A hagyományos utószilvesztert a járványügyi intézkedések miatt zárt térben nem tarthatja meg a Dunakeszi Nyugdíjas Kiránduló Klub. Ám ez az összetartó közösség mégis úgy döntött, a vidám évindítást meg kell tartani, s erre január 5-én sort is kerítettek.
A felhős, de esőmentes délutánon szép számmal érkeztek klubtagok a VOKE József Attila Művelődési Központ mellett lévő Dunakeszi Járműjavító Kft. bejárata előtti parkba, hogy megtartsák a „Csillagszórós, gyertyafényes” újévköszöntőt. Sokan hoztak otthonit, süteményekben, innivalóban nem volt hiány, de legfőképpen a jókedv dominált ezen az estébe hajló délutánon.
– Most a Covid-szabályok szerint élünk, a hagyományos táncos utószilveszterünket nem tudjuk megtartani, de a mi fő célunk, hogy az elmagányosodás ellen valamit mindig kitaláljunk – mondta kérdésünkre Zupka Sándor klubvezető.
– Úgy gondoltuk, hogy most, a szabadban, a járműjavító előtti téren találkozzunk, beszélgessünk, jól érezzük magunkat, alapozzuk meg az idei évet is vidámsággal. Idén is tesszük a dolgunkat, igyekszünk olyan programokat kitalálni, amelyekkel éreztetni tudjuk a klubtársaink iránti törődést. Sokszor beszélgetünk arról, hogy mi a klub alapvető célja és feladata – kezdte az összejövetelt köszöntve a klubvezető.
– A gondoskodás, odafigyelés és a szeretet motiválja munkánkat. Sajnos a járvány miatt a hagyományos rendezvényekről le kellett mondanunk, de igyekszünk olyan programot rendezni, ami összehozza a tagságot. Ezért hirdettük meg ezt a sajátos évindítót, hogy együtt köszöntsük az új évet.
Kigyúltak a gyertyák, szikráztak a csillagszórók, pukkant a pezsgősüveg, a világhírű „Ének az esőben” dallamára Balog Gyula táncra hívta a hölgyeket, majd jött a hangszóróból a Hungária vérpezsdítő rock and rollja. A Redit Örömtánc Klub táncosai Radvánszki Edit hívó szavára kötetlen koreográfiát improvizáltak s a szépkorú hölgyek és urak láthatóan feledték a mindennapok gondjait, közösen ünnepelték az új évet.
Katona M. István
A szerző felvételei
