Egyház

Több ezren vettek részt a Hétkápolna kegyhely Mária-búcsú hétvégéjének alkalmain

Olyanok is voltak szép számban, akik hat napon át naponta húsz-harminc kilométert gyalogoltak azért, hogy csatlakozzanak a Hétkápolna kegyhely hagyományos Mária-napi zarándoklatos búcsúi hétvégéjén résztvevő sokasághoz.

– Egy zarándokünnep is ez a mai nap, Szűz Mária szent nevének ünnepéhez kapcsolódóan, ami újból és újból megismétlődik és nem unjuk meg. Azért nem unjuk meg, mert a zarándok létünk az, amíg itt, a Földön vagyunk egy állandó valóság, hiszen minden nap felébredünk, minden nap újrakezdjük az életünket, és azt mondja a II. vatikáni zsinat az egyházról, hogy az Isten vándorló népe, zarándok népe. De közben történik valami, és ez a zarándoklatnak a lényege, vagyis hogy nem ugyanonnan indulunk és nem ugyanoda érkezünk, a lelkünkben, a szívünkben, az életünkben valami több, valami szebb kell, hogy történjen.

Ezért zarándokolunk és ezt kérjük, hogy az Úr adja meg nekünk, és mint zarándok társunkat, értünk imádkozó, értünk közbenjáró nagyasszonyunkat, a boldogságos Szűz Máriát kérjük, hogy kísérjen bennünket az úton, legyen velünk. Ha ő velünk van, akkor jó úton járunk mindig, így ünnepeljük ezt az alkalmat! – mondta Marton Zsolt megyéspüspök a vasárnapi főmisét bevezető köszöntőjében.

A homíliában aztán Mária és Erzsébet találkozását emelte ki a főpásztor, azt az igyekezetet, ahogyan a fiatalabb rokon az idősebbhez sietett, tudomást szerezve róla, hogy hamarosan betelnek napjai, noha korábban meddőnek tartották.

Marton Zsolt így fogalmazott: „Ennek a találkozónak a mottója Máriának ez az úgynevezett sietsége, amely az ő tevékeny szeretetét, másokért való életét, szolgálatát helyezi a középpontba. Amikor egy kegyhelyre zarándokolunk, különösen szembesülhetünk a boldogságos szűzanya hivatásával, az üdvösségtörténetben betöltött szerepével, így most a váci Hétkápolna-búcsúnkon is, amikor ugyancsak őrá tekintünk és figyelünk az evangélium üzenetére, amely Gábor angyal tolmácsolásával ezt mondja a szűznek: »Mert íme gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz«. Egy fiatal názáreti szűz, egy fiatal lány megkapja ezt a hírt, értelemszerűen meglepődik, megérinti a hír, és elfogadja a hírt, elfogadja az életet, és ettől kezdve számára legfontosabb a gyermek lesz. Igazi édesanya gondjával és szeretetével neveli fel fiát Szent József támogatásával. Napjainkban sokan vannak, akik különböző okokból félnek gyermeket vállalni. A názáreti Mária minden gyermekre vágyó, de félelemmel, bizonytalansággal teli nőnek és házaspárnak a pártfogója és égi segítője. Ő, aki valóságosan átélte az anyaságot a fogantatás pillanatától az Egyiptomba való menekülésen át egészen keresztre feszített fiának haláláig, tudja, hogy milyen érték számunkra, milyen nagy ajándék az emberi élet, milyen kincs az élet. A boldogságos Szűz Mária hatalmas pártfogónk az élet védelmében, amely az egyház hivatása. Azt mondja a mi katolikus egyházunk katekizmusa, ami a hitünknek az egyetemes összefoglalása: a gyermek ajándék, a házasság legnagyobb ajándéka egy új emberi személy. És már a Biblia első írása, a Teremtés könyve világossá teszi, hogy minden élet forrása Isten, az emberélet kiemelkedő érték, mert Isten képmását hordozza magán. Az ember élete a fogantatás pillanatától kincs, amit védeni kell.

A családok nagy pápája, Szent II. János Pál pápa korszakalkotó apostoli buzdításában, a Familaris Consortio-ban kimondja ezt, hogy az egyház mindig az élet oldalán áll és Ferenc pápa pedig megerősítve az Amoris Letitia-ban azt mondja: a férfi és a nő, az apa és az anya a teremtő Isten szeretetének a munkatársai. A mai ünnepen különösen is imádkozzunk azért, hogy a megfogant életek megszülethessenek, a párok ne féljenek a gyermekvállalástól, az egyedülálló édesanyák pedig kapjanak segítséget gyermekük felneveléséhez.”

Forrás: 0627.hu/Ribáry Zoltán

Még szintén érdekelheti...