Egy-egy képzőművész kiállításra felkérésének mindig sajátos története van. Így volt ez Tónió esetében is. Egy nyár végi reggelen, bekapcsolt rádió mellett tettem vettem, amikor felfigyeltem az ismerős hangra egy hosszú interjúban. Tónió válaszolgatott a riporter kérdéseire, majd az is kiderült, hogy néhány éve festeni kezdett. Ez óriási meglepetés volt számomra, ami arra késztetett, hogy mielőbb meglátogassam otthonában, és saját szememmel győződjek meg róla, a hír igaz.
Így kezdődött és két hónap alatt megszerveződött, elkészült, majd november 21-én az Iskolagalériában megnyílt Tóth Antal, művésznevén Tónió, Ecset turizmus című kiállítása. A tárlatotMészáros Ákos újságíró, az Új Ember Mértékadó című mellékletének képzőművészeti kiállításokat bemutató/elemző szerzője, az 1945-ben indult Ludas Matyi alapító tagja nyitotta meg.
Tónió vonattal, autóval, kerékpárral járja az országot, hátára rögzíthető, kézben hordozható, biciklire szerelhető, minden részletében tökéletesen funkcionáló, saját készítésű mozgó „műtermével”. 1991-ben az Iparművészeti Főiskola grafika és formatervező szakán szerzett diplomát, korábban pedig Pécsen, az Építőipari Szakközépiskolában érettségizett. Plein air festőként külső helyszínek, tájak, az épített környezet történelmi jelentőségű elemei lettek főszereplői alkotásainak. Festői kalandozásának első és legerősebb hatású ihletője a Duna volt. Mohácson született, majd Budapesten élt, de már hosszú évek óta Dunakeszin lakik. A nagy folyó közelsége kíséri és inspirálja őt. Nem tudott, talán nem is akart szabadulni a Duna szuggesztív, mindig változó kiismerhetetlenségétől.
A dunakeszi folyószakaszt végigjárva háromszáz méterenként születtek az újabb és újabb művek. Különböző nézőpontok és fényviszonyok látványát, partra sodródott farönköket rögzített képein. Már egész sorozat született a nagy erővel áramló víz formálta, koptatott, hengergetett, a kavicsos mederben csiszolódott hatalmas, holt természeti formákról, átlényegítve azokat a nagy folyó szelíd vagy zord szörnyeivé.
A szépséges magyar tenger, a Balaton, szintén otthonos táj Tónió számára. Hosszú évekig a Balaton-parti városok voltak helyszínei a nyári hónapok utcai portrérajzolásának, csakúgy, mint Budapesten a Vörösmarty tér. A mediterrán táj napfénytől izzó, tiszta színei a festés újfajta örömével tölti el a kísérletező Művészt, gyönyörködteti a tájképeket szemlélő nézőt. Mind közül, talán „Szemben a mohácsi sziget, eső után” a legszebb, lírai érzékenységgel megfestett vízparti kép. „Festményei derűsek, üde színeket használ a táblaképein, amelyeket mindig természet után készít. Képein megfigyelhetjük, hogy finom, aprólékos, de mégis nagyvonalú ecsetkezeléssel dolgozik”.
A tájképek mellett természetesen jelen van a kiállításban Tóniót ismertté és elismertté tevő portrékarikatúrák közel ötvenezres kollekciójának válogatása zenészekről, színészekről, írókról, futballistákról, de a politikusokat csak egyetlen jelen kori személy, Donald Trump képviseli. „ Az amerikai elnök a hideg óceánban a földgolyón ülve, jégheggyel a háta mögött kívánja uralni a világot. Tónió semmit sem bíz a véletlenre. Mesélte, hogy az elnök kézfejéhez több tanulmányt is készített a saját kezéről, mielőtt a képen megrajzolta volna.” Dzsesszzenészek klasszikusait ábrázoló krétarajz sorozata nagy hatású technikai és lélektani bravúr. „Portréképei, arcai a realizmus talaján születnek. Könnyed, játékos mozdulatokkal viszi fel a papírra a ceruzavonásokat, tónusokat. Biztos kézzel dolgozik, alapos ember- és karakterfelismerő képességgel rendelkezik. Nemcsak a hagyományos technikákkal hoz létre remekműveket, nagyon is halad a korral. Profi módon alkalmazza a legújabb digitális technikákat, szoftvereket grafikái készítése közben. A kézi rajz sem vész el munkáiból; számítógépes monitorján, remekül bánik a digitális ceruzával.
Ünnepélyes tárlatmegnyitónk zenei közreműködői a Bárdos Lajos Általános Iskola Bimm-Bamm Kicsinyek Kórusa és korábbi tanítványunk, Bangó Géza, a Bartók Béla Konzervatórium másodéves növendéke, valamint zongorakísérője, Dányi Árpád művész-tanár volt. Géza, Sarazade, a virtuozitást kedvelő spanyol zeneszerző Cigánydalok című, kivételes technikai felkészültséget és művészi kifejezőkészséget igénylő művét adta elő, óriási tetszést aratva, szűnni nem akaró vastapsot váltva ki a jelenlévő közönség körében. A Kőrösiben vendégszereplő Bárdos Iskola zenei tagozatos „Kicsinyei” és két fiatal tanárnőjük, Gyombolainé Iványi Márta és Drahos-Tóth Dóra elvarázsoltak bennünket, megerősítették egyetértésünket Kodály Zoltán klasszikussá vált mondatával: „Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes”- vallotta egykor. A zenének, az éneklésnek és a képzőművészetnek is ereje van, mindenkinél ott hat, ahol szükség van rá, csak közel kell engedni magunkhoz…
Szöveg:
Mészáros Ákos művészeti író
Harangozó Katalin művészeti menedzser
Fotó: Enyedi Lajos és KesziPress
