára lehet igazi példakép a 21-szeres válogatott, háromszoros magyar bajnok, kétszeres kupagyőztes labdarúgó Böőr Zoltán, aki pályafutása befejezése után sem szakadt el kedvenc sportágától. Debrecen, Győr, Újpest egykori kedvence öt éve él családjával Dunakeszin, ahol olyan összetartó közösségre találtak, mint amilyen fiatalabb korukban körbevette őket a Hajdúságban. Ma is vallja, hogy két évtizedes sportkarrierje során sokat kapott a közösségtől, amiből ő is szeretne visszaadni másoknak.
Böőr Zoltán feleségével, 6 és 14 éves kislányukkal a Toldi-Dombliget lakóparkban élnek. A gyerekekkel szinte naponta felkeresik a közeli Toldi játszóteret, ahol jól érzik magukat, remek feltöltődést jelent a lányok számára az ott eltöltött idő. Ő pedig még mindig a futball varázsában él, s így mi sem volt természetesebb számára, hogy feleségével új hálót vásároljanak a játszótér kispályás focikapuira.
A napfényes szerda reggelen a háttérben a Dunakeszi Közüzemi Nonprofit Kft. munkatársai javították, festették a játszóbútorokat, a foci kapukon a régi, szaggatott hálót lecserélték a Böőr-házaspár által vásárolt újakkal. A jó idő beköszöntével a város a biztonságos, jól felszerelt játszótérrel készül a gyerekek fogadására.
Sipos Dávid alpolgármester kedves szavakkal köszönte meg Böőr Zoltánék példaértékű gesztusát, melynek – mint fogalmazott – erkölcsi értékét különösen emeli az a tény, hogy kevesen vannak, akik önzetlenül vásárolnának bármilyen játszóeszközt a közösség számára.
Családbarát önkormányzatként nagyon fontosnak tartják, hogy a város polgárai jól érezzék magukat Dunakeszin, a gyerekek neveléséhez minden feltételt biztosítsanak.
– Ennek érdekében pl. folyamatosan felújítjuk, javítjuk játszótereinket. Ezért örülünk annak, ha a város lakói között vannak, akik ebben partnerek, önzetlenül segítik a helyi közösségeket – mondta elismerően Sipos Dávid alpolgármester, aki felkérte az egykori válogatott labdarúgót, hogy közösen szervezzenek hagyományteremtő céllal egy Toldi lakópark – Tóváros kispályás labdarúgó tornát.
Böőr Zoltán nyitott volt a felkérésre – bár napjainkban már nem igazolt labdarúgó -, hetente 2-3-szor fut, nagyobbik lányukkal a Kőrösi iskola melletti KRESZ és sportparkba járnak edzeni.
„Reméljük, hogy minél több „hálószaggató” gól születik, és akkor majd újból kicseréljük” – szólalt meg Böőr Zoltán futballista énje, aki elmondta, hogy annyi mindent kapott a sportágtól. – Volt abban siker és sérülés is, aminek pl. feleségemet is köszönhetem. Huszonhat éves voltam, amikor egy súlyos sérülés után megismertem a gyógymasszőrként dolgozó későbbi feleségemet. Ilyen az élet, amit az egyik oldalon elvesz, azt a másokon visszaadja. Én is szeretnék visszaadni a közösségnek – mondta, majd arról beszélt, a számukra nem az volt a kérdés, hogy miért ajánlják fel a kapuhálót, hanem, hogy miért ne biztosítanák, miért ne segítenének annak a közösségnek, ahol élnek.
- A mi családunk – a lehetőségeihez mérten – szívesen segít másokon. Nagy örömmel láttuk, hogy rendszeresen játszanak a futballpályán, amit a háló elhasználódott állapota is mutat. Egész életem a futballról szól, már gyerekkoromban is nagyon sokszor játszottam kispályán is, és nagyon örültünk annak, amikor volt háló a kapun. Ez nagyon ritka volt abban az időben, inkább üres kapura játszottunk, vagy két tégla volt a „kapufa”. El nem mondhatom, hogy milyen nagy boldogságot jelentett az a számunkra, amikor egy-egy alkalommal volt háló a kapun. A feleségemmel ezért gondoltuk, hogy talán hasonló boldogságot jelenthet az itt futballozó gyerekeknek, vagy felnőtteknek, ha ők is hálóra tudnak játszani, mint amilyet nekünk jelentett. Bízunk benne, hogy ez is hamar elhasználódik, és akkor majd kicseréljük – simogatta meg az új hálót Böőr Zoltán.
- Vetési Imre
- Fotó: KesziPress
