A magyar költészet napja alkalmából az idén számos meglepetéssel készült a városi könyvtár Olvasói számára. Az volt a céljuk, hogy minél többek számára kínáljanak felhőtlen szórakozási lehetőséget. Rendezvényük címe, a „Van 5 perce versre?” arra utalt, hogy akár rövid idő alatt is tudnak értékes élményhez jutni az oda ellátogatók. Működött náluk versautomata, lehetett vakrandizni egy könyvel, versmozaikot kirakni, a gyerekeknek kvízt kitölteni és vers-kirakózni a legkisebbeknek. A Központi Könyvtárban „Vers + zene” sarkot is működtettek.
A legnagyobb érdeklődést Versvonal szolgáltatásuk váltotta ki, amelyen keresztül bárki tudott magának vagy másnak telefonon elmondott verset kérni. Mintegy 120 versből lehetett választani, de egyéni óhajokat is teljesítettek. Április 10-én és 11-én összesen 63-an vették igénybe a szolgáltatást. Bár lettek volna többen is, de a versmondók csak ennyi kérést tudtak teljesíteni. Aki lemaradt, de szeretett volna játszani, várják jövőre!
A versmondók a költészet iránti szeretetükből és a dunakesziekért vállalták a szolgálatot. A könyvtár köszönettel tartozik Bánfai-Németh Juditnak, a Szent István Általános Iskola magyar szakos tanárának, Gyombolai Mirjamnak, aki 8 évesen is bátran vállalta a versmondást, Altsach Gergelynek, a Budapesti Operettszínház színművészének, Gyombolai Bálintnak, a Dunakeszi Városi Vegyeskar karnagyának, György Máténak, a Bárdos Lajos Általános Iskola 8. osztályos tanulójának és Kerekes Dórának, a DHGYK intézményvezetőjének. A versmondókat élményeikről, tapasztalataikról kérdeztük.
Bánfai-Németh Judit
Nagyon szeretek verset felolvasni, ezért nem volt ellenemre a feladat. Jólesett a megkeresés, megtisztelőnek éreztem a felkérést. A versolvasás örömét éreztem ebben az új, szokatlan helyzetben is, így a költészet ünnepének megélése számomra is teljesült. Ajándék volt az is, hogy úgy éreztem, a vonal másik végén is örülnek. Nemcsak a köszönet jelzései értek el hozzám, hanem a meghatottság és az elgondolkodás csendje is. A kiválasztott költemények még ebben a furcsa kommunikációs helyzetben is kifejtették hatásukat. Eljöttek hozzánk a versek, és ettől szebb és tartalmasabb lett a napunk
Gyombolai Mirjam
Nagyon szeretek verset mondani, mert a hangommal életre kelthetem a sorokat, és örülök, ha ez másoknak is tetszik. Könnyen megjegyzem a verseket, és örömmel tanulom őket. Nemcsak az iskolaiakat szoktam megtanulni, otthon is gyakran választok magamnak újabbakat. A Versvonalon egy kicsit izgultam, de nagyon jó élmény volt. Az elején még kaptam egy kis segítséget, később viszont már egyedül is el tudtam mondani, miért telefonálok annak, akinek szavaltam. A költeményeket apával közösen választottuk ki.
A kedvencem Móra Ferenc: A cinege cipője, ezt bármikor szívesen előadom. Ha lesz még ilyen alkalom, annak nagyon örülnék, és megint örömmel szerepelnék.
Altsach Gergely
A líra igen közel áll a szívemhez. Egykori magyar–ének-zene szakos pedagógusként, karnagyként, művészként és a Jézus Szíve-templom egyik kántoraként mondhatom: adni jó. Nem materiális dolgokat, de szellemi és lelki táplálékot adva közelebb vihetjük egymáshoz a szeretetet, a kedvességet is. Igen izgalmas volt több, számomra idegen és persze egy csomó ismerős embert is felhívni. Jólesett verset mondani. A költészet balzsamozza a lelket, trenírozza az agyat, kikapcsol, és egy olyan világba kalauzol bennünket, ahol feledni tudjuk a napi szélmalomharcok által keletkezett szürkeséget.
Csodálatos érzés volt hallani az olykor el-elfojtott könnyektől megszólalni alig bíró fél köszönetét, hogy szebbé tettem a napját, az elhangzott vers milyen sokat jelent neki, vagy más éppen azt mondta, hogy ilyen „önök kérték” élményben még soha nem volt része.
Úgy gondolom, ennek hagyományt kell teremteni. Tegyük szebbé a világot, kezdjük itt, Dunakeszin!
Gyombolai Bálint
Bár a Versvonal az én ötletem volt, csak egy pillanatig gondolkoztam el azon, részt vegyek-e a versolvasásban is. Annyira szeretem a verseket és szeretem őket felolvasni, vagy akár énekelni is, hogy igazából ez nem volt kérdés. Lenyűgöző volt azt megtapasztalni, milyen óriási ereje van pusztán a szavaknak. Nem voltunk egy légtérben és csak a hangomat hallotta a hívott fél, ráadásul nem tudtam, éppen milyen lelkiállapotban van, milyen helyzetből szakította ki őt a hívásom, mégis mindegyik elképesztő erővel hatott. Úgy éreztem, még nagyobb erővel, mint amikor mondjuk egy közönség részeként hallgatja valaki. Mert van annak egy különleges intimitása, hogy egyedül mondom a verset egy embernek. Kettőnk között létrejött egy különleges kapcsolat, ami jó értelemben véve hátborzongató volt. Képzeljék el, hogy szerelmi vallomást közvetítettem úgy, mint egy régi felbérelt énekmondó, ráadásul ismeretlen volt a feladó is. Voltak olyan kérések, ahol pontosan ismertem a címzettet, a feladó viszont nem határozta meg, milyen verset kér. Ilyenkor gondos válogatást követően én találtam rá a versre, amelyről tudtam, hogy a hívott félnek mit fog még pluszban jelenteni. És ez a többlet ott csengett a sorok között, és az utolsó szó után ott visszhangzott még mindkettőnkben. Maradandó élményt jelentett!
György Máté
Azért vállaltam el ezt a feladatot, mert szerettem volna közelebb kerülni a hallgatósághoz. Örömet okoz számomra, ha másokat szórakoztathatok, és különféle érzelmeket közvetíthetek egy-egy versen keresztül. Az elején kicsit izgultam, mert még nem volt olyan élményem, hogy az előadás közben nem látom az emberek arcát, és kíváncsi voltam, hogyan kapok így visszajelzést tőlük. Végül minden nagyon jól alakult, kifejezetten pozitív volt a fogadtatás. Örülök, hogy részese lehettem ennek az új kezdeményezésnek, és büszkeséggel tölt el, hogy kipróbálhattam magam ebben a szerepben. Az egyik alkalommal egy hölgy az édesanyjának küldte a verset. A néni már várta a meglepetést, nagyon meghatódott, és azt mondta, sajnálja, hogy nem tudja többször visszahallgatni. Egy másik hölgynek a fia küldte Nagy Bandó András: Az én anyuká” című versét, és amikor meghallotta tőlem, annyira elérzékenyült, hogy el is sírta magát. Nagy öröm volt számomra, hogy ezen a két napon ennyi érzelmet tudtam előcsalogatni az emberekből, és kellemes élményt szerezhettem nekik.
Kerekes Dóra
Gyerekkorom óta szenvedélyesen szeretem a költészetet. Teljesen természetes volt számomra, hogy részt vállaljak ebben a feladatban. A Versvonal ötlete Gyombolai Bálinttól származott, és én azonnal éreztem, hogy ez sikersztori lehet. Szerencsére a dunakesziek ugyanígy gondolták… Jó volt gondosan kiválogatni azokat a verseket, amelyek a legközelebb állnak hozzám akár felnőtt, akár gyermek kategóriában. Voltak közöttük viccesek és komolyak, felemelők és egyszerűen csak szépek is. Majd nagy izgalommal vártam, ki választja ki az én versemet. A megrendelők ugyanis nem tudták, ki fogja elmondani az adott verset.
A tapasztalataim nagyon jók voltak. Volt, aki egyszerűen örült, más alig tudta kivárni, hogy végre belekezdjünk. Volt olyan, aki nagyon meghatódott és hangján hallottam, hogy elszorult a torka. Fontos volt szem előtt tartani, hogy én, mi csak a közvetítő közeg vagyunk. Mint egy fémvezető a feladó és a címzett között. Nagyon szívmelengető élmény volt!
(Munkatársunktól)
