Dr. Eszes István évtizedek óta Duna menti kisvárosokban – Verőcén, majd 1997 óta Dunakeszin – élő, keszthelyi születésű közgazdász, természetfotós, de álmait még mindig a Balaton ringatja. A nem szűnő varázs fotóiban ölt testet, kiállításai bűvkörükbe vonzzák látogatóit. Nincs kockázat – mondhatnánk – a Balaton mindig szép. Szelíd békéje, drámái, színei, fényei, napfelkeltéje és alkonya a Teremtő változó és mégis változatlan, örök csodája.
Eszes István fotóiban foglyul ejtett pillanatok e csodáknak tanúi. Nézzük a képeket és látni tanulunk a fotós szemével, hiszen a tünemény láthatatlan marad, ha nem vesszük észre. Nem elég a tökéletesre fejlesztett technika mindentudása, látni, érezni kell, és éberen időzíteni.
Ezek a jó természetfotós, így Eszes István legfőbb erényei is. Emberi alak ritkán jelenik meg képein, leginkább kicsinységében, vagy vitorlázó hajósként, az Ember elszánt, büszke küzdelmében, hiszen maga is régóta szenvedélyes hajós. Különleges élmény, különböző év- és napszakokban készült Balaton-fotóin felfedezni álmai tavának színeváltozásait a tört fehér, az okker, a narancs, a vörös, az olajzöld, a kék türkiztől az azúron, a kobalton át minden tónusát és árnyalatát. Tudni kell, Eszes István soha nem él a kifinomult, mindenre képes digitális technika adta lehetőségekkel!
Amit képein látunk, az a Pannon-táj gyönyörűséges valósága. A kikötőben pihenő vitorlás hajók árbocainak és köteleinek geometrikus vonal grafikája konstruktivista ellentétpárjaként teszi izgalmassá a balatoni tájat. Eszes István az „ellesett pillanatok nagymestere” lehetne a Dráma a Kékszalag vitorlásversenyen négy képben című sorozatával, melyen a hirtelen irányt változtató szél, a fordulásnál vízbe repíti a hajót az ellentétes oldalán egyensúlyozó versenyzőket. Az Ítéletidő a tomboló Természet képi dokumentuma. A víz-pára-légkör hármasa atomrobbanás formálta gombát idéző félelmetes óriásként magasodik fel, igazolva a költőt: „…azért a víz az úr.” Szelíden, ugyanezt üzeni a Köd a víz felett című kép nagytotálja is, melynek teljes felületét kitöltő, homogén kékes-szürkéje közepén lebeg egy picike hajó.
Az Alkotó a VOKE József Attila Művelődési Központ galériájában, a Lányi Ferenc és a Gérecz Attila teremben sétálva, meg-megállva mesél képeiről, idézi fel érdekes sztorijait megnyitóra érkezett vendégeinek. Tárlatvezetést tart, hódolva az egyre gyakoribb és divatosabb, a közönség által kedvelt kiállítás-megnyitó formának.
A tárlat hagyományos, személyes hangvételű megnyitóját Benkő Tamás önkormányzati képviselőtől hallottuk, aki nem mellesleg majdnem szomszédja dr. Eszes Istvánnak, lévén hogy mindkettőjük Dunakeszi-alsó, szabadságligeti lakos. A szakmai megnyitó szövegét Fáth Péter fotóművész, a Magyar Természetfotósok Szövetségének elnöke állította össze, de váratlan betegsége miatt személyesen nem lehetett jelen.
Az est zenei közreműködője Madarász József gitártanár és növendéke, Grosszmann Zsófia volt a Farkas Ferenc Zeneiskolából. Csoma Attila, a művelődési központ igazgatója a közeledő nyár beköszöntő, és az évadot záró programként ajánlotta a jelenlévők figyelmébe és szeretetébe dr. Eszes István közgazdász, ny. egyetemi tanár Álmaim tava című, június 7-ig nyitva tartó fotókiállítását.
Búcsúzóul, még egyszer visszapillantunk a szívünkben született érzést láthatóvá tevő képre, a Vitorlás vacsora poharaiba kitöltött rozén átragyogó lemenő Nap fényének életerőt sugárzó rubin csillogására.
Harangozó Katalin művészeti menedzser
Fotó: Dr. Podlovics Ágota, Dr. Eszes István, Mangol Tamás
***
Kedves Olvasó! Ha teljesebben át szeretné élni a tárlat hangulatát, az alábbi linkre kattintva megnézhet egy rövid, zenés összeállítást a kiállítás képeiből a YouTube-on.
