2024. december 13. péntek - Luca Dunakeszi | Göd | Fót | Szentendre | Sződliget | Vác | Verőce | Kismaros | Nagymaros | Zebegény | Szob
Címlap | Külföld | Belföld | Kultúra | Sport | Hirdetés | Ingatlan | Bulvár | A nap receptje


Lapjaink

Lapjainkat letöltheti itt!

Lapjainkat letöltheti itt!











Támogatóink








Magyarország felhőképe

Felhőkép

Menetrendek

» MÁV - ELVIRA
» VOLÁN
» MAHART


E-mail belépők

» Freemail
» Gmail


Linkek

» Femina
» Használtautó
» Benzinár kereső
» Útvonalterv
» Autópálya-matrica
» Központi Tudakozó
» Magyarország.hu
» Állások

2020. 10. 23.
A szabadság napjai

Egy dolgot már az elején illik letisztázni. Az 1956-os forradalom és szabadságharc nélkül nem lett volna rendszerváltozás, és a mai napig nem tapasztalhatnánk meg azt, milyen érzés demokráciában élni. 1956 mércét állított a magyarság elé, és nekünk szent kötelességünk, hogy ennek a mércének megfeleljünk a jelenben is és a jövőben is.

Mert nekik is majdnem sikerült. Hiszen november első napjaiban, a szabadság szent napjaiban Nagy Imre kormánya megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. Minden magyar erről álmodott immár évszázadok óta, ám ahogy megtapasztaltuk azt korábban nem egyszer a történelem folyamán, ezúttal is egyedül maradtunk a nagy ellenséggel szemben. A szovjet politikai vezetés – miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget –, november 4-én hadüzenet nélküli háborút indított Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott szabadságharca így végül elbukott.

Sosem szabad elfelejtenünk azonban az azt követő korszakot, azt a több mint három évtizedet, amikor 1956-ot követően a hatalom mindent elkövetett azért, hogy október 23-át és az azt követő napok emlékét egyszerűen kitörölje a nemzeti memóriából, s helyét elfoglalhassa a Kádár-korszak önmagát legitimáló konstrukciója. Mindezt a bitófák árnyékában… A rendszerváltozást megelőzően hosszú évtizedeken át sulykolták az emberek fejébe az 56-os rémségek, az utcákon lincselő fasiszta csőcselék eltúlzott, felnagyított vagy hazug képét. Aztán lehullt az álarc, és a magyarság újra felzúdult: elég volt a hazugságokból, a megalázottságból, a félelemből és kiszolgáltatottságból.

Ma sajnos a járványügyi helyzet nem teszi azt lehetővé, hogy közösen emlékezzünk. De otthon mindenki megteheti ezt, miközben a Himnuszt hallgatja, meggyújt egy gyertyát. 1956 és hőseinek emlékére. Sosem feledhetjük el őket, sosem hagyhatjuk kisajátítani népünk szabadságvágyának és összetartozásának jelképét. Mert 1956 mindenkié, minden magyaré, éljen határainkon belül vagy azon túl. Emlékezzünk tehát együtt a forradalom és szabadságharc hőseire, áldozataira és mártírjaira.



B. Molnár László (Dunakanyar Régió)

| Impresszum | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Közlemény |

© 2024 Dunakanyar Régió - Közéleti Újság Online Kiadása

Legfrissebb hírek

| Következő 15 |