Dunakeszi vendégeként első alkalommal vagyok itt az önkormányzat meghívásának köszönhetően. El sem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok, és milyen jó érzések töltenek el, hogy itt lehetek székelykeresztúri társaimmal együtt testvérvárosunk rangos fesztiválján – mondta Sebestyén Zsolt, Székelykeresztúr alpolgármestere, a Dunakeszi Fesztre érkezett küldöttség vezetője.
– Bízunk benne – Koncz Hunor-János polgármester úr szavait is idézve –, hogy tovább tudjuk építeni azt a tartalmas együttműködést, amit elődeink kialakítottak Dunakeszi Város Önkormányzatával és polgáraival – jelentette ki a fiatal politikus.
– A történelmi Magyarország területén számos településsel ápolnak testvérvárosi együttműködést, ezer szállal kötődnek az anyaországhoz is…
– Még annál is többel! Székelykeresztúrnak Kárpát-medence-szerte vannak testvérvárosai, fontosnak tartjuk az összetartozás erősítését, mert ahogy egy magyar dal mondja: „Egyek vagyunk!” Ezt igyekszünk mi is megőrizni, és ápolni a hagyományokat, az összetartozás felemelő érzését megélni akár itt Dunakeszin, akár otthon Erdélyben.
– Milyen élményekkel utaznak haza, mi az, amit otthon is szívesen megvalósítanának az itt szerzett kellemes tapasztalatokból?
– Az egyik legfontosabb és talán legszebb élményt a Szent István Általános Iskolában élhettük át, amikor megtekinthettük Magyarország egyik, ha nem a legmodernebb iskoláját az igazgató asszony kalauzolásával. A látottak és hallottak tovább erősítették bennünk, hogy a gyerekeink oktatásába még többet kell befektetni, mert a jövő bennük van. Az iskolalátogatáson kívül több programon vettünk részt. Dunakeszi barátainknak köszönhetően a lengyel és a német delegáció tagjaival együtt látogatást tehettünk az Országházban, amely számunkra életre szóló élményt jelent. A Kossuth téren megnéztük az összetartozás emlékhelyet, ahol a történelmi Magyarország valamennyi településének neve között megható volt felfedezni Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Kolozsvár… és a többi erdélyi város vagy falu nevét. Igazi kulturális élmény volt a Vörösmarty téren az Ünnepi Könyvhét forgatagában elvegyülni, mint ahogy itt a városban, a Dunakeszi Feszt programjait élvezni, dunakeszi barátainkkal beszélgetni, amit e lap hasábjain keresztül is köszönünk vendéglátóinknak – hangzottak Sebestyén Zsolt szavai.
A székelykeresztúri önkormányzati küldöttség tagja volt az a Simo Béla is, aki a nyáron vehette át Dunakeszi Város Önkormányzata kitüntetését a testvérvárosi kapcsolatok gazdagítása érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért.
- A hatfős önkormányzati küldöttség mellett 30 tagú sportos csapat is ellátogatott Dunakeszire, akik között vannak labdarúgók és azok, akik 25 évvel ezelőtt itt a Dunán megismerkedtek az evezéssel Dunakeszi jóvoltából. Egykoron 14-16 éves fiatalokat hoztam a városba, akik ma már felnőttek. Nosztalgiaevezésre jöttek, akik között van orvos, mérnök, informatikus, geológus és még hosszasan sorolhatnám a többiek végzettségét is. A lényeg, ahogy visszaemlékszem a negyedszázada történtekre: az első nap a hatalmas vízen csak Gödig tudtak felevezni a gyerekek, de másnap a sárkányhajóban már egészen Vácig eljutottunk. Olyannyira belejöttek a srácok, hogy két nap alatt megkerültük a Szentendrei-szigetet. Most is nosztalgiával gondoltam rá, amikor Nagymarosnál hajóba szálltunk, hogy leevezzünk Dunakesziig. A testvérvárosok összefogásának szép példája volt, hogy egy hajóban eveztünk a lengyel Sztary Saczból, az alpolgármester úr vezetésével érkezett barátainkkal. Külön köszönöm ezt a lehetőséget Dióssi Csaba polgármester úrnak és Kárpáti Zoltán barátunknak, aki évtizedek óta mindenben segít bennünket, mindenben mellettünk áll. A labdarúgók pedig Benkő Tamásnak, az MLSZ Pest Megyei Igazgatóság igazgatójának a meghívására érkeztek egy kispályás minitornára. Nagy öröm volt a számunkra – a vereség ellenére is -, hogy a Puskás Arénában drukkolhattunk a magyar nemzeti tizenegynek az angolok elleni találkozón. A hangulat felejthetetlen volt! Könnyeinkkel küzdöttünk!
- Ilyen óriási élményt, érzelmi feltöltődést jelent a testvérvárosi kapcsolat, az évek során született barátságok?
- Nekem feltétlenül! Mindig nagy örömömre szolgált, ha találkozhattam dunakeszi barátaimmal. Most is, amikor sétáltam a Duna-parti sétányon, hárman is megszólítottak: Tanár úr! Hogy van? – kérdezték. Jó érzés, lelkiző ember vagyok, szeretem, ha tudok embereken, főleg gyereken segíteni. Ezt a mentalitást, ezt a gondolkodást igyekeztem mindig is átadni a felnövekvő generáció tagjainak, hogy ők is részesei lehessenek ennek a gyönyörű szép kapcsolatnak, amit kifejlesztettünk 25 év alatt – mondta a szeptember 1-én nyugdíjba vonult földrajztanár, aki töretlen lelkesedését és ragaszkodást egyik barátjától vett idézettel fejezte ki: „Másképpen gondolkodunk, de a szívünk és a lelkünk olyan, mint egy 12 éves gyereké, azok nem hazudnak, azok igazi érzelmek!”
A székelykeresztúri önkormányzati küldöttség egyik tagja, Bálint Kinga közösségi oldalán így összegezte az itt töltött napok élményeit: „Dunakeszi, ahol az ember és a természet békés harmóniában él egymással!”
Vetési Imre
Fotó: Kárpáti Zoltán
