„Akkoron csillag gyúlt az égre és rásugárzott a vidékre, és Betlehem fölött megállván, egy rongyos istálló homályán tündöklött már a Glória: ott ingecskében, szép fehérben, feküdt a jászol szent ölében, az Isten egyszülött Fia…” – (Sajó Sándor: Karácsonyi ének).
Karácsony igazi arcát Assisi Szent Ferenc ferences rendi szerzetes fedezte fel számunkra. A hagyomány szerint az első betlehemi jászlat a szent férfiú állította fel egy itáliai sziklaüregben. A ferences rend megalapítója 1222 karácsonyán járt Betlehemben, amely megindító élményének hatására a pápához fordult engedélyért, hogy „betlehemet” építhessen. Szent Ferenc pápai engedéllyel 1223. november 29-én valósította meg álmát élő szereplőkkel az Assisi melletti, Greccio falujában. Az események megjelenítése napjainkig élő hagyomány lett az egész keresztény világban. A Rómától mintegy hetven kilométerre fekvő Greccio lett az „új Betlehem”, ahol azóta is minden évben összegyűlnek a hívők, hogy együtt emlékezzenek Jézus megszületésére… Mit akart elérni Szent Ferenc az ünnepléssel? Azt, hogy életre keljen az emberek szívében Jézus. És ez meg is valósult. Hazánkba az osztrák barokk és rokokó közvetítésével, főként a ferences és jezsuita szerzetesek munkájának köszönhetően a 18. században érkezett meg a betlehem állítás szép hagyománya. (Benei Fédra, Kis Jézus születése, Betlehem története).
„Betlehem kis falucskában Karácsonykor éjfél tájban Fiúisten ember lett, mint kis gyermek született. Őt nevezték Jázuskának édesanyját Máriának, ki pólyába takarta befektette jászolyba…” – („Betlehem kis falucskában”, karácsonyi népdal).
A magyar néplélek a bibliai szigorúságot feloldva, mélyen emberivé, közvetlenné formálta az Istengyermek alakját. Számtalan szép karácsonyi énekünk szól arról, amint Szűz Mária, a világra született Isten, Jézus Krisztust, mint emberi kisdedet dajkálja… A betlehemezés sajátos magyar karácsonyi népszokás. Jézus születésének történetét jeleníti meg dramatikus pásztorjáték formájában. A hagyomány szerint a szereplők házról házra járva adják elő a születéstörténetet, jókívánságokat mondanak, cserébe pedig adományokat kapnak. Eredetileg iskolai drámaként terjedt el, majd a 19–20. századra vált népszerű paraszti misztériumjátékká. A népmese világban és népköltészetben a Kisded Jézus alakja nem a klasszikus tündérmesékben, hanem az úgynevezett „legendamesékben”, apokrif jellegű népi mondákban jelenik meg. A betlehemes játékban Kisded Jézus, mint a „világ megváltója” ábrázolódik, de a köré font történet abszolút mesei és humoros elemekkel van átszőve.
Míg a nagyvárosokban a csillogó fények, a monumentális adventi vásárok és a fogyasztói kultúra dominálnak addig a magyar falvakban a misztérium egy sokkal tisztább, ősibb formában él tovább. A vidéki közösségekben a jászol nem csupán egy templomi díszlet, hanem a közösségi összetartozás, az alázat és az élő hit szimbóluma.
„Égen a csillag a fénylő, útmutató ragyogással, Jézus, a megváltó eljő, jászolban már a családdal. Angyalok éneke zengő, messzire röppen a kánon, Hó szakadott le az égből – így kopogott a Karácsony.” – (Merluccius, Sacra Família napja).
A betlehemi hagyomány, a Szent Család – Mária, József és a kis Jézus – a pásztorok és a napkeleti bölcsek ábrázolása a keresztény kultúrkör egyik leggazdagabb és legtöbbször feldolgozott témája. Az alkotások nem csupán bibliai történetet mesélnek el, hanem az adott kor teológiai és művészeti felfogását is tükrözik.
A kortárs textilművészet is helyt kapott a keresztény műveltségben. A szent és a profán, a népmese és egyházművészet határmezsgyéjén teremtett „Kis Jézus születése” c. bibliai mesekép a textilművészet talán legbájosabb alkotása. A gyermeki szíveket megszólító egyedi szálöltéssel, telt színekkel kivarrott textilkép készítője Szekeres Erzsébet (Gödöllő Díszpolgára, Magyar Örökség- és Pro Cultura Christiana-díjas, a Magyar Kultúra Lovagja címet viselő) textilművész. A mesés bibliai jelenet nem mai keletű, mégis az időtlenség fonalán örökérvényű igazságokat tár fel.
A Kis Jézus születése mesekép kompozíciójában, az ikonosztáz mintáján az angyali üdvözlet, a szent család, a háromkirályok jeleneteiben a csoda fogalmazódik meg, s öntődik formába: „…a kikelet virágzó ágát, Gyümölcsoltó Boldogasszonyát, a boldog várakozást; a születést, amikor a testet öltött Ige mindent beragyog, s e sugárzás hódolatot ébreszt a gyarló emberi nemben, akiknek nevében a Háromkirályok imádják a földre szállott Megváltót.” – írja Dr. Laczkovics Emőke művészettörténész. A gondolatatot továbbfűzve: a „Szentháromság jegyében” megalkotott textilen Betlehem fölött a Tisztaság, a Máriai Fogantatás jele, az Életág nyílik, azután már a Jászolnál a Szent Család és a pásztorok, bárányok körében gyolcs ingecskéjében Kisjézus áll, a Betlehemi Csillag csillagpora hull alá, amott Gáspár, Menyhért, Boldizsár, a Napkeleti Bölcsek ajándékaikkal üdvözlik a Kisded Királyt…
Az ajándékok: az arany, a tömjén és a mirha a karácsony szimbóluma, egyben Jézus földi és isteni mivoltát, valamint sorsát vetíti előre. A textíliában a gyapjú, mint alapanyag eleve hordoz egy mély keresztény szimbolikát (Isten báránya, pásztorok), a puha, meleg textúra pedig felerősíti a betlehemi születés misztériumának intimitását.
Szent Ferenc ösztönösen tudta, mennyire fontos az emberek számára a csecsemő, az újszülött gyermek. A gyermek születése az emberiség reményének forrása. A betlehemi jászol egyetemes jelképe felhívás arra, hogy a „saját szívükben is elkészítsük a Jászolt, amelybe minden karácsonykor beleszülethet az Isteni Kisded…”
Mit jelent a mese? Hermann Marika, meseíró, költő szavait itt is érvényesnek érzem: „Hiszem és vallom, hogy a mese a gyermek bibliája!” – a mese egy olyan szellemi és lelki iránytű, amely a mindenkori ember belső utazásáról, a lélek fejlődéséről és a nehézségeken való felülemelkedésről szól. A mese hozzájárul a gyermek önazonosságnak kialakításához.
A Kis Jézus és a karácsonyi misztérium ábrázolásában a szakrális üzenet tiszta imádságos forrásból származó képi nyelven – a legkisebbek és a felnőttek számára – úgy bontakozik ki, hogy mosolyt és békességet hagy a nézők szívében. A textilművön a Szent Család és a gyermek Jézus népmesei színezettel a népi kultúra kontextusába ágyazva jelennek meg. A jászol szereplői a magyar népviselet és népszokások szerint hódolnak. Ez a megközelítés közvetlenné, szerethetővé és mélyen átélhetővé teszi a Megtestesülés titkát.
A betlehemi meseszőnyeg nem más, mint egy mesés képeskönyv, ahol a mese fonalán a bibliai jelenet élményszerűvé válik, s képzeletbeli lapozgatása közben a gyermek lelkébe szinte észrevétlenül fészkelődik be „Isten országának képe és vágya.” A Kis Jézus születésének története úgy mesélhető el a legszebben egy gyermeknek, mint egy kedves, meleg ölelésű mese a szeretetről…
A Kisded, akinek születését ünnepeljük szent este, nem csak a Megváltó világba lépését, hanem a saját újjászületésünket, a bennünk életre kelt gyermeket is idézi… A kisded Jézus lénye ráébreszt mindnyájunkat arra, hogy az élet isteni ajándék, ami mindig és minden körülmények között a legdrágább értékünk!
A gyermeklelkű művész jelenléte kultúránkban emlékeztet minket arra, hogy a világot nemcsak racionálisan, hanem érzelmi alapon, fantáziával és hitbéli örömmel is lehet (és érdemes) szemlélni… A mesekép arra is figyelmeztet, hogy a karácsonyi ünnep valódi értéke nem a fa alá tett tárgyakban, hanem az emberi szívekben és a kapcsolatok minőségében rejlik…
A mű alapján, 2007 karácsonyán Kara György tervező átkonvertálásával a Magyar Posta (azonos címmel) hármas tagozódású karácsonyi bélyegblokkot bocsájtott ki. A textil mesekép így világjáró bélyegként járta be a Földbolygó négy égtáját, s vitte hírét eredendő kultúránknak, népmesei kincsünknek…
(Jegyzet: A cikk megírásában néhány gondolat erejéig segítségemre voltak Szekeres Erzsébet munkásságáról írott korábbi esszék. További források: dr. Kádár Annamária, „A mese az életigenlés himnusza”, Jel Magazin, Magyar Kurír, Wikipédia).
(Borka Elly)
