Kultúra

“Violinkulcs a szívekhez”

A Dunakeszi Szimfonikus Zenekar 23. újévi gálakoncertje

„A távozó esztendőt már magunk mögött tudjuk, amit elmulasztottunk belőle, az már pótolhatatlan, az új esztendő viszont még érintetlen.” „Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. Magunk írjuk a szavakat. A könyv címe “Lehetőség” és az első fejezete “Újév”. S e könyv első lapjára mit is írhatna mást egy zenekar, mint hangjegyeket.”

A Dunakeszi Szimfonikus Zenekar 2022. január 9-én 23. alkalommal írt képzeletbeli évkönyvünkbe varázslatos hangjegyeket. A váci Madách Imre Művelődési Központban félezer ember várta, hogy részese lehessen az „utazásnak”, melynek során a zene szárnyán olyan különleges világba juthat, ahol pár órára a hétköznapok nehézségeit maga mögött hagyva, önfeledt pillanatokat élhet meg. Miért oly különösen erős ez a vágy most az emberekben?

„A pandémia árnyékában született az újév, s az árnyék sötétsége félelmet szül. 2022-ben a dolgunk, hogy ne maradjunk egyedül, vegyük észre és segítsük a rászorulókat, erősítsük családi kapcsolatainkat, értelmezzük újra barátságainkat, felebarátaink iránt tanúsítsunk irgalmat, s ha arra szükség van, megértéssel, elfogadással fordulunk feléjük” – mondta köszöntőjében Inotay Gergely alpolgármester.

És valóban, az aranyló hangjegyek fénye beragyogta az estet, s elűzte a szívekből az árnyak okozta félelmet, s ez a fény megmutatta az egymás felé vezető utat, melyen a zenekar indította el a nézőket, s melyen érdemes volt elindulni.

Mindenkit elbűvölt az előadók és a műsor zenei sokszínűsége, melyet Farkas Pál, a zenekar direktora nagy művészi gonddal állított össze. A hagyományt és az eleganciát közvetítették a program első részében felcsendülő Strauss-keringők, –dalok és -polkák, melyekben örök fiatal szívverésként lüktet a bécsi vér, így lett Strauss zenéje a klasszikusan mértéktartó bécsi kedély remeke.

A zeneszerző „társai” voltak a kiváló szólisták: Molnár Marica opera- és operettprimadonna; Simon Boglárka a Madách Színház művésze, aki elkötelezett híve a magyar operett ápolásának, bemutatásának primadonna és szubrett szerepkörben egyaránt;

Turpinszky-Gippert Béla a Magyar Állami Operaház magánénekese; Csengery Attila EMeRTon-díjas musicalénekes és Jenei Gábor a Madách Színház és a Magyar Színház musicalszínésze, aki operettszínészként is fergeteges.

 Előadásukban felcsendültek a Denevér és a Cigánybáró, a Bécsi vér és az Egy éj Velencében legnépszerűbb melódiái, melyek a hangulatot fergetegessé fokozó zenekari számokkal váltották egymást. A Strauss-programok elmaradhatatlan gyöngyszeme, a Kék Duna keringő hangjaira bepillantást nyerhettünk a Farkas Pál vezette zenekar 2021-es évet összegző diasorozatára, mely a karanténidőszak ellenére is megdöbbentően színes, változatos, kimagaslóan színvonalas programsorozatot mutatott. Koncertezett az együttes Rost Andreával, a Leander Szimfonikkal, St. Martinnal, Benedekfi Zoltán hegedűművésszel,  együttműködője volt a Házy Erzsébet nemzetközi énekversenynek, valamint számos hazai produkciónak.

A képzeletbeli évkönyv következő lapján szereplő hangjegyek a második rész nyitányaként a talán egyik legnépszerűbb operaáriát keltették életre Erkel Ferenc Bánk bán című művéből, emelkedett hangulatot s a meghatottság könnycseppjeit idézve. A Hazám, hazám… ária után igazi hungarikum következett, az operett, mely világhódító, elfeledett, feltámadott, meg-megújuló, reneszánszát élő műfaj. Örökérvényű, hiszen a felnőtt emberből sem tűnik el a tündérmese iránti vágy. E zenés mesevilág csodás ívű dallamait, figuráit s hangulatát idézték meg a sziporkázó, táncra perdülő hangjegyek s a csodálatos kosztümökben pompázó, szállongó tollakkal, csillogó flitterekkel ékesített fantasztikus művésznők és művészek.

Azt, hogy az est a vége felé közeledik, csalhatatlanul jelezte Time To Say Goodbye felcsendülő melódiája. Majd elérkezett a műsorest fináléja, ahol a mindig látványos és izgalmas musical hozta lázba a közönséget. A Vámpírok bálja, a Hair, valamint a Rómeó és Júlia betétdalai hatására szűnni nem akaró tapsvihar köszönte meg a varázslatot, melyet a hangjegyeket életre keltő  Farkas Pál vezette Dunakeszi Szimfonikus Zenekar és a káprázatosan tehetséges művészek idéztek elő az est folyamán.

„A zene leírva nem más, mint szavak dallamára táncoló tintapötty… A zene, ami egy fehér lapon a laikus számára csupán különféle jelek valamiféle megfoghatatlan, értelmezhetetlen halmazának tűnik. De az értő szem már látja a dallamot, ami lelkében életre kel, amit másokkal megoszt. És ebben a pillanatban a zene már nem csak a hangok meghatározott sorrendjét jelenti. Ettől kezdve a barátod.” – idézte Somogyi Ágnes, a zenekari titkár, az est konferansziéja a program kezdetén.

Mondatai a több mint kétórás koncert végére valósággá váltak, ez a barátság nyitotta meg a szíveket, fonta össze a lelkeket.

Az együttes ennek a gondolatnak a szellemében hamarosan újra színpadra lép a Madách Imre Művelődési Központban a magyar kultúra napi gálaműsor keretében január 21-én.

Addig is fogadjuk nyitott szívvel az est fellépőinek üzenetét:

„Induljunk a jövőbeni kihívások felé együtt, az új esztendő optimizmusával és vidámságával. Az új naptár tiszta lapjain ma még tervekként, álmokként megjelenő gondolatok mindannyiunk számára váljanak kézzelfogható valósággá, eredménnyé.”

Még szintén érdekelheti...