Március idusán a szemerkélő eső sem tartotta vissza az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emléket állító Március 15. térre kilátogató több száz dunakeszi fiatalt és felnőttet. Nyíri István, a Radnóti Miklós Gimnázium igazgatójának történelmi léptékű beszéde, valamint a Bárdos iskola színjátszó csoportjának előadása és a Kőrösi iskola néptáncosainak műsora az ünnephez méltó élménnyel ajándékozták meg a közönséget.
„Ma is, mint minden évben ünnepelni gyűltünk össze. Emlékezni, akarunk azokra a márciusi ifjakra, akik 177 évvel ezelőtt tetteikkel a magyar történelem fényes fejezetét írták. Számunkra természetes, hogy ezen a napon a múltba tekintünk, visszanézünk a magyar történelem e dicsőséges korszakára. Tudjuk, nem volt ez mindig így, mert nem lehetett így” – kezdte ünnepi beszédét Nyíri István.
A Radnóti Miklós Gimnázium igazgatója emlékeztetett, hogy a szabadságharc leverése után sokáig csak titokban lehetett emlékezni. Március 15-e 1928-ban vált hivatalos keretek közt megtartott nemzeti megemlékezéssé. A magyar Országgyűlés hivatalosan a rendszerváltozás után nyilvánította nemzeti ünneppé és emelkedhetett méltó rangra a forradalom.
„Sokan tudjuk, mit jelentett évtizedekkel ez előtt, még a Petőfi-szobornál, vagy a Batthyányi emlékmécsesnél összegyűlni, emlékezni, némán tiltakozni az elnyomás ellen. Ma már nemcsak Magyarországon, hanem világszerte a magyarság összetartozásának szimbóluma e nap, és aki szívében magyarnak érzi magát, tudja mi kapcsolódik e dátumhoz. A szív felett viselt nemzeti színű kokárda a bátorságot, a szabadságot és a nemzeti egységet jelképezi. Tisztelet az ősök előtt, akik súlyos áldozatokra is hajlandóak voltak egy eszméért, a hazáért, a magyarságért” – hangoztatta az ünnepi szónok, aki büszkén jelentette ki: „Március 15-e a magyar nemzetünk egyik legnagyobb ünnepe. Ezen a napon emlékezünk az 1848-as forradalomra, amely sok forradalommal ellentétben nem a vérontásról szólt. A magyar nemzet békésen, de határozott elszántsággal vívta ki a polgári átalakulás első nagy győzelmét.”
Felidézte Pest-Buda ma már történelmi helyszíneit, ahol egykor azok a hőseink jártak, akik lángra lobbantották a forradalom szikráját.
„Habár nincs Pilvax kávéház és az utca képe is eltér az akkoritól, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén ma is elszavalhatjuk a Nemzeti dalt, végig sétálhatunk azokon az utcákon, ahol Petőfi, Jókai és Vasvári lelkesítették az ifjúságot. Átmehetünk Budára a Lánchídon, amely akkor még csak épült ugyan, de mára a híd jelképpé vált, a magyar összetartozás egyik szimbóluma. Ahogy összeköti Pestet és Budát, úgy összeköti a nemzetet.” – fogalmazta meg napjaink egyik legfontosabb üzenetét.
Nyíri István emelkedett hangon beszélt a reformkor nagyjairól, az 1848. március 15-ét megelőző korszak jelentőségéről, az irodalom, a történelem, a tudomány, a művészetek olyan kiemelkedő személyiségeiről, mint például Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Arany János, Petőfi Sándor, Barabás Miklós…
Felidézte Kossuth Lajos történelmi nagyságát, aki gyors és radikális reformokkal szorgalmazta a haza átalakulását, kiemelte a pozsonyi országgyűlés jelentőségét, nemzeti törekvésünk egyik legnagyobb eredményét: 1844-ben a magyar lett a hivatalos állami nyelv az országban.
Nyíri István ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy a forradalom másik bástyája Pesten a Pilvax kávéházban formálódott, és azok az eszmék, amelyek aztán a forradalomhoz vezettek és ma is ismerősen csengenek: sajtószabadság, polgári jogok, nemzeti önrendelkezés joga itt kerültek papírra a 12 pont formájában.
Az ünnepi szónok tanári alapossággal és hitelességgel beszélt a kontinensen, 1848 tavaszán végig söprő forradalmi hullámról, a bécsi forradalom kitöréséről, amely óriási hatással volt a pozsonyi rendi országgyűlésre, Pest-Buda forradalmi hangulatára.
„Március 15-én a Pilvax kávéház lelkes ifjúsága, írók, jogászok, egyetemisták, köztük Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór, Irinyi József megfogalmazták a nemzet követeléseit. A 12 pontba beleszőtték a kor alapvető eszméit, követeléseit a sajtószabadságról, a törvény előtti egyenlőségről, ezzel a polgári szabadságjogok eszméit hirdették. A nap eseményei oly gyorsan peregtek, nem volt ki megállítsa azokat: a Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatása után az utcákon egyre növekvő tömeg a Nemzeti Múzeum előtt gyűlt össze. Elhangzott a Nemzeti dal, és tömeg harsogta: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”. Pest forradalmi lázban égett. A budai Várban kiszabadították Táncsics Mihályt, akit sajtóvétség vádjával tartottak fogva, majd e dicsőséges nap a Nemzeti Színházban zárult, a betiltott Bánk bán magyar nyelvű előadásával, amely jelképes politikai demonstráció volt a habsburg hatalom és elnyomás ellen.
A forradalmi hév, amely március 15-én felizzott, nem csupán egy új politikai rendszer kialakulását hozta el, hanem egy egész nemzet öntudatra ébredését is, és a Bécstől Pestig lassan és lustán nyújtózó folyó hullámot vetett.
Habár fölűl a gálya,/S alúl a víznek árja,/Azért a víz az úr!
írta Petőfi Sándor. A március 15-i események nemzetté válásunk meghatározó pillanatai voltak, amikor a magyarok közösen, egységben fogalmazták meg a vágyaikat és követeléseiket. A szabadság eszménye, a felelősségteljes kormányzás és az egyenlőség iránti elköteleződés ekkor vált a magyar identitás szerves részévé” – mondta az ünnepi szónok, aki kiemelte az áprilisi törvények megszületését, melynek eredményeként megszületett a modern parlamentáris Magyarország.
Az első felelős magyar kormány – élén gróf Batthyány Lajossal – valódi nemzeti egységet képviselt, pedig tagjai között olyan sokféle gondolkodású és származású politikusok foglaltak helyet, mint Kossuth Lajos, Deák Ferenc és gróf Széchenyi István, akik együtt dolgoztak egy modern polgári Magyarország megteremtéséért, felemelkedéséért, a haza érdekében félretéve korábbi nézeteltéréseiket.
„E történelmi korszak nekünk is üzen a XXI. században, minden magyarhoz szól: A Nemzet felemelkedésének egyetlen záloga a nemzeti egység megteremtése, melynek fontos része a közös célok kijelölése. Minden ember számára örök érték a szabadság és egyenlőség, a nemzeti önrendelkezés joga. Szükség van ugyanakkor a testvériségre is, egymás elfogadására, segítésére” – jelentette ki Nyíri István, a Radnóti Miklós Gimnázium igazgatója, aki hozzátette: „A húszas éveikben járó márciusi ifjak pedig azt példázzák, hogy a fiatalok szerepe kiemelkedő fontosságú a társadalom létezésében. Ők fogékonyak a változásokra, tiszta szívvel és lélekkel érzékelik környezetük rezgéseit, üzeneteit.”
Nyíri István 1848, 1956, 1989 történelmi változásaira utalva fontosnak tartotta kiemelni: „Számomra, mint pedagógusnak, iskolaigazgatónak, igazolja azon törekvéseinket, hogy a nemzet erejének kibontakoztatása, a nemzeti összetartozás kialakításának jelentős szintere az iskola, az iskolai oktatás és nevelés. Az iskola hozzájárul a magyar kultúra- és történelem értékeinek megismertetéséhez, a hagyományok megőrzéséhez, és a magyar nyelv ápolásához. Ez a márciusi forradalom rejtett üzenete számunkra.
Záró gondolataim alátámasztására szolgáljanak a legnagyobb magyar, gróf Széchényi István szavai:
„Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.”
Az ünnepi szónok nagy tapssal fogadott szavait igazolták a Kőrösi iskola országos, megyei és városi díjjal elismert Kőrösi Néptáncegyüttes fiatal táncosainak látványos műsora. A koreográfiákat betanította Csehi Emília és az együttes művészeti vezetője, Tóth Zoltán.
A Bárdos iskola színjátszó csoportjának szereplői mély átéléssel, nagyszerű színészi alakítással idézték fel a márciusi ifjak – Petőfi, Vasvári, Jókai és a többiek – forradalmi hevületét, a Nemzeti dal, a Talpra magyar, hí a haza! születését… A Magyar Rapszódia című műsor forgatókönyvet írta és az előadást rendezte Hoványné Martikán Erika. A zenei anyagot és a látványtechnikát összeállította Vörös István.
Az ünnepi rendezvény moderátora, műsorvezetője Szeredi Helga, a polgármesteri hivatal kommunikációs szakreferense volt.
A színvonalas városi ünnepséget a Himnusz és a Szózat közös eléneklése foglalta keretbe, melyet követően az önkormányzat nevében Dióssi Csaba polgármester, Sipos Dávid és Nyíri Márton alpolgármesterek, és Nagyné dr. Spiegelhalter Renáta jegyző helyezték el a tisztelet koszorúját a Március 15. emlékmű talapzatán. Lerótták tiszteletüket a pártok, a nemzetiségi önkormányzatok, az intézmények, az iskolák képviselői és a város ünneplő polgárai.
Bem apó emléktáblájánál Csoma Attila önkormányzati képviselő méltatta a legendás lengyel tábornok és csapata erdélyi győzelmeit, a lengyel-magyar barátság történelmi jelentőségét. Az emléktáblát a város vezetői mellett megkoszorúzták a Dunakeszin működő nemzetiségi önkormányzatok képviselői és a Lengyelországból Dunakeszire látogató lengyelek csoportja.
Vetési Imre
Fotó: Kovács Zsolt
