Egyre többen ismerik Balázs Egon hangszerkészítőt Dunakeszin, bár főként olyanok, akik vonós hangszerjavítás miatt már felkeresték. Nem dicsekszik vele, de saját maga készítette azt a csellót is, amelyet a Szentegyházi Gyermekfilharmónia adventi koncertje alkalmával az együttesnek ajándékozott Dunakeszi Város Önkormányzatának részfinanszírozásával. És ez már a második ilyen alkalom volt, mert 7 évvel ezelőtt ugyanez már megtörtént itt, Dunakeszin Egon, az önkormányzat és a filharmonikusok között. A hangszerész akkor nyitotta saját műhelyét a településen, ahol most felkerestük.

Kicsi, de világos, minden, a munkához szükséges eszköz elfér benne. És ami a legfontosabb, otthon van, a család az ajtó túloldalán várja, hogy apa ebédre kicsit felfüggessze szenvedélyét, munkáját, hivatását. Nemhiába mondják, hogy az alkotás újult erővel tölt fel, itt gyönyörű mesterhangszerek készülnek, olykor éjjelig is nyitva a műhely. Fajtától függően 4 hónaptól egészen másfél évig is eltarthat a finommunka. Persze, nagy a felelősség. Mi van, ha nem úgy szól? A hangszerész akkor újrakezdi és készít másikat, a megrendelő pedig türelmesen vár, hiszen nem mindegy, hogy milyen hangok jönnek ki belőle.

“Gyerekkorom óta érdekeltek a technikai újítások, az alkotás, és a művészet. Szüleim hatására 6 éves koromban csellózni kezdtem. Számos országos versenyen vettem részt sikeresen. A konzervatórium elvégzése után a Zeneművészeti Egyetemen szereztem csellóművészi diplomámat” — olvashatjuk Balázs Egon honlapján. Zenészként pontosan tudta, tudja és tapasztalta, milyennek kell lennie a jó hangszernek, ám ezek nem mindenki számára megfizethetők. Ezért határozta el, hogy vonós hangszereket fog készíteni, és azokat megfizethető áron teszi elérhetővé. “Sajnos, mire ez irányba fordultam, a konzervatórium hangszerkészítő képzéséből már kiöregedtem — akkor még korhatáros volt — ezért autodidakta módon kezdtem foglalkozni vele. Egy idő után azonban ez már kevésnek bizonyult, így mesterek mellett folytattam a tanulást. Cremonában, a hegedűkészítők fővárosában (Antonio Stradivari) tanult mester mellé szegődtem, majd további budapesti hegedűkészítőknél dolgoztam. A biztos tudás megszerzése után pedig végre saját lábra állhattam és megnyitottam a műhelyemet itt, a dunakeszi otthonomban” — mesél a kezdetekről a mester.

Hogyan készül?
A hangszerkészítő kimegy az erdőbe, kiválaszt egy fát, hívja az erdészt, kivágja, hazaviszi, felviszi a padlásra száradni, 15 év múlva előveszi és kifaragja belőle a “zenedobozt”. Ez volt régen. Ma az internet világában ez némileg egyszerűbb. “Juharral és lucfenyővel dolgozom, ezeket többnyire Erdélyből, Boszniából és a Tátrából szerzem be. Vannak hangszeralapanyagra specializálódott webáruházak, kitapasztaltam már, honnan érdemes rendelni, van betárazva több is a padláson” — magyarázza Egon. Igény esetén úgynevezett elnagyolt, tanuló hangszereket is tud készíteni, de többnyire mesterhangszereket vállal, és ezekre életfogytig tartó garanciát is ad. Barokk hangszerekre specializálódott, hegedű és cselló megrendeléseket vállal, de 1 nagybőgőt is készített már.

Éjjel-nappal dolgozik, hétvégén is, mert mint mondja, ez egy olyan szakma, hogy például több hetes, hónapos kihagyás után újra bele kell rázódni a rutinba. “Természetesen besegítek a feleségemnek a gyerekek nevelésébe, a közös programokat ki nem hagynám, éppen ezért sokszor éjszakába nyúlóan vagyok a műhelyben, hiszen a határidőket tartani kell” — jegyzi meg Egon.


Több általa készített hangszer van már hivatásos zenészek kezében, de az igazi hírnévhez több évtized kell. Kapcsolatban áll a Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolával, a Dunakeszi Szimfonikus Zenekarral, a váci konzervatóriumban pedig mint az iskola hangszerésze dolgozik. Egyre több ajánlást kap hangszerkészítésre, restaurálásra. Látogatásunkkor is csellót és hegedűt javított, a harmadik asztalon pedig épp egy cselló kezdett láthatóvá válni egy juharfa szeletből. Végső összeállítás előtt pedig még belekerül a mester kézjegye is, hogy később azonosítható váljon.
Szintén zenész
Egon feleségével és 2 kisgyermekével él egy csendes utca nyeles telkén, gyönyörűen rendben tartott házában. Természetes, hogy a gyermekei számára is készített már hangszert, bár a lehető legkisebb méretben, a kicsiknek még így is nagy, de hamarosan hozzánőnek. Feleségével, aki szintén zenész, egy zenekarban ismerkedett meg. Ő viszont középiskolás kora óta azon a hegedűn játszik, amit a szüleitől kapott. Ez nem a suszter cipője effektus, csak az emlékek és a ragaszkodás, a hangszer és használója mára elválaszthatatlanok. Egon zenekarban ma már nem játszik, de a salgótarjáni zeneiskolában fél állásban még tanít csellót.

***
Városvezetőként különösen büszke vagyok arra, hogy olyan mesterek élnek és dolgoznak Dunakeszin, mint Balázs Egon. A műhelyéből kikerült hangszerek önmagukon túlmutatnak, a zenészek kezei között valósággal életre kelnek. Hálás vagyok a mester nagyvonalúságáért, hogy az önkormányzat támogatásával már többedszer áll nemes és jótékony akciók mellé. További sikereket kívánok elkötelezett hivatásához és céljai eléréséhez! – mondta Dióssi Csaba polgármester
Szeredi Helga
Fotó: Kovács Zsolt