Az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója, nemzeti ünnepünk alkalmából Dunakeszi Város Önkormányzata ünnepséget rendezett a Kegyeleti Parkban, a Gólya szobornál.
A jelen lévőket, köztük Tuzson Bence államtitkárt, a térség országgyűlési képviselőjét, Dióssi Csaba polgármestert, dr. Molnár György jegyzőt, Sipos Dávid és Nyíri Márton alpolgármestereket Szeredi Helga, a Dunakeszi Programiroda munkatársa köszöntötte.
A Himnusz eléneklését követően a Bárdos Lajos Általánosa Iskola 4. c osztályos tanulóinak az ünnephez méltó dalszövegrészletekből összeállított műsorát hallgathatták meg az ünneplők. A diákok, Hajdú Levente, Molnár Miklós György, Király Dóra, Józan-Sólyom Tamás, Dober-Német Gergő, Monoki Emma Róza, Bliha Viktor Bereményi Géza Cseh Tamásnak írt Corvin-köziek című, az East együttes ’56 ősze volt kezdetű és Majoros Péter Magyar vagyok kezdetű dalainak részleteit adták elő prózában. Felkészítő tanáruk Jancsikné Struve Katalin volt.
– Mi magyarok, valahogy úgy vagyunk összerakva, hogy olyan anyagból gyúrtak minket, hogy nem tűrjük az elnyomást, a rabságot – kezdte ünnepi beszédét Tuzson Bence. Történelmi visszatekintésében kiemelte, hogy ezt a legkeményebb diktatúra elleni 1956-os forradalom igazolja. Bátorság volt, mert a félelmet kellett legyőzni. – Szomorú tény, hogy ezt a forradalmat kétszer verték le. Egyszer 1956-ban, de leverték tizenöt évvel ezelőtt is. Majd így folytatta: Nekünk, magyaroknak hősökre is szükségünk van, mert a hősökön keresztül emlékezünk a múltra, arra, hogy mi a Kárpát-medencében magyarok vagyunk, és ez a magyarság összetart minket.
Nekünk itt Dunakeszin vannak hőseink. Érdemes megemlékezni arról a Gérecz Attiláról, akinek a nevét már egy uszoda is őrzi Dunakeszin, aki megélte a diktatúra börtönét, aki költőként is bizonyított, öttusa-válogatott volt, és aki képes volt a diktatúra börtönéből is megszökni, és aki novemberben, a forradalom napjaiban életét áldozta a magyar szabadságért. De érdemes megemlékeznünk Cserepkai Istvánról is, aki a megye egyetlen komoly összecsapásában vesztette életét. És meg kell emlékezni arról a két sorkatonáról, akiket emiatt az esemény miatt halálra ítéltek és kivégeztek. És emlékezzünk meg arról a Pálinkás Istvánról is, aki mindössze tizenöt esztendős volt, amikor a forradalomban megsebesülve kórházba került és a kórház pincéjében, mint sebesültet lőtték agyon a szovjet katonák. Megvannak a mi hőseink, de nem csak azok, akiknek a nevét mindannyian tudjuk. Minden családban megvannak az emlékek. Ugyanis ezeknek a családoknak a történetéből összeáll egy nemzet történelme. Ezért fontos, hogy a saját történelmünket, a családunk történetét mindig meséljük el a gyerekeinknek. A gyerekink azok, akik tovább éltetik a magyar szabadságot. De a szabadság nem olyan, amit egyszer kivívunk, és megmarad. A szabadságért minden nap, minden órában meg kell dolgozni. A szabadságot meg kell őriznünk, ez a mi feladatunk, a küldetésünk a következő egy, öt, tíz és száz évben is – zárta beszédét az államtitkár.
A beszédet követően elsőként Tuzson Bence, majd az önkormányzat képviseletében Dióssi Csaba, dr. Molnár György, Sipos Dávid és Nyíri Márton helyezték el a kegyelet koszorúit. Ezt követően a pártok, nemzetiségi önkormányzatok, intézmények, civil szervezetek és magánszemélyek koszorúztak.
Az ünnepség a Szózat eléneklésével fejeződött be. Közreműködtek a Dunakeszi Koncertfúvósok Szilágyi Szabolcs Balázs karnagy vezetésével.
Magánemberek elhelyezték a megemlékezés virágait az 56-os mártírok településünkön lévő emléktábláinál.
Katona M. István
A szerző felvételei
