Márciusban a 61. születésnapját ünneplő Schirilla György legendás édesapja rendkívüli sportteljesítményét folytatva évtizedek óta minden év elején jeges fürdőt vesz a hazai folyókban és tavakban. A „Kisschirilla”, a nemzet rozmárja számtalanszor úszott a jégtáblákkal zajló Dunában, melynek hasító fájdalommal járó nyomait még ma is a kezén viseli. Az extrém sportok hazai kiválósága legközelebb március 12-én Dunakeszinél lubickol majd a nagy folyóban.
– A februári időjárás jóval enyhébb, mint amikor például Vácnál a jégtáblák között úsztál, de gondolom, így is alaposan fel kell készülni a márciusi dunai úszásra? – kérdeztem Schirilla Györgytől szerda reggel a dunakeszi Duna-parton, ahol a szervezőkkel egyeztette a nem mindennapos attrakció részleteit.
– Mint minden úszásra, ezúttal is alaposan felkészülök, hiszen ez nagy felelősséget ró rám. Hetente háromszor úszom a Dunában, de most még csak 5 percnél tartok. A március 12-i római tavaszköszöntő ünnepre fel tudok úgy készülni, hogy 10-15 percet is bent tudok lenni a vízben. Az úszás mellett a Pilisben futok, hogy a lehető legjobb kondícióban legyek a nagy napon. Márciusban 61 éves leszek, de szerencsére a szívem is jól bírja a terhelést. Nagy örömmel jövök Dunakeszire, ahol legutóbb hét éve úsztam. Örömmel tölt el, hogy ismét egy nagyszerű rendezvény szereplője lehetek. Nagyon szeretem a dunakeszi embereket és úgy érzem, hogy ők is kedvelnek, akik közül remélem idén is sokan kilátogatnak majd a Duna-partra.
– A Duna vizének hőmérséklete most „kellemesnek” mondható, nem olyan, mint amikor a jégtáblák között úsztál. Hogyan lehet a két különböző hőmérsékletű közegre felkészülni?
– Az utolsó jeges úszásom Vácnál volt, a zajló jégtáblák szétvágták a kezem, amit össze kellett varrni. Hogyan lehet felkészülni? A jeges úszás előtt sokat meditálok, rá kell koncentrálni, hogy meg tudom csinálni. Figyelni kell a jégtáblák mozgását. Minden fejben dől el, alázattal megyek be a folyóba. A jeges úszás sokkal keményebb kihívás, de a jelenlegi időjárás sem könnyíti meg az úszó dolgát. Ez is embertpróbáló kihívás, remélem „befogad” a folyó. Lélekben erre készülök.
– Gondolom, hogy a téli dunai úszást másnak nem igazán ajánlod, hiszen, ahogy mondtad, éveken át edzeni kell és különleges fizikai és lelkiállapotban kell lenni ahhoz, hogy valaki ezt tudja teljesíteni.
– Ez így van, de azért őszinte leszek, rengeteg rozmár klub van már Magyarországon, ahová engem tiszteletbeli tagnak mindig meghívnak. Sosem úszom velük, elmegyek, autogramot adok és gratulálok a teljesítményükhöz. A fiatal nemzedék odateszi magát, vannak kiváló rozmárok Magyarországon. Engem azért szeretnek, mert apukám indította el itt a Dunakanyarban és országosan is ezt az úszást. Jön az új generáció, de ameddig élek, addig rozmárkodom. Legközelebb március 12-én, Dunakeszinél délután két órakor a révnél csobbanok a Dunába.
Vetési Imre
Fotó: KesziPress
