A 2020-as díjazott méltatása szerint Horváth Ferenc a szakma elismerését többek között azzal vívta ki, hogy kiemelkedő szerepet visz a városi levéltárak munkájának megismertetésében, a levéltárban őrzött források közkinccsé tételében, amivel hozzájárul a helyi identitás megerősítéséhez, és szervezőmunkájával egy korszerű városi levéltárat hozott létre – szemlézte az estv.hu tudósítását a vaci-naplo.hu.

Horváth Ferenc 1978 óta dolgozik levéltárosként. Mint a méltatásban is olvasható, édesapja szellemi örökségét viszi tovább, aki egykor Szombathelyen vezette a megyei levéltárat. Mint a Híradónak elmondta, egyik első emléke a levéltári miliőről, amikor testvéreivel egyszer, karácsonykor apjuk munkahelyén várták a Jézuskát, és fogócskáztak a raktárban. Ahogy fogalmaz, az utánozhatatlan illat fogta meg.

„Egyszer állítólag én ki is jelentettem, hogy én levéltár igazgató leszek, 4-5 éves lehettem. Az egyik nővérem azt mondta, hogy azt nem lehet, mert azt örökölni nem lehet, az igazgatóságot, de a levéltár illata, az viszont felejthetetlen. Egy kicsit a romló, penészes iratnak van egy nagyon jellegzetes szaga, ma már azért ez kevésbé érezhető, és ez megkapott.”

Horváth Ferenc az elismerést többek között azzal érdemelte ki – áll a méltatásban -, hogy korszerű városi levéltárat hozott létre, és eredményesen munkálkodik a levéltári alapfeladatok ellátása és a közkultúra művelése közötti összhang megteremtéséért, valamit sikerrel vonja be a helyi lakosokat a levéltár életébe. Horváth Ferenc kiemelt célja volt a nyitott levéltár megtemetése, a 15 éves intézmény valódi szolgáltató intézményként működik, azaz nemcsak a kutatási- és adatszolgáltatási igényeket elégíti ki, hanem kulturális programokat, konferenciákat, kiállításokat is szerveznek, és kiadványokat is készítenek. 2018-ban elnyerték az Év Levéltára címet is a Magyar Levéltárosok Egyesületétől.

„Én mindig szerettem valamit csinálni vagy alkotni. Hát most már évek óta a levéltári munka nekem az, ami az alkotást jelenti. Szeretek könyvet szerkeszteni, könyvet összeállítani, írni, az már megint egy eléggé – nem azt mondom, hogy terhes, de – kínlódás egy könyvet összeállítani vagy megírni, tehát az egy alkotómunka, és ez a szubjektív része, ez örömöt ad, sikert is ad, kudarcokat is ad. Az objektív része pedig az, hogy olyat szeretnék csinálni, ami másoknak is örömet okoz, vagy nem csak örömet, hanem hasznos hoz.” A levéltárvezető hangsúlyozza, az elismerés nem kizárólag az ő érdeme, ugyanúgy szól a kollégáinak, a teljes intézménynek. A Bősze Sándor díj ünnepélyes átadására a járvány után kerül majd sor.