A Váci Mérték a bizottsági meghallgatás után megkereste Pataki Andrást, aki a soproni színház igazgatójaként, valamint a Színházművészeti Bizottság tagjaként vett részt a szakmai bizottság munkájában.

Igazgató úr, kikből áll ez a bizottság, és mi a célja?

Ez a szakmai bizottság ellenőrzi, hogy a kiemelt és a nemzeti státuszú színházak esetében fennállnak-e azok a kritériumok, amelyek szükségesek az államtól érkező támogatás befogadásához. A bizottság véleményezi továbbá az egyes igazgatók pályázatát is, valamint állami és önkormányzati közös üzemeltetés esetén a minisztérium és az adott önkormányzat felé, tisztán önkormányzati üzemeltetés esetén pedig a testület felé fogalmaz meg ajánlást. Az ajánlás elfogadása nem kötelező, de indokolni kell, ha egy fenntartó figyelmen kívül hagyja azt. Vác esetében várhatóan az önkormányzat a saját feje után megy majd, mert úgy tűnik, hogy a város nem számít állami támogatásra. A bizottság személyi összetétele a Dunakanyar Színház ügyvezetői pályázatának esetében a következő volt; a Színházművészeti Bizottságból három tag: Nemes Dávid a Fővárosi Nagycirkusz gazdasági igazgatója, Kis Domonkos Márk a Déryné programtól, valamint jómagam, beugró tag volt Seregi Zoltán a békéscsabai színház igazgatója, Peller Károlyt pedig a Színházi Dolgozók Szakszervezete delegálta. A város részéről jelen volt Inotay Gergely alpolgármester, Fehér Zsolt az emberi kapcsolatok bizottságának elnöke, és Koren Gábor a váci Dunakanyar Színház műszaki vezetője.

 Pataki András

Milyen kifogásai voltak a szakmai bizottságnak dr Varga Katalin pályázatával szemben?

A saját nevemben tudok csak nyilatkozni, de mivel a kilenc fős testületben hat a háromhoz lett az elutasítás aránya, gondolom a kollégáknak is hasonló véleményük lehetett. Bennem a legnagyobb kétséget az támasztotta a pályázat kapcsán, hogy akarja-e egyáltalán Vác, hogy kiemelt státuszban maradjon a színház. A helyben elhangzott reflexiók szerint mintha akarná, viszont művészeti koncepciónak híján van a program. Az üzleti tervet is csupán az idei évre ismertette a pályázó, a jövőre nézve semmilyen támpontot nem adott. Ráadásul az idei koncepció is vitatható bizonyos elemeiben. Nem világos az sem, hogy a színház hány előadást, hány nézőt vállal. Az, hogy az igazgatónő úgy gondolja, hogy a színház létezése egy színjátszóköri álom - és ez szó szerinti idézet volt, az mintha azt sejtetné, hogy ennek a professzionális színháznak nem a fenntartását, vagy építését kívánná. Ezt egyébként alá is húzza az igazgatónő, hogy úgy képzeli, hogy a társulatban majd egyéb munka mellett játszhatnak a fellépők. Továbbá úgy gondolja - és ez is szó szerinti idézet - hogy a középiskolások bevonása utópia. Sajnos azt kell mondjam, hogy a kiemelt státusz feltételei ezzel a pályázattal nem biztosítottak. Úgy veszem ki az egyébként nagyon rövid anyagból, hogy a jövőben a váci Dunakanyar Színház egyértelműen befogadó színházként kíván működni. Mindezek mellett én nem tudtam támogatni az ügyvezetői pályázatot, és azt javasoltam, hogy a minisztérium vizsgálja meg a váci színház kiemelt státuszával kapcsolatos vonatkozásokat.

Mi volt az összbenyomása a meghallgatásról?

Az a szemlélet, amelyet a pályázat sugall, miszerint hogy majd helyben kutatják a szakemberek, hogy mire van igény, és majd azt fogják játszani, az egy szolgáltatás alapú szemlélet. Nagyon sok művelődési ház működik így Magyarországon, mégsem tartoznak színházi kategóriába, pláne nem kiemelt státuszú színházi kategóriába. Például arra a kérdésre, hogy a váci színház milyen saját produkciókat képzel el a jövőben, az volt a válasz, hogy jövőre talán, és a súly a talánon van, lesz egy saját bemutató, amit most ír egy helyi szerző, és erre összességében van hárommillió forint. Nekem az az összképem, hogy a fenntartónak jelenleg nem az a koncepciója, hogy Vácon egy professzionális színház működjön, és az elhangzottak alapján erre szándék sincs.