2024. október 12. szombat - Miksa Dunakeszi | Göd | Fót | Szentendre | Sződliget | Vác | Verőce | Kismaros | Nagymaros | Zebegény | Szob
Címlap | Külföld | Belföld | Kultúra | Sport | Hirdetés | Ingatlan | Bulvár | A nap receptje


Lapjaink

Lapjainkat letöltheti itt!

Lapjainkat letöltheti itt!











Támogatóink








Magyarország felhőképe

Felhőkép

Menetrendek

» MÁV - ELVIRA
» VOLÁN
» MAHART


E-mail belépők

» Freemail
» Gmail


Linkek

» Femina
» Használtautó
» Benzinár kereső
» Útvonalterv
» Autópálya-matrica
» Központi Tudakozó
» Magyarország.hu
» Állások

2020. 12. 17.
Egy különleges villa - A zenepedagógusra emlékeztek

Emléktáblát avatott a Tóth Mariska Hagyományőrző Alapítvány a vasút mellett, a Könyves Kálmán utca Vörösmarty utca sarkán található egykori Rácz-villában. A valamikor itt működő magán zeneiskolának és Rácz Gabriella Lili zongoraművésznőnek, zenepedagógusnak kívántak emléket állítani.

Horváthné Szentléleki Katalin, az alapítvány kuratóriumának elnöke köszönetét fejezte ki az ingatlan mai tulajdonosainak, Vörös Zsuzsannának és Balatoni Gyulának.

– Köszönettel tartozunk a házaspárnak, amiért hozzájárultak ahhoz, hogy ebben a gyönyörűen felújított, régi fényében pompázó Rácz-villában, ahogyan nevezték, a „zenepalotában” emlékezhetünk Rácz Gabriella Lili zenetanárra, zongoraművészre, aki Dunakeszin elsőként létesített zeneiskolát. Városunk kulturális életében kiemelkedő helyen áll a zenei élet, amely az 1900-as években gyökeresedhetett meg.

– A villa kultúrtörténeti jelentősége abban áll, hogy itt élt Rácz Gabriella Lili zongoraművész, 1907-től 1944-ig, majd magán zeneiskolát indított, amely 1935-től 1944-ig működött és itt állandóan kamaramuzsika volt hallható – idézte fel a művésznő életútját Szakáll Lászlóné Lujzi néni.

– A villa hírét az a tény is emeli, hogy Lili Katalin nevű húgát dr. Horusitzky Zoltán zongoraművész, zeneakadémiai tanár, zeneszerző vette feleségül. Miután az esküvő megvolt, a házaspár itt töltötte nyári hónapjait 1928-tól 1944-ig.     

   Rácz Lili a ’20-as években diplomázott a Zeneakadémia zongora szakán, majd Dohnányi-növendékként tanult tovább. Kalandos élete során férjével Párizsba is eljutott, ahol művészkurzuson vett részt. Dunakeszin 1935-ben indította el magán zeneiskoláját, ahol a zongora mellett többek között hegedűt is oktattak.

Horváthné Szentléleki Katalin, Terbe Józsefné, Szakáll Lászlóné

– Eljutott hozzám a harmincas években Gödön szerkesztett Dunavidék című folyóirat, melyben a régió kulturális- és sporteseményeiről adtak hírt – folytatta Lujzi néni: – „A Dunakeszi-Alag zeneiskola növendékei bemutató hangversenyt adtak a Pavilonban, kiegészítve a zenetanárok játékával.” A cikk befejező mondata: „Az iskola oly neves művészek vezetése alatt áll, hogy méltán megérdemli a legnagyobb pártfogást.” Az 1937-ben pedig ezt közölte: „A református egyház magyar estet rendezett Dunakeszi kultúrházában, ahol fellépett a Dunakeszi Mandolin Zenekar és Rácz Lili.” A zeneiskola 1944 decemberéig működött. A háborús zűrzavar miatt a Rácz-család Pestre menekült. A ház a szovjet katonák és a község akkori vezetőségének prédája lett. Rácz Lili 1947-től a Szegedi Állami Konzervatóriumban kezdett dolgozni, először zongoratanárként, később tanszékvezetőként. A tanítás mellett Szegeden nagyon sok hangversenyen, mint kamarazenész működött. Kitudódott, hogy városunk zeneiskolájának két – jelen lévő – nyugdíjas tanára, Lakos Lászlóné 3 évig, Papp Károlyné 1 évig Lili tanítványa volt.

–  Amikor Lili néni idős volt, akkor is mindig a zenetermében tartózkodott – emlékezett Lakos Lászlóné.

– Nagyon visszavonultan élt. Csendes, befelé forduló egyéniség volt. Úgy gondolom, hogy Bach megnyugtathatta, mert mindig Bach-ot játszott. Magáról sohasem beszélt. A szegedi konzervatórium tanulóihoz képest mi vidékiek voltunk és mindenből duplán kellett bizonyítanunk. Az órán a skálázás után minden esetben Bach-ot kellett játszani, külön egy kézzel, majd két kézzel fejből. Csak ezután következhettek a többi darabok.

    Lujzi néni elmondta még, hogy a Rácz-villa hosszú ideig volt eladó. A város szerencséjére 2012-ben Balatoni Gyula és Vörös Zsuzsanna kétgyermekes házaspár vásárolta meg ezt az ékszert. A Balatoni-házaspár hozzátette, hogy leromlott állapotban vásárolták meg az ingatlant, melyet aztán finom ízléssel, sok anyagi és fizikai ráfordítással évekig újítottak fel. Az emléktábla leleplezésére is – melyet Lengyel István művész-tanár készített – őket kérték fel.

Az emléktáblát a Balatoni-házaspár avatta fel

    Az avatás befejezéseként Horváthné Szentléleki Katalin így fogalmazott: –Minden olyan épület, amelyen emléktáblát helyezünk el, összeköti a múltat a jelennel. Ennek az emléktáblának is ezt szántuk, és kívánom a házaspárnak, hogy jó egészségben, erőben töltsék el itt az éveiket.

    Közreműködött a Trio Brilló vonós kamaraegyüttes.

    (Cikkünk a Telekeszi Tv tudósítása nyomán készült.)

 



Katona M. István (Dunakeszi Polgár)
Fotó: Vörös István

| Impresszum | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Közlemény |

© 2024 Dunakanyar Régió - Közéleti Újság Online Kiadása

Legfrissebb hírek

| Következő 15 |